Schenk western világa

 

 

 

Amikor a Geobra úgy döntött, hogy a western témáit, széles választékban és hosszútávon is gyártani fogja, ezzel az egyik alapelvének is eleget tett, amit még Hans Beck fogalmazott meg. Az egyes téma-körök csak hosszú távúak lehetnek. Western –t a mai napig gyárt a Geobra.

 

 

 

A német irodalmi hagyományok, a hidegháborús szövetségi köztársaság feltétlen USA imádata, és az akkor még a mainál sokkal népszerűbb vadnyugati életérzés, a mozi filmek is ebbe az irányba vihették a választást. Nem is beszélve a Geobra saját kutatásairól, még a gyártás beindítását megelőzően.

 

 

 

Akár felnőtt volt, az illető akár gyerek konkrét elképzelései voltak a vad-nyugatról. Amik a tényleges történeti tényeket ismerve hamisak és teljesen túlzóak voltak. A vadnyugaton a 19. században, lényegesen kevesebb ember veszítette életét, mint amit a filmek arról sugalltak.

 

 

 

Így magától értetődő volt már az indulásnál, hogy a western világa a Schenk esetében is központi szerepet fog betölteni. A hetvenes évek kezdteti szerény, merev törzsű indián-cowboy variációi után, a nyolcvanas évek elejétől pillanatok alatt jelentős változások követték egymást. Mennyiségében a negyedét, harmadát is elérhette ekkora a western a termelésnek. Ez a vásárlóknak a gyűjteményeiben is meglátszik.

 

Helyszínek kialakítására is tettek lényeges lépéseket. Ez mindenképpen nagy szó volt, hiszen más témákban gyakran csak sorok készültek. Ebben a Big –et követték, ahol csak egyetlen típusú ház készült.

 

Ezekre kerültek fel a Playmobil eredetű felíratok. A feliratokból összesen 6+4 készült. Tehát ezeknek a segítségével ki lehet egy várost alakítani, de a gyakorlatban csak 3 féle tábla áll reálisan a rendelkezésre.

 

 

 

Az indiántábor is többféle sátorral rendelkezik, de ezek csak matricáiban és színeikben különböznek. Tehát több törzs is felállhat, ezek egymással is háborúzhatnak.

Még a látványos totemoszlop is elkészült.

 

 

 

 

 

1. 1. rész

Szereplők, kiegészítők, helyszínek

 

A legendás Schenk Sheriff

 

Schenk-nél kezdetektől készültek a vadnyugati figurák.1980-82-re kialakultak a vadnyugati témán belüli, népszerűségi sorrendek.

 Messze a legnépszerűbb figura a fekete ruhás, többnyire szőke Sheriff volt, arany csillaggal a mellén. Ami eltérően a többi Schenk figurától és kiegészítőtől fel volt rá festve az arany csillag, s nem matricázva! Már a „merev” korszakban is készültek Sheriffek.

 

 

 

Teljesen fekete öltözetével is kitűnt a többi, talán túl színes figura közül. Nem hagyta ki a gyártó, hogy különböző színű kendőkkel lássa el a Sheriffeket. Leginkább sárga, zöld, drapp, fehér és nagyon ritkán kék, piros, fekete kendőik voltak.

 

Valószínűleg a Timpo és Cherilea egyik-másik fekete ruhás cowboy figurái volt a minták a megjelenésben. És az emblematikus pisztolytáska tokja is a Timpo-tól jött kombinálva a Playmobil kardtartónak a szíjával. Így hasonlítottak a brit mintákra.

 

Népszerűségét segítette a western filmekben, a sheriffeknek a meghatározó, általában pozitív szerepe. Az anti hősök még akkor meglehetősen ritkán kerülhettek a magyar mozikba.

A kalap, a kisebbik fekete járt hozzájuk elég sokáig. A nyolcvanas évek közepétől a szélesek is.

 

Bekerült az ötös sorozatokba, is.

Mint vezető ő állt középen a sorban. Már csak ez miatt is több példány állt az átlag felhasználó rendelkezésére.

 

Pisztolyból, puskából a fogyasztók legnagyobb örömére, kettő-kettő járt sokáig az egyes csomagolásúakhoz. A pisztolytáskáik 1985-től nekik is csatosak lettek. Pisztolyaik színei, követték a változást. Puskáiknál 1990-től feltűntek a Schenk winchester puskái.

Néhányat fehér karokkal, fekete lábbal építettek újjá a felhasználóik, hasonlóan a Playmobil Sheriffekhez.

 

Jó pár évig nem változtak, az egyes témák népszerűségi sorrendjei, ami jelentősen megkönnyítette gyártó helyzetét. A western téma a második helyen állt. Azon belül pedig a legendás Sheriffek álltak az élen.

 

 

Cowboyok, banditák, mexikóiak

 

Mennyiségében a cowboyok voltak túlsúlyban. Őket puskával, pisztollyal egyaránt felfegyverezték. Kalapjaikban nem csak a színek változtak, a lehetőségekhez képest igyekeztek minél több típust bevezetni.

 

 

Az első idők szép keskeny kalapjai nagyobbak követték, megjelentek a mexikói sombrerók,

és a kanadai határőrök kalapjai is. Így, tehát nem csak az indiánokkal tudtak rivalizálni. Általában az 5-ös sorozatokban 2-2 cowboy egyforma volt. A fő színekben gyártották őket, valamint ezüstben is.

 

 

Kendőik színei változatosak voltak, minden fő színben és azok árnyalataiba is fellelhetőek.

Az első években hasonlított a Playmobil –hoz, nem érte körbe a nyakát, a fej levétel nélkül le lehetett venni a figurákról. Az egyes kiadások is változatlan népszerűségnek örvendtek, mivel néha nagyobb volt a választék, aki már rendelkezett több 5-ös western cowboy sorozattal ezekre tért át. Fajlagos árkülönbség vagy nagyon kicsi, vagy egyáltalán nem volt a nyolcvanas évek végéig.

 

 

 

A cowboyok összeállítása követte a figurákban bekövetkező változásokat. Tehát az elsők nem tudtak leülni. A kilencvenes évektől pedig nekik is ki lett cserélve a belső „csontozatuk”.

Készültek festett bajuszúak, és kis számban körszakállasak is voltak.

 

 

 

Kendőiknek mindig más színűnek kellett lenni a törzs színe, és a végtagokkal sem illett megegyezniük. Ez az indiánoknál, a nyakláncainál is megfigyelhető.

Ha rabolni támadt kedvük a kendőket hátrafordították nekik.

 

 

 

Női figurák is voltak a western világban, ezek legtöbben az indiánoknál, de voltak külön kaphatóak is.

Előfordultak a kordéhoz is. A kilencvenes évek elején leváltották az addigi figurát egy hosszú szoknyás változatra. A legtöbb esetben itt is szerepelt. A posta kocsinak az egyik utasa is ő volt.

 

Jellegzetes már bevezetésre került női kalapokat hordtak. Az új női frizura is náluk, rajtuk, jelent meg, de megtartották a régi cofosat is.

A homokfutó kocsi figurái az újabb típusúak lettek. A legtöbb példányuk zöld színű ruhával készült, de sárga, kék, és piros színben is. Ez utóbbit igyekeztek az azóta klaszikusá vált, és ritkának mondható homokfutókhoz adni.

 

 

 

A mintának vett Playmobil eredetinek természetesen összetett forgó a kézfejei voltak.

Ezzel együtt az egyik legeredetibb figura, előfutárnak tekinthető, valószínűleg már zajlottak az előkészületek a katonák „csizmás” és „cipős” megjelenése felé is. Rövid kabátjuk volt, a ruháiktól általában eltérő színben.

Női táskáikban forgópisztolyt, vagy tőrt is elrejthettek.

 

 

 

A kordé, és a rácsos kocsi figurái, bár ezt elvárták a vásárlók, nem mindig voltak felfegyverezve. Munka-eszközöket gereblyéket kaptak. Elég gyakran sombrerókat hordtak.

Mintha a „Hét mesterlövész” együgyű mexikói parasztjaira utalna velük a gyártó. 

 

Készültek mexikói kormánykatonák is. Ezek akárcsak a kanadaiakat az amerikaiak ellenpárjának, szánták. De az indiánok, banditák cowboyok ellen is harcolhattak.

 

Ritkábban jellegzetes ponchókkal is ellátták a mexikói figurákat, aminek az elődje már a földrajzi felfedezések előtti indiánoknál léteztek. Inkább az egyes példányok kaptak ponchókból. Túlnyomó részben az átlagos kendőt kapták meg, mint az amerikai társaik.  

 

 

Lovaik szintén nagy mennyiségben rendelkezésre álltak. Amire nagy szükség is volt.

A Schenk lovak nem tudták mozgatni a nyakukat, nem tudtak legelni. Általában fehér színűek voltak, de léteztek sötét-barnák és feketék is az első 5-6 évben. A fehér szín problémás volt, mert besárgult.

 

Később több barna, drapp, karamell árnyalatok kerültek többségbe, de a fehér is viszonylag nagy számban készültek.

A lovaknak a jobb első lábba hajlamosabb volt a törésre, nem csak a farkuk. Összességében a figuráknál mégis kevésbé voltak sérülékenyek.

 

Az értékesített mennyiségükhöz képest az áraik, meglepően magasak, túlárazottak, de mozognak is. Egy épp lovat nyereggel 500-550Ft-ért, is adtak el 2013-ban.

Összehasonlítva az új realisztikus Playmobil lovak 250-600Ft. Míg egy régi típusú Playmobil ló 120-250Ft. Az még furcsább, hogy a törött Schenk lovaknak is van kereskedelmi értékük.

Egy átlagos gyűjteményben 20 ló is felhalmozódhatott a 60 figurához.

Viszont ne felejtsük el, hogy a húszárok és a cowboyok nehezen voltak elképzelhetőek a lovak nélkül.

 

Nyergük színe gyönyörű barna volt, de létezett szép számban fehér is, általában a fekete, vagy sötét barna lovakhoz, adták. Készültek sárga színben nyergek, eredeti elképzelés szerint csak a húszár kapitányoknak „parancsnoki” nyeregnek szánták. De megkapták a western hősök is.

Nyerget „cipelő” cowboy-ok is léteztek. Az egyes csomagokhoz tettek nyergeket is.

 

 

A témán belül is a kiegészítők között a forgópisztolyok előkellő helyet foglaltak el. A 45-ös colt másolata.   Népszerűségét, csak az a keserűség árnyékolta be, hogy a porszívók könnyen eltüntették őket. Az apró pisztoly részletgazdagsága lenyűgözte a kortársakat.  Feketébe csak 1985-től gyártották. Ez még tovább növelte népszerűségüket és használhatóságukat.

 

 

Két évvel később már arany, és ezüstszínekben is készültek. Ezt megelőzően a világos-kékek domináltak, de voltak világos-zöldek, és olaj zöldek is. A piros és a rózsaszín is megjelent a 90-es évekre.

 

Mivel az első másolási próbák nem sikerültek az első pisztolytáskák Schenk fejlesztésűek lettek. Nem készített hasonlót a Geobra. A figura összeszerelésekor rakták rá a táskát. Levenni még általában sikerült.

 

A probléma a táska felvételénél volt. A próbálkozásokban megsérülhettek a figurák. De minden hasonló vissza emlékezéssel szemben, a táskát igenis felehetett a figurára húzni. Ez nem volt lehetetlen és nem kellet szétszedni miatta a figurát. Három lépésből állt.

 

 

 

Ám ilyen gondjaink máris tova szálnak akkor, ha rendelkezünk fekete színűekkel is.

A legtöbbjének az anyaga rugalmasabb, és puhább, mint a barnáké. Könnyen le és fel lehet tenni a figurákra. Ötös sorokban is árultak, viszonylag kevés készült belőlük.

Piros és fehér színben is készültek.

 

Mivel sok kérés és panasz érkezett ezekre 1984-től már sikerült elfogatható pisztolytáskát készíteni. Ezek a következő évtől teljesen le is váltották a régit.

Az új táskákat már le és össze lehetett csatolni a figurákról, és már három színben is készültek, barna, fehér, és sárga színekben.

 

 

 

A most még fellehető 20-35 éves táskáknál, már elő fordulhatnak öregedési problémák. A réginél hosszában elrepedhet a tokja, míg a csatosnál a csat törhet le, vagy a kis pánt. Olykor mind két kezükbe tettünk pisztolyt, ahogy a filmekben láttuk, de dupla tokos változat nem készült.

 

 

 

A pisztolytokokba, főleg a régiekben tökéletesen belefértek a vékony tőrök, a késdobáló figurák számára.

Puskáik leginkább a jól bevált Schenk karabélyok voltak. Az éppen aktuális színösszeállítást követték.

 

A Playmobil-nál ma már nem lehet ilyet beszerezni, mert elég hosszú ideje csak a hosszabbikat gyártják. A hetvenes évek végi westernes Playmobil készletekben ez a rövidebb csövű változat is megtalálható volt. Készültek ezüst-szürke árnyalatban is kimondottan a western sorozatokhoz, a 19. század ezüst díszítésű puskáira utalva.

 

Ezek mellet a kilencvenes években a winchestereket is elkezdtek hozzájuk adni.

Nekik jól is állt, és a témában bele illenek. Ám paradox módon más témákat, valósággal elárasztották ezekkel a puskákkal.

 

 

Western-ház

 

Lapra szerelten megjelentek a Schenk western házak is. (1985)

Nem Playmobil másolatok és nem is saját fejlesztésűek voltak. A ház eredetije a Play Big konkurens német cégnek a terméke volt még 1977-ből.(Play-Big 5632-5) Két évvel később a Geobra keresetének a német bíróság, helyt adott. Ugyan ne tiltották meg a Play Big termékek további gyártását, de az elhúzódó pereskedéssel a Geobra mégis elérte a célját, és ennek is befejeződött a gyártása.

 

 

 

A ház, árnyékoló tető nélkül, Magyarországon újra életre kelt.

Összeszerelésük nem okozott problémát, azt csak egyféle képen lehetett. A falak egymásra csúszathatóak voltak, derék szöget zártak be a rögzítő sineik.

Körözési hirdetmény (Wantend) az első időkben nem volt hozzájuk.

 

Általában három típus volt kapható. Ezek közül természetesen a sheriff iroda volt a legnépszerűbb.

„Station „ és  „Drug&store”, „Bank” matricával is készültek. Ez utóbbiból nagyon kevés! Mindegyikhez egy felfegyverzett sheriff figura járt. A ház nagyon jól megtervezett arányos épület. A legtöbb hasonló Playmobil épület túl kicsi. Külső deszkaborítás látszik. Az ablakok jellegzetes tengeren túli tolóablakok.

 

 

 

Az ajtó hagy némi kívánni valót, de túlságosan sem üt el a ház megjelenésétől. Egy másik, de az épülettel harmonizáló színe van. Az ajtónyílást 80x42 mm-re változtatták, az eredeti 70x45 mm-ről.

 

 

 

Sokkal jobb a falaknak a minősége, mint az eredeti Playbig házaknak voltak. Azok fal elemei pattanhatnak. A veranda elhagyásával nem csak az anyagiakkal spóroltak, ez ugyanis a Playbig háznál is rendkívül sérülékeny rész volt. A fal elemek behajlását pedig, a tető elem dupla alkalmazása tökéletesen kompenzálja.  

 

 

 

Óriási szín és árnyalatváltozatban készül. Ezek között találunk fényeset valamint matt árnyalatúakat is. 1989-92 között például készültek olyan sárga árnyalatok mintha a sivatag szele fújta volna, és az erős nap halványította volna a falát. Nagyon szép munkák, többségben azonban a különböző zöld árnyalatok vannak. Léteznek kékek, és pirosak is szép számmal. Teteje és az lapja is megegyezik. Színük általában fehér, de piros, tüdőszín, és zöldben is készültek.

 

Ha ezek közül az egyik hiányozna, még akkor is használható a ház. Tetején sínben a tábla kerül a megfelelő felirattal. A táblából egyszerű típust is gyártottak „háromszög” nélkül. Általában gyárilag matricázták őket fel. Táblája hangsúlyosabb szebb, mint a Play Big házakon lévők, ezek már Playmobil-os hatásúak.

 

 

 

Teteje könnyen eltávolítható, így teljes hozzáférést biztosít a szerepjátékokhoz.  Bútorzat ugyan nem tartozott hozzájuk, ezt azzal hidaltuk át, hogy az asztalt és a padokat át tettük a királyos szettből.

 

 

Az épület oldal elemeiből nem lehet egy nagyobb épületet építeni, mint a vár elemekből.

Csak a hosszabbik elemekkel nyílik némi lehetőség a variálásra, Pl. így elől hátul kétajtós lesz az épület. Ez nem jelenti azt, hogy nem gondolkoztak volna nagyobb épületben a gyártók, bizonyára a western ház elemei ebben is szerephez jutottak volna.

 

De a lovagvár átadása után lekorlátozták a készletek terjedelmét, és árban nem lépték túl az 5-ös sorozatokat.

A Play Big ebből az épületből készített saloont is, ami elég szerencsétlen lépés volt, mert ahhoz kicsi ez a ház.

Így a nagy Schenk saloon csak terv maradt. De táblát kapott az épület, meglehetősen kis mennyiségben.

 

 

 

Egy alap utca-sort, utcát, azért össze lehetett állítani a meglévő épületekből is. A színek variálásával, és a táblák kellő használatával. Az eredeti vad-nyugati épületek is változatos színekbe pompáztak.

 

 

 

Fort Alamo

 

Egy csapóajtós, western-szalon, ívóval, kártya-asztallal, emelettel, kitörhető korláttal hiányzott ebből a világból. Akár csak a bank is, aranyrudakkal, kézpénzzel.

Ha Schenk nem is készített hozzá erődöt, mások megtették helyette, így 1987-ben megjelent a „Fort Alamo” rönk vár. Valójában a legendás erőd inkább kőből volt, és a megemlékezéseknek, a helyszínéül szolgáló megmaradt rom is kő.

 

 

Ám ezt a hibát nem lehet a gyártók nyakába varrni, ugyanis a nagy amerikai játékgyártók (Marx) a 60-as években az addig gyártott „köves” Alamo-k helyett rönk várakra tértek át. Négy tornyos szerkezete ezekre illetve, a „Bonanza Fort Apache” erődjére emlékeztetnek.

 

 

 

 

A belső épületre biztosan a Marx szolgálta az ihletett az eredeti gyártónak. Az arányát némileg elszabták a figurákhoz, de még éppen „elmegy” kategóriába tartozott.

A Profix kisszövetkezethez hasonlóan ennél a terméknél is számoltak azzal, hogy hiánypótló lehet az adott témakörben. Logikus elrendezése, négy tornya, és belső épülete is volt, aminek egyik oldala nyitott.

Anyaga kemény, rideg, könnyen törnek az illesztések.

 

 

 

Minősége kissé gyenge. Ezt érezték a felhasználók is, így elég gyorsan a homokozókba kerültek. A kilencvenes évek közepéig gyártották.

Egy-egy további western erőd is készült ezekben az években Magyarországon. Az egyik szintén műanyag még a másik fából (!) készült.  Egyik sem volt Schenk termék.

Gyártóiról érthető okokból semmit sem tudunk, de ennek az eredetije még Olaszországban készült.

Sokat változó kilencvenes években már felhagytak a készletek korlátozásának gyakorlatával.

 

 

Saját várat készítettek, formája a western világba némi megkötéssel beilleszthető. Elsősorban amerikai-spanyol, amerikai-mexikói szereplőkkel.

Ha be akarjuk szerezni utólag az Alamo várat számolnunk kell azzal, hogy hibátlanokat nem fogunk találni. Ezért érdemes két olcsóbb roncsvárat megvenni.

Az esetleges szélsőséges színösszeállításon is így könnyebben tudunk javítani.

 

 

A kapu szintén problémás szokott lenni, elsősorban a hintók nem tudnak bejutni rajtuk, habár a belső udvar kimondottan nagynak mondható. Ponyvás kocsik sem biztos mennek át alatta.

A lovasoknak nem probléma. Hasonló problémával küzdhetnek meg a figurák a belső épület ajtójánál. Az ugyanis alacsony és keskeny nekik. Az arányaikban kisebb ablak és ajtónyílások raktár külsőt kölcsönöznek nekik.

 

Itt kell még megemlítenünk egy halvány „konkurenciát” a Parány Petit, és azoknak a western várát. Az elég infantilisre sikerült kis figurák nem veszélyeztették a Schenk figurák világát. Sokszor az egyszeri vételt követően, a folytatás már elmaradt. Több kiegészítőt azért Kassa úrék is átvettek a sajátjaikhoz.

 

A western témában, a várnak köszönhetően némi emlékezetes sikert, jó pár évig (1983-92) azért, fel tudtak mutatni, mielőtt teljesen eltűntek. Igaz Kassa úr visszaemlékezésében elégedett volt ezen a téren végzet munkáságára.

Néhányat gyereknek használtak fel az egyes témákhoz közülük, a westernhez is, mert a Schenk nem gyártott gyerek figurákat.

 

 

 

Indiánok

Sátrak

 

Az indiánok ennek a világnak a részét képezték. Fontos volt, hogy elkészüljenek hozzájuk az indián sátrak is. A Schenk indiánsátor tölcsér alakú, palástja egy helyen oldalt nyitott, ez a sátor bejárata. Ami lekerekített háromszög alakú.

 

 

Teteje, sajnos nem lukas, ahol a füst kitudna, menni belőle, de piros füstkivezető nyílás van rajtuk. (kevés kék, fehér, zöld és sárga is készült)

A bevonható lelkes nagypapákkal, néhányan megfúratták a sátrakat, hogy ténylegesen tűzet, tudjanak bennük rakni a füstkarikáknak az előállítása céljából is.

 

A piros karika külön illeszkedik a sátorra. A használt sátraknak a három-negyedénél hiányoznak a karikák. 1980-as első sátrak között volt, ami nem ezt kapta meg, hanem egy sokkal lazábban rögzülő bordó gyűrűt.

 

          

 

Egyszerű logikus formájából következtethetünk a születésére is. Mivel a gyártónak bonyolult megoldású volt a Playmobil sátor, ezért némi kúp számítás és rajzlap felhasználásával tervezhették az alkatrészt.

 

Eredete, elsőre megdöbbentő leírni és hallani de elsősorban szovjet. A moszkvai műanyagipari játékgyár építő játékainak az elemei. Mivel a licensz mást jelentet a KGST-ében a formák más szovjet gyártónál is feltűnnek, így csak valószínű hogy a „kozmikus építőből” származnak a források. Ezek az űrhajó hajtóművéhez is forrásként szolgáltak.

Az sátornak az ajtaja, és matricák a Playmobil –tól vannak.

A leegyszerűsített másolás kialakítás, az eredeti Playmobil indiánsátornak az összetettsége, drágább kialakítása indokolta. Nagyítani még így is kellett a sátornál.

Minden esetre, tartós egyszerű formájú. Adja magát egy legalább két-három sátorból álló mini indiántáborhoz. A sátorhoz matrica is járt. Ebből készült a minta mellett átlátszó fóliával (ez volt a szebb) illetve fehér színben.

 

A sátor színe kezdetben követte a Playmobil drapp színeit. De rengeteg készült sötét-zöldben, ami nem volt szerencsés választás, mert a 80-100 évvel későbbi katonai sátrakra emlékeztetek ezzel a színnel. Mustársárgák is készültek majd visszatértek a csont-színű, drapp árnyalatokhoz.

 

Matricájuk több féle volt. Elégé összetett és részlet gazdagok. Mint a totemoszlopnál, ötös tagolás figyelhető meg, a rajtuk található ábra soron. Vadász jelenetek, a túlvilág szellemeinek, isteneinek tisztelete, valamint a törzs „alapszínei” is megfigyelhetőek ezeken a matricákon.

 

A sátrak ez irányú változatosságát növeli, hogy olykor a pajzsok matricái is felkerültek rájuk.

Mai állapotukban a matricák a legtöbb sátoron sérültek vagy hiányosak, esetleg teljesen is. 

 

 

 

 

Az a tény, hogy elég gyakran kétféle matricás változat is volt belőlük adott időszakban, arra utalnak, hogy több törzset is feltételezhetünk, amivel a gyártók számoltak. Akik egymás ellen is harcolhattak.

 

 

Sok sátor, utóbb az alakja folytán „hangtölcsérként” is végezhette. A nyolcvanas évek végétől készültek a nagy sátrakból is indiános változatok. Viszonylag kevés, de annál több színváltozatban.

 

Ezekre kerültek fel a jellegzetes indiános matricák. Kitudja miért valószínűleg kapacitási problémák miatt, tűzrakó hely nem készült. Ezt persze a többi témához is fel lehetett volna használni, de nem volt.

 

 

 

Totemoszlop

 

Volt viszont totem oszlop! Ami nagyon markáns megjelenésű, és némileg pótolta a tűzrakó helyeknek a hiányát, már ami annak a térszervező szerepét illette. Legalább egy tucat árnyalatban gyártották. Nem voltak kifestve, a dekorálás már a felhasználóknak a feladatta volt.

 

Amit filctollal, a korabeli vízfestékekkel, és temperával meg is próbálták sokan, ez a spontán igyekezett látszik most is jó néhány oszlopon. A Schenk totemoszlopoknak a teteje, magának a sasnak a feje lukas. A gyártás sajátossága miatt alakult így.

 

 

 

Meglepődhetnek sokan azon, akik akkor még nem éltek, hogy még a keresztet a tábori ágyukra féltek feltenni, egy ilyen markáns viszonylag nagyméretű vallási alkotásnak az (igaz nem keresztény!) elkészítése, és nagy mennyiségbe történő forgalmazása, nem okozott problémát a gyártásnak a pártállami időszakában.

 

Az indián sámán maszkos, elsőre szélsőségesnek tűnő szerepét érdemes tisztázni a gyerekekkel, mielőtt neki vetik magukat, vagy éppen félnek tőlük. A sámánnak azt a szakrális szerepet is be kell töltenie egy személyben, amit az egy istenben hívőknél a templomok, mecsetek vagy egyéb imaépületek jelentenek.

 

Amit ezek a többnyire elég impozáns épületek megmutatnak, elrejtenek, tanítanak, tiltanak, becsatornáznak, vagy szítanak, pusztán a statikus megjelenésükkel, azt mind a sámánnak önmaga kell képviselnie a törzs előtt.

A kirívó megjelenése több mint indokolt.

 

 

   

    

 

Többféle összeállításban kiadták, volt egybe csomagolva sátor+totemoszlop+indiánok. Voltak sátrak totemoszlopok nélkül. És a kilencvenes években külön totemoszlopok párosával. Egy tipikus összeállítás volt az indián+feleség+sátor+totemoszlop. Az oszlop közelében tevékenykedő indián sámánnak kétféle típusú álarca is volt.  

 

 

 

Az egyik egy piros, színes rém matricával. A másik gyönyörű bölény fejes maszkkal, a sikeres vadászatok érdekében használta. Bordó, zöld, és barna színekben. A maszkok közös jellemzője, hogy a pántjuk könnyen eltörhet, nem feltétlenül az első évben. Értékesnek mondható és ritkábbak az épp pántosak. A varázsló buzogánnyal is rendelkezett, ami az elején világos barna volt, de később szinte csak kék színben és árnyalatokban készültek.

 

 

Kiegészítők és támadó-fegyverek

 

Népszerűek voltak az 5-ös indián sorozatok is. A törzsfőnök impozáns tollkoronával volt ellátva. A tollaiknak a színe leginkább, fehér, fekete, és pirosak voltak. A pántjaik színe követte a koronák színét, vagy pirosak voltak. A tollkorona pántjai eltörhetnek, de szerencsére több van belőlük, így jó tartású marathat egy törés után is.

 

A csont vagy kagyló nyaklánc, ami általában az indián asszonyokhoz járt ma már igen ritka. Ennek a hátsó része nyitott volt, de jól szorult a nyakon.

Akár csak a csukló és boka pántok is nyitottak voltak. Ezek előbb elvesztek, mint pl. az egyes toll.

 

 

 

A béke-pipák szinte mindig kékek voltak, főleg világos-kékek. Más színek olajzöld, barna, piros időnként főleg a nyolcvanas évek közepétől meg-meg, jelentek, és követték a bunkókat. Jellegzetes fegyverük volt a tomahawk. Színei, az épen aktuális pisztoly színeket követték.

Kékek, zöld, néha barnák, feketék, piros. Sokan más témák hoz is használták, ott fejszék és fokosok voltak. Rendkívül jól kiegyensúlyozott fegyverek voltak. Nagy számban kerülnek elő napjainkban is.

              

 

 

Bár létezett Schenk balta, de vagy nem találkoztak sokan velük vagy csak historikus sorozatokat vettek, azokban pedig nem voltak. Hajító fegyverek is léteztek hozzájuk, némelyek fel is volta tollal díszítve. Dárdákból három így félét gyártottak. A másik két indián dárda, általában barna színben készültek. Kellően részlet gazdag fegyverek, a Reamsa cégtől lettek átmásolva.

     

 

 

A nyíl története már régen sokakat foglalkoztat, sem a Playmobilban, sem a Playbig-ben nincs még csak hasonló sem. Az indiánok is általában puskákat kaptak, de léteztek ezzel a nyilakkal felszereltek is, igaz kis számban. A Schenk nyíllakat a Tell Vilmosoknak tartogatták.

 

Klasszikus és népszerű fegyverük a széles pengéjű robusztus tőr, ami a mai napig megtalálható a Playmobilban. Formája, mérete, sokrétű használhatóságának köszönhetően a többi témában is felbecsülhetetlen szerepet játszanak.

Szinte csak az indiánokhoz adták. Nem csak rosszra, jóra is lehetett használni, mert enni és dolgozni is lehetett velük.

 

Az indián figurák színeinek összeállításában voltak 1-2 évig állandónak mondaható variációk.

Ilyen volt Pl. sáfrány-színű törzzsel, sárga végtagokkal, zöld nyaklánccal, barna hajjal szerelt figurák.(1982-83)

 

 

Pajzsok

 

Indiánoknak látványos kiegészítői voltak a pajzsok. Legnépszerűbb a törzsfőnökös volt. Csak ezért vetettem az egyik sorozatott meg még 1982-ben. De pajzsok sokkal régebben is készültek már, és így jó pár évvel megelőzte a Playmobil indiánpajzsokat.

 

 

 

Ehhez a pajzshoz az ihletett a „Nagy indián könyv” hetvenes években megjelent sokadik kiadásának akkori borítója szolgált. Jelentős változtatásokkal.

Voltak, amiket a Playmobilokon lévő ábrázolásokkal láttak el. Ezek visszaköszönhettek a sátrakon is.

Egyesek szerencsétlen módon háromszögletűek voltak, és rajzaikkal utaltak több-kevesebb sikerrel a gazdáikra.  

 

 

Bölényes pajzsok készültek háromszögletűek is, nagyon jó minőségben. Maga a bölény motívum Playmobil eredetű.

 

Régi elsőgenerációs pajzsok is megtalálhatóak a használtak között. Ezeknek feltűnően jó a minőségük, nem elnagyoltak, vagy harsányak. Remekül kiegészítik a törzs többi tagjának a pajzsait. Minőségük jobb a korszak Playmobil vagy Playbig pajzsainál.

 

 

 

A medvetalpas, és a bivalyfejes pajzsok, szolgálhatnak az egyes törzsek megjelölésre. Ugyanakkor lehetnek, az egyes állatoknak, (egyébként zsákmányállatok is) istenként való tiszteletének, az kifejezései is. Ezek a típusok a Hausser-Elastolin pajzsoktól származnak.

 

 

 

 

 

A nyolcvanas évek közepétől a törzsükön megjelentek a közép és dél-amerikai indiánok motívumaira emlékeztető vértezetek. Az évtized végén már arany és ezüst-színekben is.

 

 

 

Történetükhöz és népszerűségükhöz némileg hozzátartozik a „bakonyi-indiánok” Magyarországi megjelenése. Ebben még a 60-as évek elején kialakult nem hivatalos megtűrt mozgalomba tevékenykedők a 70-es 80-as években már a gyermekeiknek vehették a Schenk indiánokat.

 

 

 

Akár csak cowboy társaik az átlagosnál nagyobb igénybevételnek voltak kitéve. Ez nem csak a kéz és a lábfejek letörésében nyilvánult meg. Akik betöltötték a 9-10.életévüket, már megtanultak úgy báni az új figurákkal, hogy azoknál már sokkal kevesebb törés következett be.

 

Viszont a belső kívülről nem látszó csontozat a forgóknál kikoptak, illetve eltörtek, ezért olyan tipikus problémák a nyolcvanas évek közepei Schenk western témájú figuráknál jelentkezhetnek, mint karkiesések, összecsuklások, kartartási problémák, pedig kívülről hibátlanoknak tűnnek a figurák. Ezek problémák az átlagosnál intenzívebb használatnak tudhatók be.

 

 

Tollak és egyéb indián figura specifikus kiegészítők

 

A figurák, a soktollú fejdíszről voltak leginkább ismertek. Voltak egyes tollak is ezek ma már jóval keresettebbek. Hiszen ezek a maguk idején nem voltak olyan népszerűek. A tollak nagy színválasztékban készültek. Erősen megkülönböztette őket más figuráktól.

 

 

 

A déliek (?) és a polgárháború

 

Még a Geobra 1995-től a mai napig gyárt déli katonákat Schenk bácsiék ezt már nem tudták megtenni. És sajnos szürke figurákból sincsenek, kellő számban, hogy kilehessen alakítani belőlük a déli sereget.

 

 

 

Viszont szép drapp homok színűek vannak, ilyen egyenruhában, viszont csak kisebb egységeket lehet szerepeltetni. Elképzelhető hogy hivatalos gyártási időszaknak a vége felé, (1993-94 ?) voltak ilyen csírában elhalt kezdeményezések.

 

 

 

 

Ezzel szemben kék északi, yenki katonákból viszonylag sok készült. Tekintettel a déli csapatok súlyos ellátási problémáira, valamint az akkor is már létező milícia hagyományokra „civilekből” is szervezhetünk kiegészítő fegyveres csapatokat.

Ha a sereget nem is, vagy csak igen csonkán, kompromisszumokkal, lehetne kialakítani, ám viszont a legendás amerikai délt, a maga ellentmondásaival meg tudjuk jeleníteni.

Háromféle szürke egyenruhás is lehet. Hagyományos ezüst páncél összeállítás, matt szürke kabát-végtag, és a legjobb a fényes világosszürke, melynek árnyalat megegyezik az Igracek figurákéival.

 

 

 

 

Az uraságok

 

 

 

 

Többféle gazdag rabszolgatartó figurát ki tudunk alakítani. Az egyikhez például a kocsis kalapját is használhatjuk fejfedőnek, és  Playmobil eredetű mellényt ezüstszínben, vagy átfestve tesszük. fel rá, ha nem rendelkezünk a kései ritkább színes változatokkal.

 

Vagy a különböző cowboy kalapot választunk hozzá, a több más viszont rendkívül ritkák mellett. Az uraságok lovon is közlekedhetnek kint, és mivel otthon vannak nem muszáj őket felfegyverezni. Vagy a homokfutóval kocsikázhat, a feleségével együtt. Az uraságok feleségei, a témában tipikusnak mondható női kalapokban lehetnek.

 

 

 

Rabszolgák

 

Mivel a cég több féle árnyalatú fekete figurákat készített, így bőven van lehetőségünk válogatni közöttük. Igaz gyárilag nem készültek.

A szerszámok közül a kapákat, és a vödröket kell előnybe részesíteni náluk. Elsősorban nehéz mezőgazdasági munkát kell „végezniük”.

A témának előnyös, ha megoldható, hogy kinti környezetbe helyezzük. Az ültetvényeken dolgozó rabszolgák mellé lovon, puskával munka-felügyelőket is kell állítani.

 

 

A rabszolgatartók háza

 

Az épületnek legalább egyemeletesnek kell lennie. 4x8 vagy 4x10-es alappal. A legtöbb elem ablakos falelemnek kell lennie. Az egyik oldala az épületnek teljesen nyitottnak kell lennie, a klasszikus „babaház hatás miatt. A felsőemelet egy-egy elemrésszel a hosszabbik oldalon keskenyebb. Így a felső emeletről elegáns nagyméretű teraszok nyílnak.

 

Összességében nagyvonalúságban és méretben azért kell nagyobbnak lenniük a váraknál már meg szokott házacskákhoz képest. Mert így kellően nagy lesz a kontraszt a rabszolgák és az uraik között. Ha elégedetlenek vagyunk a szürke fal színekkel, fehérre, vagy kombinálva, sárga-fehér árnyalatokba is kifesthetjük a falakat.

 

 

Rabszolgák utcája

 

Speciális kialakítási forma volt, de leginkább a korabeli rabszolgatartók belső világát tükrözi vissza. A rabszolgák kicsiny lakó épületei nem messze a nagy lakó épülettől közvetlenül előtte voltak találhatóak, legalább két sorban. Ezeknek ilyetén történt kialakítására azért került sor mert a rabszolgatartók így mutatták meg a szomszédoknak, hogy mennyire tehetősek hány tucat, vagy hány száz rabszolgával rendelkeztek.

 

Manapság már néhány kivételtől valamennyit lebontották. Kialakításánál elsősorban a Dr Fekete könyvében már szereplő egyszerű szögletes melléképületeket tudjuk (tudtuk) alapul venni.

 

Ezeket, ha legalább hat darab rendelkezésünkre áll két sorban 2x3 kialakítással egy kis utcába rendezhetjük.

Ha vár elemekből akarjuk felépíteni azokat, akkor ügyeljünk rá, hogy a rabszolgatartó háza jóval nagyobb legyen a fent leírtaknál.

 

 

A fordulat, és a változások

 

A fordulatot 1987-88-ban a nehéz páncélosok megjelenése, témáiknak a jelentős átdolgozása valamint a western téma visszaszorulása egyéb helyekről, már érezhető volt náluk is. Addig közvetlenül a huszárok után a második legnépszerűbb téma a western volt. Helyükre a különböző nehéz páncélosok léptek.

 

 

 

A készletek gyártása ezek után sem szűnt meg, csak lecsökkent. Az utolsó kisebb fejlesztések 1992-93-ban történtek a kiegészítőkkel.

Megpróbálták a reguláris katonaság elsősorban az északi katonák bevonásával színesíteni a választékot.

 

Ágyúkat kezdtek kapni, amik ágyazata oldalt fel volt matricázva az amerikai zászlóval. A nyolcvanas évek közepén nagy divat volt még a késő-kádári Magyarországon is az angolszász zászlós, pólók, de még a fürdőruhák és reklám táskák is, ezekben pompáztak.

 

A matricát rendkívül nehéz volt eltávolítani róluk, ha valakinek nem tetszettek.

Matricás ágyúkat más tematikájú Schenk készletekhez is adtak, volt pl. magyar, német, török, osztrák is belőlük.

A Schenk western világban ez a zászló divat például a gyönyörű 16-os nagy ágyú, fel matricázásában öltött testet.

A 15-ösből is készült matricázott amerikai.

 

A jenki katonáknak rúddal ellátott zászlóik is lettek. Amikkel némi forgalmat is tudtak indukálni a termékek iránt, az USA-t majmolók között. Gyűjtők között a zászlók rúddal nagy becsben állnak napjainkban.

 

A tüzérségnél érdemes még visszakanyarodni, hiszen a gyártók a Playmobil western fogatott ágyúval is átültették, de a húszárokhoz. A „huszár ágyú” szerepeltetése a western témákban elfogatható volt.

Az amerikai polgár-háborús tábori ágyúkra emlékeztet a löveg, amely nagy mennyiségben ma is megtalálható, fellelhető az aukciós oldalakon.

 

Két figurát kaptak. A kilencvenes évektől díszes váll lapokkal. Kardtartókat is elkezdtek hordani, ezek színe megegyezett az övével. Érdekes módón ezzel párhuzamosan a huszárok, pisztolytáskákat kaptak forgópisztollyal.

A jellegzetes polgárháborús keppi sapkák is készültek sajnos főleg piros színekben, ami a tüzéreknek jó lehet. A kékre nagy igény van.

 

Ezek semmi képen nem voltak anakronisztikus lépések, a magyar huszár tisztek a kiegyezés után használtak forgópisztolyokat, a jenki tiszteknek pedig voltak kardjaik. Ami azt illeti sárga mandzsettáik is, de azokat nem kaptak a Schenk -nél. A huszárokról a mai napig átteszik rájuk a sárgákat, illetve a Playmobilokra ha azoknak is hiányzik.

 

Több kiegészítő, készlet és figura is bekerülhet az újonnan vagy használtan szerzett westernes Playmobilokhoz. Akik így gyűjtik, ha nem is mind, de ragaszkodnak hozzájuk.

Habár Zorro-t a cég nem gyártott ugyan, az elkészíthető utólag. De róla szóló kifestőt készítetett a cég.

 

Járművek a western témában

 

 

A járművek típusát és mennyiségét is figyelve a legtöbb a western témában landoltak. Másik témákban innen kerültek át, legtöbbször megfelelően módosítva, a témára utaló részek eltávolítása után. Ez akkoriban a Playmobilnál sem volt másképpen, a szekereket itt már ponyva nélkül ajánlották a középkori témákhoz.

 

Ellenkező hatás is megfigyelhető volt, hiszen az ágyú vontató kocsik is bekerülhettek a western témába. Itt, is mint vontatók a seregben az ágyúkhoz.

 

De a járművek az egész USA területén, annak szinte minden égövében található helyszínein megállták a helyüket. Így a szán fent északon a kanadai határnál, a kordé az echós kocsik több helyszínen is, míg a többi tipikusan vadnyugati járművek voltak.

A járműveknek a szerepe a téma gyors dinamikájában jelentősen felértékelődött. A cég igyekezett minél jobban kiszolgálni az ilyen igényeket is.

 

 

Schenk postakocsi

 

Az egyik legnépszerűbb, és legkeresettebb lovas járműve volt a cégnek, a nyolcvanas években. Gyártásánál előre felkészültek a várható nagy keresletre, hatalmas mennyiségben legyártották a drapp kocsi-testeket és piros tetőket. 1982-es megjelenése után még egy évig csak egy fajta színösszeállításban lehetett kapni. Drapp kocsi-test, piros tető, piros hátsó ajtó, az oldalajtók és a felhajtható bak drapp színbe készültek.

 

 

 

A kocsi rúd és a lószerszámok a zöld, fekete, piros kombinációk voltak. A kerekek néhány fekete kivételével pirosak voltak. Az itató vödrök fehérek, piros füllel. (Akadtak köztük az első évben figura nélküli változatok is, némileg olcsóbb 90Ft-os áron.) 1983-tól elkezdtek színesedni a kocsik, de a drapp készletek ezek mellet is 1985-86-ig, kitartottak.

 

A kocsik rendkívüli nagy igénybevételnek voltak kitéve mivel központi szereplőivé váltak a western-es Schenk világnak. Ezt támadták meg az indiánok, meg a banditák, ezzel kellett menekülni, megvédeni, a szekerek is vele ütköztek leggyakrabban a támadásokban.

 

A tető könnyen eltávolítható, így felül az utastér teljesen nyitott lesz. Ez a Playmobil filozófiája volt a szerepjátékok erősítését célozta. A legkönnyebben így lehetett négy utast beültetni. Használt példányoknál elő fordul a tető teljes hiánya. Hiányozhatnak a rajta lévő lámpák is. És talán meglepő, de törés legtöbbször itt van a kocsin,(kép) a lámpatartók tőből letörhetnek a tetőről, az oldalütközéseknél.

 

Az oldalsó ajtókat ki is lehet venni. Hiányozhat, elveszthet, mint törhet, a zsanérja. Az oldalsó ajtók különbözőek. De így mind kettő előre nyílik. A Playmobil hintóknál ez fordítva is történhet. A két ajtó méretében is különbözik.

 

A hátsó csomagtér ajtaja viszont könnyen törik. Fegyvereket is lehet benne csempészni, a karabélyokat szépen sorban egymás mellé lehet állítani hátul.

Hasonlóan a bak alatti rész is betölthet tároló szerepet.

Rúdja eltöréséhez komoly behatás kellet, de ez nem ment ritkaság számba.

     

Viszont igény volt még két ló befogására az elsők elé, gyorskocsinak. Ez sokáig házilagos megoldásokban öltött testet, egészen a nyolcvanas évek derekéig, amikor is elkészítették a szükséges kiegészítőt. A hátsó tengely polisztirol tartója letörhetett. Általában egyszerre csak egy fül. Ennek a házilagos javítása nagy kihívásokat jelentett.

 

Matricái, mint minden más Schenk matrica nehezen eltávolítható volt. Ráadásul a 80-as években nem voltak felmatricázva, külön voltak a matricák. Nagyon óvatosan kellet eljárni, jobb volt inkább a szülőkre bízni a fel matricázást. (kép)

 

 

 

 

Persze mivel már 3.-os olvasmányokból tudtuk jól, hogy a hintó magyar találmány igény volt más témákban való szerepeltetéséhez is. Így királyi hintóként is szolgáltak.

Erre is jók voltak azok a kiegészítő lószerszámok, amivel még egy pár lovat a kocsik elé lehetett fogatni. Különösen a posta kocsik profitáltak belőle.

 

 

Echós kocsik (Western kocsi)

 

Egyszerre az ágyús kocsival 1979-ben jelentek meg, kialakításában, későbbi színváltozásokban is követik egymást.

 

Nagyon népszerű nagyon gyakori kocsi. Gyakorlatilag minden felhasználónak volt belőle.

Nem ritkán 2-3 példány is. Legtöbben úgy emlékezhetünk vissza rá: zöld kocsi test, sárga ponyva, zöld vagy piros kerekek. Ebben az összeállításban készült a legtöbb.

 

 

 

De az elsők között voltak hupi-kékek és világos barnák is. Létezik piros színben is.

1981-ben a hátsó tengelytartónál módosítás történt. Így a hátsó tengely, akár csak az első kivehetővé vált.

 

A rúd és az első keréktartók egy alkatrészt képeztek. Ráadásul ez el is tudott fordulni.

A gyártás során illesztették be a forgó csapot. Már a Geobránál is úgy gondolták, hogy ez egy kényes pontja lehet a szekérnek. Ezért választották ezt strapabíró megoldást. Ez sokunkon nem fogott ki, bármekkora extrém erőhatással megtudtuk, terhelni az első tengelyt.

 

A kocsik sokszor nyáron a szabadban a sóder és a homok kupacokban harcoltak. Másrészt sokaknak kihívást jelentett megpróbálni szétszerelni a forgó rudat. Sokszor ekkor tört el. Ez nem a gyártók hibája volt ők minden t megtettek! Előbb adták meg magukat a kerekek küllői.

A kocsi-test zöld színének kiválasztása átgondolt marketing fogása volt a cégnek.

 

Akkoriban (1979) még ha megcsappant számban is, de lehetett lovas kocsikat látni Budapesten és vidéken is. A korszak hajtói pedig még közöttünk voltak szép számmal. Az akkori kocsik is ilyen zöldre voltak festve.

Sokan tehát saját közel-múltjukat vagy éppen megszűnés előtt álló közlekedési formát láttak maguk előtt, amikor a kis kocsikat megvették a lovakkal, a trafikokban vagy a búcsúkon az unokáknak.

 

Vidéki nagypapákat különösen jól be lehetett vonni a lovas, kocsis, huszáros témákban. Örömmel és elégedetten szemlélték, ahogyan az unokák a kis kocsikkal, és lovakkal játszhattak. Még 1989-ben is lehetett ilyen típusú kocsit venni.

 

A kocsi másolata azért egyszerűbbre sikerült, nem látszottak rajta az eredeti szekér fás deszkás vonásai. (Az utódján már igen) Valószínűleg nem a Playmobil -ról hanem a török Pilsan cég kocsijáról készültek a sima változatok.

 

Ponyvája szintén jellegzetes Schenk-es kellék volt, sárga színével és felragasztott matricáival.

Eltávolítva külön sátornak is használtuk. Némi türelmet kívánt a levétele, mert egy hirtelen rántással egy-két pöcke letörhetett. Többnyire a használt kocsiknál megfigyelhető a hiányuk.

Sérülhetett a harcokban is itt.

 

De néhány elvesztése még nem okozott nagy problémát.

Az ülő bak eltávolítható a helyéről, gyakran hiányozni is szokott. Mivel anyaga polietilén volt és nem plexi, a hintónál jobban viselte az igénybevételt.

 

Olykor mozgó érődőként is szolgálhattak.

Elől két hely is maradt a lámpákra, vagy az ostoroknak. Ostorok nem készültek gyárilag.

A hintó vagy a homokfutó lámpáit viszont bele lehet tenni.

A kordé, rácsos szekér, homokfutó, meg sem közelítette népszerűségben őket, mára azok váltak ritkábbá.

 

Volt, hogy inkább még egy western szekeret kértünk, ha lehetett választani.

A western szekérnek utóélete is volt, mert a rudat hátra lehetett fordítani, így egy automobil, kisteherautó, vagy partraszálló-jármű alapot kapunk. Amire házilag felépítményeket eszkábáltunk. A ponyvák rögtönzött kar vagy lábszárvédőké is válhattak. Vagy más játékokhoz kerültek, mint sátrak.

 

 

Homokfutó

 

Mára az egyik legdrágább és legkeresettebb Schenk játék lett. A Playmobil 3481-es kocsijának Schenk megfelelője.

 

 

 

Több oknak is köszönheti népszerűségét. A megjelenésekor (1991) már csökkent a Schenk játékok iránti kereslet, így a hintónál és a szekereknél jóval kevesebb készült belőlük. Külső megjelenése esztétikusabb, mint a korábbi járművek voltak. Az ülése párnázott, és a ponyvát szimbolizáló alkatrésze is nagyon valósághű. Nagyméretű lámpái szintén jól mutattak.

 

 

 

 

 

A kocsi vázának anyaga változott már nem a megszokott plexi vagy polietilén, már túl vagyunk a kokom listás korlátozásokon, elégé Playmobilos. Ami azzal járhat, hogy több vásárló, vagy éppen eladó Playmobil-nak gondolja. Jelentős anyagi mozgásteret hagyva annak aki éppen rá vadászik. 5-8 szoros árkülönbség is adódhat a félre értésből.

 

A kocsinak jelentős billenő oldalmozgása van. Ez megfigyelhető a 3481-en is, de jóval kisebb mértékben. És persze létező jelenség a hasonló kis fogatoknál. Itt törés felléphet. Mivel a kerék szöges ellentétben a régebbi kocsiknál nem acél tengelyen fut, hanem rögzítő csapokon, ami esetében a kocsi testel, egybe lett préselve.

 

 

 

A kocsin a kényelmes ülései, bőrrel bevont hatást keltenek. Lelépők nem lettek kialakítva. A ponyva az ülés és a kerekek színei kocsinként más-más, de egymással harmonizálnak. Legalább három összeállításban biztosan léteztek.

 

Kocsi-teste mindig drapp színű volt. Egy szürke ló húzta, vagy inkább öszvérnek szánt szürke. Ebben az időben már nem számítottak ritkának. A hölgy ruházata általában piros volt. Két féle frizurával készültek.

 

 

 

 

 

Új típusú western szekér

 

A cím kicsit félre vezető. Annyi történt ugyanis, hogy most már sikerült az eredeti Playmobilhoz nagyon hasonló másolatot elkészíteni. Még hangsúlyosabb legyen a különbség a ponyva színe fehérre változott, de nem a legelsőkön. A jó öreg sárga ponyva még 1-2 évig kitartott.

 

 

 

Az hogy a kocsi fából van sokkal jobban látszott rajtuk. A kocsi-test színe szép sötétbarna. A kerekek színei változatosak voltak, de barnában is készültek.  A kocsi hátulján egy nagy láda is van, a kocsival egybe öntve. Tetején fedél. Jó szolgálatot tett a telepesek vagy aranyásók szerszámainak a tárolására. Az oldalához hordót nem kapott.

 

 

 

A forduló rúd sajnos nem mindig követi a szekerek színeit. Így néha elég szélsőséges szín-összeállításban is láthatók. Ha változtatni akarunk ezen, mert rendelkezünk a kívánt színű alkatrésszel megtehetjük, de óvatosan vigyázva! Egyszerű csőfogóval szét lehet szedni a csapott, és cserélhetünk. Ez más kocsikra is vonatkozik. A kilencvenes években már ezt gyártották a régebbi helyet.

 

 

 

Mivel a western-téma, és sajnos maga a cég is, ekkor már visszaszorulóban volt, a kocsikból gyártott mennyiség a 10%-át sem éri el az első generációénak. Azoknál pedig sokkal szebbek lettek. Használtan az áruk csak 10-30%-al drágább tőlük. A valódi Playmobilokhoz is jobban integrálhatóak. A fehér ponyvákon a felíratok nem változtak.

 

 

 

Rácsos-kocsi

 

1984-ben jelentek meg. A népszerű kocsi sorozat egyik tagja. Elsősorban békés célra és a sorozat kiegészítésére, színesítésére szánták. A zöld-sárga echós szekereknek mások mellet ezek sem jelentettek konkurenciát.

 

 

 

Viszont a régi szekerekre jobban hasonlítottak. Egyik előnye, hogy nem csak western témában lehet használni. Széna gabona, esetleg zsákos ellátmány szállítására lassú járműként tökéletesek.

 

Mivel ezekről mindenki magának kellett gondoskodnia, a rácsosok a jó időben végig kint voltak. Jó pofa látványt nyújtottak púposra pakolva a kertekben. Ökrök híján csak lovak húzták a kocsikat. Sötétbarna színből amilyenek lennie kellett volna viszonylag kevés készült.

 

Rengeteg a sárga. De piros, zöld, kék, és fehér is van. A forduló rudak színei is tovább növelték a választékot, ezekből a zöld volt a legtöbb. Később a kilencvenes években már csak barnák készültek.  

A hozzá tartozó mexikói, vagy telepes figurák időnként fel voltak fegyverezve.

 

 

Kordé

 

A nyolcvanas ével közepén jelentek meg. Sárga ponyvákkal. Ezért némileg megtéveszthette a hagyományos kocsihoz már szokottakat. Egy pár tömött kereke volt.

 

Valószínűleg a western-témában lévő túlzott erőszak tompítására lett kifejlesztve, no meg a kocsi paletta további színesítésére. Maga az ötlete viszont már nem eredeti.

Ezekkel csak a közeli földekre, vagy városba, tudtak elmenni Schenk mexikói parasztjai, és WASP -jai.

 

                    

 

                       

Hosszabb dinamikus csatangolásokra nem voltak alkalmasak. Viszonylag keveset adtak el belőlük újonnan. Amikor egyszer lehetett választanom, inkább még egy hagyományos kocsit kértem, mint ezt.

 

 

 

Az kétségtelen, hogy ezzel is lehet a témán belüli helyszínek között járkálni, és mellesleg békésen kereskedni.

Két ló húzta. A rúdon egy vödör elhelyezésére volt lehetőség az előfogatolón. A „fás” hatás megjelent a kocsi testen.

 

Maga a kocsi-test, valamint a koncepciónak az ötlete is, a brit „Popular Plastic” márkajelzésű szettből merítkezik ami a hatvanas-hetvenes évek fordulóján készült. De hasonlót a távol keleten is készültek akkoriban a már nem létező Marx cég járgányairól másolva, kicsinyítve. A kocsi-test itt a későbbi Schenk változathoz képest fordítva csatlakozott a fogathoz, az eleje volt neki a hátulja. A kocsitest kétségtelenül a Playmobilból is merített hiszen  

 

Nagyítását a Playmobil eredetű ponyvához méretezték. (A kocsi-testet a Playmobil modern mezőgazdasági pótkocsijából is ki lehet még alakítani.) Az üllőrész a felnagyított Playmobil póni fogatnak az ülése. A kerék a szintén felnagyított Playmobil talicskáé.

 

Manapság már nagyon keresetek, sokan bánják, hogy annak idején nem vettek belőlük a trafikokban. Áraik szórást mutat, de olcsóbbak, mint a hőn áhított homokfutók, a kivehető ülőrésznek a hiánya befolyásolja.

 

 

Szán

 

1985-ben jelentek meg. Sokan nem is ismerik. Mindössze két évig gyártották, pedig a kordénál vagy a rácsos-szekérnél népszerűbbek voltak. Sokkal nagyobb az évtizedek óta forgalomban lévő Playmobil „mese” szánoknál. Azokhoz képest masszívabbak, és jobb a minőségük is.

 

 

 

Négy figura, és nagymennyiségű csomag szállítására alkalmasak. Változó elegáns színekben készültek. Sötétkék, piros, barna, sárga és zöld. Nem tervezték mikulások járművének, Schenk mikulás sem készült. Általában egy jellegzetes „kocsis” sapkás, figura volt a hajtó, zárt gallérral. Ritkán cowboy sapkában.

 

 

    

 

Szerepeltetése kanadai-amerikai viszonylatokban lehetséges tehát nem éppen a westernben. A népszerű lovas járműpaletta további színesítésére szolgáltak. Nem túl gyakran, de a szánoknak egy része fel voltak matricázva.

Léceik színei, a préselési sorozatnak megfelelően, a sárgától a sáfrány színig változnak, de többnyire sárgák. A zöld szánoknál pirosak. A lécnek és a szántestnek a színei eltértek egymástól.

 

 

 

 

A lécek a kocsi-testhez kis pöckökkel rögzülnek. Ezek letörhetnek, és amikor már az csak egy maradt vagy az összes letört, a lécet nem lehetett a szánra rögzíteni. A léceket ugyanis mindenki le akarta puszta kíváncsiságból szerelni róluk. A törés ilyenkor is felléphetett. Más hibája hozzákapcsolódó hibája viszont nem igen akadt. Ez a forgó alkatrészek hiánya, és a tömör szerkezetből adódott.

 

 

Maga az eredete vegyes. A testek bizonyos részei a sima Echos szekerekből lettek felnagyítva. A padok Playmobil eredetűek. Míg a szép ívelések az oldalán Timpo kocsikon látható.

 

A forgalom nagymértékű növekedésének jellegzetesebb korszakai, és az okaik

 

 

Néha lórúgásszerűek voltak a forgalomnövekedések. Sokszor befektetéssel, hosszabb időszakok alatt emelkedett meg. Itt csak találomra néhányat, de fontosabb korszakot mutatunk be, a késztermékekre fókuszálva.

 

 

1977-78

 

Ekkor dőlt el, hogy nemzeti figurák is készülni fognak. A Terjesztésnek a szervezésébe Karrikó úr is bekapcsolódott. Jól látszott, hogy nem egy 2-4 év alatt kifutó trafikáruról van szó, a bevételek stabilan megközelítették az 1974 előttieket.

 

 

Az előzőekben látott stabil kereslet okán újabb építmények, járművek jelentek immár meg. Népszerűségben már 1978-ban, a hazai játékkínálati piacot is meghódította. Feltűntek a cikkekben és a televízióban is.

 

 

1979-81-82

 

Az év elején eldőlt, hogy a várat is átveszik. A módosítások leginkább a több figurának a felszívását, és minél több polisztirolnak a gyártásba történő használatát szolgálták. A siker óriási volt. 1980 januári és februári forgalmak teljesen megismételték az 1979 novemberi és decemberi szinteket.

 

 

A nyolcvanas évek első napjától az utolsóig a legnépszerűbb hazai játék lett. Ebben a figuráknak a relatíve színessége is szerepet játszott. A figurák „kétszínű” kialakítása 1979-től vált döntővé az első automata gép beállításával.

 

Novemberben megjelentek az ültethető figurák a várakkal együtt. Ez kihívásokkal is járt, ugyanis sokkal több kiegészítőt is gyártásba kellett venni hozzájuk. Ám ez is jelzi az előzőkorszaknak a sikerét, a gyártónak ez nem okozott problémát volt hozzá szükséges tőkéje. Célba vették a lány fogyasztókat is.

 

 

 

 

1981-ben a más magyarországi „Playmobilgyártók” is megjelentek. És több kisebb nagyobb kezdeményezés is ehhez az évhez datálódik, ami a főtermelőhöz végül is kapcsolódtak. A Profix teherautók, a gokart, a Parány Petik mid ekkor jelentek meg.

 

 

 

A Fekete-féle technikakönyv, a Sárospataki papírvár, vagy az őrtorony magától a néphadseregtől. Valamint, már ugyan 1982-ben történt, de a vár és elemeinek a nagy reményekhez fűződő átadása is ekkortájt zajlott le.

 

 

1983-86

 

A némi csökkenés erős stabilizációval járt együtt. Külsőleg úgy tűnt, hogy megy minden a maga útján. Ám a Karcsi bácsi ekkor (1984) infarktust kapott. És ettől kezdve a formáknak a kialakításával is legtöbbször másokat bízott meg.

 

A szinten tartás jó példája volt a western téma, a western háznak a kialakítása. A cél az ott tapasztalt forgalom csökkenésnek a visszafordítása volt. A közvetlen munkatársak nem készítették el időben a szerszámokat.

 

Hozzá se fogtak nekik, a beígért magas pénzért sem. Más külsős szerszámkészítő azonban két hét alatt végzet vele. A western téma reformjánál az új típusú pisztolytáskának a gyártásba vétele is fontos tényező volt.

 

Nem készült el a hajó sem, de az addig miatta kialakított rengeteg al-téma, a kiegészítőkkel együtt gyártásban maradtak, és népszerűek voltak.

Jó érzékkel észrevették a sisakoknál a napóleoni és az antik átfedéseket, így mint két téma gazdagodott népszerű kiegészítővel.

Megjelenik az szán, a repülő, és az űrhajó is, itt bizonyára a kirakatoknak a belső területeit is célba vették.

 

 

 

1989-91

 

Valószínűleg külön kellene itt az éveket tárgyalni. Az 1989-es év az előzőekhez képest rengeteg új kiegészítőnek, de járműnek is megjelenési időszak volt. Ezek az új echós kocsi, és a homokfutó.

 

 

 

A sikeres „nyomdai privatizációnak” köszönhetően, teljesen megújultak, divatosak lettek a csomagolások. A cégnek saját kis kicsi nyomdai részlege lett a telefongyár nyomdájából, amihez több saját kiegészítő beszerzés is hozzá tartozott még.

 

 

 

 

A megújult csomagolásnak is köszönhető volt, hogy akkor szembesültek sokan, hogy mennyi Schenk termék gyártásban van került. Űrhajósok, fejvadászok, új látványos ágyútípusok, szettek járművek váltak együtt egyszerre láthatóak. 1991 közepén úgy látszott a változásokhoz jól alkalmazkodott a cég.

 

A forgalom csökkenések okai

 

 

 

Több oka is volt annak, hogy időlegesen, szakaszosan, vagy számában végleges szinteken csökkenteken a cég termékei iránti kereslet, az évek alatt.

Ezek egyszerre mind együtt nem jelentkezhetek, viszont elhúzódó akár több évig is tartó hatásuk egymást érhették, átfedték, és így még jobban sújthatták mindazon cégeket, akik akkoriban fröcsöntöt játékokat készítettek.

 

 

Az okok között vonalként húzódik a gazdasági és a politikai rendszerváltozás. (1988-1991) Annak a hazai termelésben, és a kereskedelemben véghezvitt pusztító hatásai, nagyban rányomja a bélyegét.

 

 

 

Az azt megelőző időknek a feltünedező, „konkurenciái” eltörpültek ezekhez a probléma hegyekhez képest. Többre, azonban az utókornak a kioktató okoskodásával sem lehet megoldást, és válaszokat, találni.

 

 

Sok laikus és gyűjtő, amikor utólagos okoskodásokban keresnek ötleteket, a legtöbb esetben csak olyanjaik vannak, amik a nyolcvanas évek közepén, ha léteztek volna, akkor, csak is akkor, biztosan sikeresek lettek volna. De ezek a kilencvenes években és az ezredfordulón már nem voltak használhatóak.

 

 

Más hazai gyártóknak a hatásai

 

A más hazai Playmobil másolatok nem jelentettek valódi konkurenciát. Azok jól kiegészíthették egymást. Az összetett, mozgatható műanyag figuráknak a gyártáshoz komoly felkészültség kellett, még ha másolatról is volt szó. Így a műanyag feldolgozók többsége nem is vállalta azt.

 

Következtetünk is a jó kapcsolatokra abból is, hogy matrica és sisak átfedések vannak a Gokartos figurával. Valamint, hogy Schenk tűzoltófigurákat, rendőröket, munkásokat is készített, valószínűleg a Profix járművekhez kapcsolódóan. 

 

A fix, műanyag figurák nem tekinthetők konkurenciának.

Azok a próbálkozások pedig, mint amilyen „Parány Peti” is volt már inkább tekinthető csak annak. Mert már egy vétel után megerősítette a vásárlókat abban, hogy a Schenk figurák jobbak.

 

 

Az ÁFA, és az adóknak az emelkedése

 

Az 1988.január 1-én bevezetett általános forgalmi adó, ami akkor 25%-os a cég termékeit is megterhelte. Bár a kormányzat, jelentős kompenzációt ugyan beígért, annak csak egy része teljesült. Így nem az ÁFA beépítése okozott nagyobb problémát, hanem a kétszámjegyű inflációnak a fizetőképes keresletre gyakorolt negatív hatása volt nagyobbik rossz.

 

Így a legkönnyebben csökkenthető kiadásokon kezdték a családok a spórolást. Sokan a nettó-bruttó közötti különbséget sem értették, és ez még némi korabeli trükközésre is felhasználták a viszonteladók.

 

 

 

Ám a lélektani hatása, az ÁFÁ -nak és növekvő terheknek sokkal nagyobb jelentőségű lett. Az egész hazai játékgyártást végleg csökkenő pályára állította, és ezt még a távol-keleti tömeges konkurencia felbukkanása előtt tette. A gyártóknak sokkal kisebb volt a mozgásterük a viszonteladóiknál.

 

 

Gyártási költségek

 

A hazai termelési költségek már a hetvenes éveknek a legvégén megugrottak, és a nyolcvanas években már nem volt jelentéktelen eleme a termelésnek. Nem úgy, mint azok húsz évvel korábban. A kőolaj-árrobbanás, áttételesen, de utolérte Magyarországot is. Mind a nyersanyag, mind a termelési költségeknek, az energia igénye terén.

 

Majd 1990-91 –ben a világpiaci áraknak a teljes ráengedése az egész magyarországi ipari termelést sújtották. Komoly visszaeséseket, és általában kiúttalanságot hozva sok cégnek. Nemcsak a tőke hiányzott.

 

Sok cégnek, a teljes társadalmi változások után semmilyen reális lehetősége, képe, nem volt piacszerzésre. A termelői kapacitásait, a Profix cég is átcsoportosította a jobban jövedelmező telekommunikáció felé. Sokan a csomagoló iparban próbálkoztak. A magyarországi gyártás túl drágának bizonyult már.

 

A Schenk cégnél ekkor még mindig voltak próbálkozások a játékgyártás fejlesztésének az irányába.  Újabb társasjátékok, a saját fejlesztésű vár, és több kiegészítő is ekkor jelent meg a cégnél. Új csomagolások is. De azoknak az árai meredeken emelkedtek felfelé, gyakorlatilag drágább volt már, mint a benne lévő termékéi.

 

A gépek, még a nyolcvanas évek nagy igénybevételei miatt is, rendkívüli módon elhasználódtak. A sablonoknak a nagy része, több mint a fele szintén erre a sorsra jutott. A szükséges újaknak a legyártása, újragyártása, már csak világpiaci árakon történtek volna meg.

 

 

1991

 

Mindenhol a világon megfigyelhető, hogy gazdasági válság esetén a játékokra megcsappan a fizetőképes kereslet. A játék egész térségeknek a forgalmát veszítette el egy csapásra, mivel a munkahelye is ekkora szűnt meg mintegy másfél millió embernek. A játékok sokszor nem éppen a válságállóságukról híresek, de Magyarországon a kedvelté vált, vagy éppen márkás jó minőségű játékokra mindig nagy volt a kereslet.

 

Ám ebben az évben jelentkezett teljesen, az elő állítási költségeknek az emelkedése. Ekkor volt a forint történetének a 3. legmagasabb inflációja. Sok kisebb gyártó is ekkor szűntette meg a termelését. És a kínai termékek a kereskedőikkel is ekkor jelentek meg tömegesen.

De ebben az évben még születek új termékek is, amik mára többnyire legendákká váltak a gyűjtők körében. Történtek próbálkozások az eladások fellendítésére.

 

Ugyanakkor a megmaradt (vagy éppen növekedett, mert ilyen is volt) fizetőképes réteg igényei, a nyugati eredetű termékekre nőttek. Ezekkel nem tudtak lépést tartani a hazai gyártók

 

 

Készségfejlesztő játékok

 

Jó pár évig pontosan nem lehet tudni meddig, de sokan a Schenk figurákat is egyfajta hasznos készségfejlesztőnek tartották a szülők közül. Sőt még a szakemberek is. Amikor a nyolcvanas évek elejétől már szinte elképzelhetetlenek lettek a figurák fegyverek nélkül ez kezdett megfordulni. De nem tudunk olyanról, hogy valaha is hivatalosan, vagy a sajtó útján ezt jelezték-e elégedetlenkedők, tehát hogy a játék rövid idő után túl militánssá vált.

 

Mindazonáltal, habár a hatvanas évek közepétől Magyarországon, összhangban a színes műanyagoknak az elterjedésével, a készség fejlesztő játékoknak a gyártása is megkezdődött. Ekkor még az intézményi igényeknek a kielégítése volt a cél, valamint a 3 év alatti korosztályé. A lakosságnál a hetvenes évek végén viszont már jóval nagyobb igényei jelentkeztek a valódi és sok féle készségfejlesztők iránt.

 

Ezt hírtelen nem tudták a magán gyártók sem kielégíteni, az államiakról már nem is beszélve. A játék pedig akkor valamilyen, de kellett. És Schenk játék hiányról a hetvenes nyolcvanas évekből nem tudunk. Olyan előfordult, hogy egy adott sort adott trafikban nem lehetett megkapni, de éppen gyártották akkor egy másikban vagy egy ötödikben biztosan volt.     

 

 

Kvarcjátékok, „csipogók”

 

Talán 1983 volt az az év, amikor annyira lement az áruk, hogy nagy mennyiségben jelentek meg az alsósoknál a kis kvarcjátékok. Hatását koránt sem érdemes lebecsülni. Ha bár a legtöbb magyar családnál ekkor sem voltak, Budapesten nem egy osztálytársamnak akár 3-4 példány is a rendelkezésre állt.

 

              

Az idő röpült velük. És ez egyben azt is jelentette, hogy sokkal, kevesebb figurával is beérték már a vásárlók. Vagy éppen nem kértek több figurát, vagy kimerült a keret a csipogó -(k) miatt. Ezek az első tömeges változatok, még jóval kevesebbet tudtak a kilencvenes évekbeli utódjaiknál. De sokunknak éppen ez volt az első találkozása a szórakoztató elektronikával.

 

 

A LEGO

 

Újsütetű visszaemlékezéseknek a legendáitól eltérően nem csak a dollár boltokban lehetet kapni a LEGO -kat. A februártól novemberig terjedő időszakban feltűnhettek a LEGO –ok azokban, a kisebb maszek boltokba is akár, ahol éppen a Schenk –eket árulták. A sorok fogyását alig befolyásolták. Az is lehet, hogy inkább növelték, mert a korabeli áraik a LEGO-knak rendkívüli mód elrettentő hatású voltak, a büntető vámok miatt.

 

 

 

Akiknek mind a kettő volt, egyfajta ciklikusságot is találtak a két árúnak az időnkénti megvásárlásában. Sokan úgy emlékeznek nem kaptak karácsonykor Schenk –et. Akik még húsvéti ajándékot kaptak, azok a LEGO –t is akkor kapták.

Míg a születésnapra, névnapra a Schenk járt. Esetleg baráti ismerős vendég jövetelkor.

 

 

Történhetett sok helyen éppen fordítva is. Mindenesetre mind a váraknak, mind a figuráknak komoly húzó időszaka volt a karácsony is. A Lego –nak alaklom kellett, Schenk –et az nélkül is kaphatunk sokat.

 

Megfigyelhető volt, hogy sokan egyenrangúnak, de szigorúan egymástól és a többi játéktól külön kezelendőnek tartották őket. Így a drága, de már kiürült nyugati mosóporos dobozok teltek meg a LEGO –val, és szigorúan külön a Schenk-kel. Sok-sok azután így kerül elő, évtizedek multán. 

 

 

 

Bár sokan egyenrangúnak tartották a két játékot, még többen voltak, akik nem. És a LEGO –t tették az első helyre. A tényleges mennyiségből kiindulva viszont a Schenk volt a legnépszerűbb játék a nyolcvanas években.

A Schenk játékoknak a LEGO –n belül ráadásul, a legendássá vált „LEGOLAND” és „SPACE CLASSIC” osztályokkal kellett versenybe szállniuk.

 

 

Commodore és VHS

 

1985-86 –ban a korabeli Magyarországon robbanásszerűen kezdetek elterjedni a személyi számítógépek és a video készülékek. Csak video készülékek 1985-ben, már átlépték a 100 000 –es számot. A pc-kből bár kevesebb volt, (jellemzően Commodore 64-esek voltak), de egyre nagyobb számba jelentek meg a háztartásokban.

 

A kihívást ekkorra már megérezte a több összetevős hagyományos hazai játékiparnak a résztvevői is. És a meglévő „tárgyi” játékok mellett törtek lándzsát. Annak a személyiség fejlesztésre gyakorolt nélkülözhetetlen pozitív hatásait, valamint a „virtuálisak” felnagyított káros oldalát hangsúlyozták, a pártálam nyilvános kései állvitáiban.

 

 

 

 

 

 

 

A pánik azonban inkább nagyobb volt körükben, mert a fogyás ugyan már érezhető 15-20%-ot is elérhette, ez leginkább a hatvanas évek óta gyártásban tartott játékokat sújtotta.

Ráadásul a kifejezetten jobb módú családoknál csökkentek az ez irányú kiadásai.

 

Szerencsére a céget ez jóval kevésbé érintette, köszönhetően nyugatos termék megjelenésnek. Valamint levonták a következtetést, és 1986 végétől új termékeknek a sorát vezeték be. Nagyobb változást hozva ezzel a termék kínálatban, mint az azt megelőző hat évben megfigyelhető volt.

 

 

Kínaiak

 

Magyarországra az első nagyobb számú kínai népesség 1988-ban érkezett (300fő). Ők még nem a megszokott kiskereskedők, voltak, hanem szakipari átképzésre érkezett munkások voltak. Ők viszont kínai jelentős részére elvitték Magyarország lehetőségeinek jó hírét.

 

Ennek is köszönhetően azután, elsősorban a visszatért munkásoknak az otthoni régióiból, 1990 végén már tízezrével érkeztek Magyarországra a kínai kiskereskedők, a cég forgalmára egyre veszedelmessé váló rosszminőségű dömping játékaival együtt, konténer számra. Árszabásnak, a legalább és mindenben a -30% -ot alkalmazták, bármennyivel adták is azt olcsóbban, az adott országban, így a Magyarországiak is.

 

Az első nagy csapás után még körülbelül öt évre volt ahhoz szükség, hogy szinte a teljes Magyarországi játékgyártás visszavonhatatlanul felszámolódjon. Nem létezett a lengyel vásárosokhoz hasonló egy időutáni „beállás”.

Nem csak az összetett tőke és hitel hiány, vagy politikai kapcsolatok, hanem az átgondolt stratégia-váltáshoz szükséges idő sem állt a rendelkezésre. 

 

 

 

Bíróságok

 

Ha mindez nem volt még mind elég, megfelelő időzítéssel, mindig be tudd szállni a jog is a rossz oldalon. Sajnos ez a magyar bíróságokra, ez többszörösen elmondható.

A céget többször bombázták, a Geobra által megfogalmaztatott ügyvédi felszólításokkal.

 

 

 

Ezekhez kapcsolódtak be később már a bíróságok is. És az akkor már megnövekedett gyártási költségek melletti forgalom csökkenésnek a kombinációja is vezethetett a termelés hivatalos megszűnéséhez.

A Geobra keze, ha sokat késve is, de elérte a gyártókat, igaz a hatása mégsem volt 100%-os..

 

 

Multik

 

Csapásuk a terméket továbbító kiskereskedelemre is óriási volt. 1996-tól számítható teljes erővel, tehát pár évvel a rendszerváltás után történt. De az két év alatt hatalmas pusztítást okozott az akkor még talpon lévőkön is. A cég ekkora már a hivatalos figuratermeléssel leállt, de változóan még évekig készített kisebb intenzitással nem hivatalosan.

A nem hivatalosra, azonban ez is erőteljesen visszahatott.

 

A hipermarketekben ugyan látszólag nagyszámú játékot találunk, az nem feddi le a teljes kínálatot. Ez miatt is, a keresgélés egyre inkább az internetre tevődött át. A multik az árban versenyezni tudnak még.

 

Néhányan így a várakat gyártók is, megpróbálkoztak a multikkal kapcsolatba lépni. De azok szélsőséges elvárásainak, és a váraknak a termelői árnál olcsóbban történő forgalmazása miatt, megszakították velük a kapcsolatokat.

 

Schenk sorok így szórványosan, a megmaradt vidéki kis boltokban még feltűntek, 2000-ben is.

 

 

A fejlesztéseknek az elmaradásai

 

Könnyű ezt csak úgy kimondani a kívülállóknak!

A fejlesztések, azoknak drasztikus költségnövekedései miatt maradtak el. Illetve a korábbiakhoz képest minimálisra csökkentek. Észrevehető volt azt megelőzően is, hogy az új termékek vagy néhány darabonként, vagy nagyobb hullámokban jelennek meg az évek alatt. A termelésben, korában is voltak olyan évek, amikor nem készültek teljesen új játékok, és új présformák sem. De 1991 után érezni lehetett, hogy valami megváltozott.

 

Egy-egy játéknak (elsősorban kerekeseknek) évekig óriási volt a népszerűségük, új megjelenésű változatnak a gyártását ezért nem tartották szükségesnek. Ez azután magával hozta az egyik napról a másikra történő forgalomcsökkenésüket, különösen mivel azok kötődtek a western témához és a régi vidéki életmódhoz.

 

Valószínűleg kétszer születhetett meg az a nehéz döntés az új fejlesztések átvételeknek a megszűntetéséről, bevezetéséről. Az első 1992 őszén. Míg a végleges talán 1994-ben. A kettő között került át a termelésnek a nagy része Tatabányára. Ezek után a cég a még meglévő sablonokkal folytatta a gyártást. Újakat már ezután nem készítettek, bár még a Tatabányai korszak elején megjelentek utoljára új kiegészítők. És egyre több szerszám adta meg magát. A figurák készítéshez használtak is az ezredforduló tájékán.

 

Bizonyára némileg segített a cégnek, a nyolcvanas évek közepén, hogy újabb lábat növesztve, egyre nagyobb mértékben társasjátékokat is gyártottak. Ezek között találunk teljes másolatokat, alkatrészekből átvetteket, és még figurákkal felszerelteket is.

 

A cég bízott benne, hogy a még meglévő gyártási paletta hosszabb ideig még tovább biztosítja a termelésnek a folyamatosságát. Ez az időszak azonban a vártnál jóval rövidebb lett, a legyártott termékek hegyekben álltak.

 

 

A saját termékek változatlanságai és hibái

 

Az hogy hosszú évekig csak a színek változtatása jelentette sok árun a változást, éppen a legrosszabbkor ütött vissza a cégnél. A kilencvenes években éppen már az 1-3 évenkénti változatosságot, várták el a még lehetséges vásárlók.

 

Az esetleges lehetőség, a termékeken belüli bontásra „korhűre vagy színesre”, alapokon sem történt meg. Ebben az utólagos okoskodásban, akár még lehetett is volna néhány százalék tartaléka a cégnek.

 

Elsősorban a felnőtt fiatal, keresőket megcélozva, akiknek gyerekkorukban már voltak „színes katonái”. Most már beszerezhették volna a vágyott, autentikus, viszonylag színhiteles változatokat is.

 

A sajnálatos, a cég „védjegyévé” is váló, végtagtöréseket, a gyártás utolsó évében kezdték csak megszüntetni. Az ekkor elkészülő kék figurák, végszóra ugyan, de gyakorlatilag elérték a 1974-76-os Playmobil figuráknak a megjelenését, minőségét.

Létezett egy főleg Igracek alapokon álló figura is. Ez azonban nem került forgalomba, az újvárnak a gyári képein feltűntek.

 

 

 

 

 

A forgó csuklós kart egyik esetben sem vették már át. Helyette egy módosított kartípust alakítottak ki a modern női figurához, és már két oldalban gyártották a kart.  Ez utóbbi jelentősen különbözik így is a többi sematikusabb figurától, de már nem lett hasonló folytatás a többinél.

 

Törések repedések máshol is előfordulhattak. Még a saját fejlesztésű sisakoknak egy része is „szűknek” bizonyult. Azon kívül a járműveknél is, habár jóval kisebb mértékben, de előfordultak a hibák.

 

A kilencvenes évek közepén pedig a fogyasztó védelem is lépet, és elég nagyot szigorított. Még a saját fejlesztésű várat is, nagyon sokan visszavitték a kiszélesedett reklamációs lehetőség miatt.

 

A jövő gyártóinak kihívásai

 

 

A fejlődő gyűjtemények mellett, a gyűjtők egy részében, és a kíváncsi érdeklődőkben fel-fel merül a gyártásnak az újra indítása. A ritkább, és a gyűjtőknek hiányzó alkatrészek kiegészítőknek az újra gyártása mellett, újabb kiegészítőknek a készítése. Netalán komplett új szettekéi is. Egyáltalán lehetséges Magyarországon újra, ehhez hasonló játékoknak a gyártása és forgalmazása?

 

Kapásból elhangzó gyakori ellenérv a relatíve kicsi piac. Ám 2010-ben a világ-gazdasági válság tetőfokán, a hasonló népességű Csehországban az Igracek figurákat elkezdték újra gyártani.

 

A Schenk játékoknak a még élő legendája nagyon erős napjainkban is. Sokan törekszenek mind alaposabb megismerésére. És sokszor a hiányok is előkerülnek, amik a sok fennmaradt figurához ma is jók lennének. Kutak, tűzhelyek, ételek mellett a másik oldalon egy valódi népautó is idetartozik például. Az újragyártásnak ezeket a meg nem valósult részletekre is ki kell pótlólag terjedniük.

 

 

 

Próbálkozások már a nyolcvanas években is voltak. Jellemzően a fénylő kiegészítőket csinálták meg az ólomkatona öntőkészletek segítségével. Szablyák harsonák. Műgyanta kísérlettek is voltak ekkor, de ezek inkább később terjedtek, így puskákat is elő lehet állítani már viszonylag olcsón. A közvetlen fémfelhasználásra is voltak példák ritkán hozzáférhető zárak esetében.

 

Érdemes áttekinteni azoknak, akik ilyenbe akarnak fogni, a 90-es évek szakaszait, nem éppen lélekemelő korszakát a hazai, és a kelet-európai játékgyártásnak. Csak kevesek élték túl, ha egyáltalán annak lehet nevezni azt. (Kisautó gyártás története   scmonitor.hu)

 

Itt első szakaszként a lakosságnak az anyagi lehetőségeinek a beszűkölése volt a nyolcvanas évek végén. Ez csak időlegesnek vélték és joggal, ugyanis az volt a tapasztalat hogy játékra nagyon szívesen költenek a szülők Magyarországon.

 

Ezt követte az ázsiai dömping, mely megdöbbentő módon a beszerzési alapanyagoknak az árai alatt kínálták a portékáikat. Sokak ekkortól kezdtek olyan játékokat gyártani, amiket nem volt érdemes konténerekkel szállítani kínából. Ekkortól már számítani lehetett a nyugati cégek megjelenésére, ami főleg a gyártás jogi helyzetének kérdéseit illeték.

 

Majd az európai játékgyártóknak az általánosnak mondható válsága következett. Ezek egyes fázisaiban eltűntek a hazai gyártók, vagy elkezdtek mást gyártani. Ezeket a nehéz évtizedeket mindig szem előtt kell tartani annak, aki ebbe akarja a fejszéjét vágni! De ezek mellett fontos a stabil családi hátér is.

 

Meg kell vizsgálni a világító LED megoldásoknak a minél szélesebb körű használatát. Ugyanakkor szinte teljesen kerülni kell a zajokat kiadó megoldásokat. A beszédhangokra kell koncentrálni. Felszólításokra, parancsokra, segítségkérésekre.

 

Ügyelni kell a kamerázott rendszereknek a használatára, az irányításban, megfigyelésben. Vagy ezeknek a helyeinek a kialakítására, későbbi alkalmazásokhoz. Ma már a figura és a kis járműnek a szemszögéből is lehet látni.  Az igény szerinti ezeknek az egyszerű és gyors elhagyását, vagy a visszaállítását.

 

A töréseknek a kérdése is előkerül, fokozott elvárások mellett. Amit a Schenkeknek megbocsátottak, az újaknál már elvárás lesz, hogy gyakorlatilag nulla törésük legyen. Ez jelentősebb költségnövekedéssel is járhat. A már említett Igra megoldása túl olcsó nem elégséges alternatíva.

 

Az eredeti Playmobil figurákon kulturális védelem van. De a magasság és más alap méretek nincsenek levédve. Így az esetleges, főleg járműveknek a kialakítása sem okoz problémát, ha azokba be tudnak ülni a Playmobil figurák is.

 

Esetükben tartani kellene a militáns és történelmi alapokat is. Igaz ez utóbbira már kevésbé van igény. A westernt vagy néhány más témát el is lehet hagyni. Vagy olyanokat is beemelni, amik nem voltak akkoriban.

 

A kis fegyvereknek a duplázása is egy feladat lesz. Valamint, a nagy választékuknak a megteremtése és a fenntartása belőlük. Az hogy nem egyszer, az elveszésre is hajlamos kiegészítőből volt még egy, már csak ez is, örökre felejthetetlen, jó emléké tette a cégnek a gyártmányait. Lehet, hogy a LED technikának a fejlődésével már „lőni” is tudni fognak hamarosan.

 

A gyártás egyes fázisait is jelentősen át kell gondolni. Az mellett hogy a termelésben a robotizáció egyre inkább átrajzolja a termelésképét (lásd kép. pl. utántöltés) az anyag használatnak a kiválasztása is ugyanolyan fontos probléma maradt, mint egykor volt. Az ugyanis kihat az előállítható termékeknek a palettájára.

 

 

A termelés helyszínének a megválasztása is lehet vitatott. Hiszen éppen ott, Kínában lehetséges ez leginkább, amelynek éppen a termékei miatt, a 90-es években a játék és a cég is a partvonalra került. A kínai gyártásnak megvannak a maguk problémái is az előnyei mellett elég, ha csak rájuk nézünk.

 

Az új gyártók már nem csak a Schenk hibákat, de a kínai (és minden más távol-keleti) gyártóknak a hibáit sem követhetik már el! Ez a vevők fő elvárása. És az ettől való eltérésnek nincs is értelme, a gyártást nem szabad elindítani addig, amíg ez nincs tisztázva.

 

A járműveknek is meg kell jelenniük. És már kevesebb lóvontatásúra lesz szükség. A Playmobilhoz hasonlóan a zajhatást nélkülözni kell. De eltérően a Playmobiltól az ajtóknak nyílniuk kell. Ezt nem fogják elnézni a vevők!

 

Érdemes emlékezni a hajóknak a helyzetére! Karcsi bácsi egyetlen meg nem valósult játéka volt. A bonyolultság és a körülményes felszerelések miatt. Egy kalózhajókra nagyobb az igény manapság, mint hajdanán volt. Felépülhet a téma szettként is.  

 

Egyéb kisebb tételű alkatrész másolatok, és más cégektől átvett elképzelések

 

 

Több játékkal is kapcsolatba került az évek alatt még a cég. Ezek közül az alkatrész darabszámok alapján viszonylag keveset vett át. Néhányukból sokat gyártottak, míg másokról sokan nem is tudják, hogy valaha gyártotta is a cég azokat. Így némelyek nagyon ritkák, míg másokból viszonylag sok található meg.

 

Az MSB főleg a BIG –ből meríthetett a kezdetben, az Igracek –hez kissé hasonló mértékben, akik pedig a Playmobilok –ból tették ezt.

Ez érdekes keveredést okoz, mert valamelyik alkatrészt Schenk a BIG –ről másolta át, míg a fúrógépet az MSB –től jött a minta, ami a Big –től vette át módosítva azt.

 

A Playmobi leányvállalatoknál készült egyedi megoldások is érdekelhették a céget (Antex, Trol, Lyra, Famobil). Néhány megoldásuk visszaköszön, és a katalógusaik eljuthattak a gyártókhoz is. Sok alkatrészt konstrukciós okokból vettek át. (Faller Lyra)

A fejezetben inkább felsorolás szintű lett a kisebb gyártóknak a bemutatása, részletesebben az egyes alkatrészeknél térünk ki rájuk.

 

 

Kenner

 

Az űrhajó alkatrészeit, leszámítva az ikerágyúkat, jelentős módosításokkal vették át az eredetiekről, vagy nem tudták átvenni.. A térségben az amerikai gyártóktól a nyolcvanas években leginkább a Star Wars figurákat másolták át. Magyarországon is készültek ilyen figurák (Jedi bábúk) nem a Schenk műhelyben.

 

De a gyors népszerűségük okán a cég is be akart kapcsolódni a Jedi bizniszbe, maga módján. (Bővebben: Schenk kozmosza) Utólag is elégé ironikus, hogy az űrhajónak a nagy része szovjet eredetű.

 

Az elkészült űrhajók (két változat is volt) kevesebb alkatrészből álltak. Összesen 10 fajta alkatrész készült az űrhajóhoz. Ezek közül teljesen csak az iker ágyú csöveit tekinthetünk a Kenner –től eredetezhetőnek. Valamint az űrhajónak a jellegzetes eleje, és talán némileg a plexi formája Kenner eredetű.

                

 

Az űrhajón még a Playmobil hatás is kimutatható, a kabinbelsőn és a futóműveken. A cél végül is az volt, hogy mind a Jedi bábúk, mind a Schenk figurák is tudják használni, az űrhajókat.

 

Az egyszerűbb másolatnak az alkatrészei jól illeszkednek a korabeli szögletes, sematikusabb Playmobil – Schenk világhoz.

Az űrhajótest a Kenner mellett, Playmobil, különböző szovjet, gyártóktól származó részeket is tartalmaz.

 

MSB

 

Még a kelet-német játékgyártótól is készültek másolatok. Az Igracek –hez képest kisebb számban kerültek át ennek a gyártónak a termékei. Pedig hiánypótlóak is lehettek volna, a dzsipjeik melyek fémből készültek. Némileg enyhítette volna a kategória személyautó hiányát. Ezzel jelentősen növelték volna a modern témáknak a népszerűségét. Természetesen a bekerült Dzsipekkel az itthoni Schenk figurák is jókat furikáztak.

 

 

A kiegészítőknek jelentős Big kapcsolatai vannak. Így az adóvevőknek. Ezt a cég a Big –től másolta át, de jelentős módosításokkal. Míg az MSB is a Big –től másolta a távbeszélőt kisebb módosítással.

A fúrógépet az MSB módosította, egyébként az előnyére. És a nyolcvanas évek végén ezt másolta át Schenk. Ez került az akkor új nagy-állványos szettbe bele, a talicskával együtt.

 

 

Az MSB figura mely alapvetően a Bigre emlékeztetnek, a magasságuk és az arckifejezése inkább már Playmobilos. A Schenk –ekhez hasonlóan a kettős Big-Playmobil hatás kimutatható. Az említett arckifejezések kék színben készültek. Ezeket tekinthetjük a kék arckifejezéses Schenk figurák ötletadóinak.

 

Az MSB korai Playmobilos irányultságát pedig elsősorban a járművek előtérbe tartásán lehet látni. Ezek a gyönyörű járművek fémből készültek. És végül a műanyag figurákkal együtt jól mutatnak.     

 

Lyra

 

A görög leányvállalatnál hivatalosan is, az ágyú kerekét téglavörösbe, vagy mustár-sárgában készítette el. Pont úgy akárcsak Schenkék egy időszakban. A Lyrá –nak több saját megoldása is volt. Például, mint a nálunk a tábori ágyúknak a csöveit, a polgárháborús ágyú talpába helyezték át.

 

A Schenk módosított talpa ettől eltért, de tartalmaz Lyra megoldást a csap, és az ágyazat részek is.

Láthatunk egy kettős alabárd típust is, melyet nem másoltak át viszont ihlette lehetett még több Schenk változatnak.

 

 

A hivatalos leányvállalatok közül a Lyra futott a leghosszabb láncon. Még futtatót is kapott a Geobrától. Hiszen az arab piac felé, köszönhetően az egyébként kitűnő görög-arab kapcsolatoknak is ők szállítottak. Ez mellett saját alkatrészeik, kiegészítőik, és kezdeményezéseik is voltak.

 

Az egyik ilyen az 1013 –as számú űrhajósuk volt. Az űrhajós kezében lévő tárgyról másolták le nálunk a sorozatlövőinknek a fő lőszertípusát adta, markolat nélkül.

Erről is készülhetett (de sok másról is akár) a repülőgép egyik merevítőjének is a rögzítő része.

 

 

 

Azon kívül, kicsinyítve a nagysátornak a tetejébe is bekerültek, mint rögzítők.  

Valamint egy óriás lövedék típus is készült kis számban, szintén ebből a kiegészítőből felnagyítva.

 

A nyolcvanas évek közepén a Lyrának nagykészletes, zászlós kezdeményezései is voltak. Melyek biztosan hatottak Schenk bácsiékra. És pár évvel a megjelenésük után (ekkor már megszűnt a görög Playmobil –nak a gyártása) még annál is sokkal jelentősebbé váltak azok Schenk –éknél.

 

Még a hetvenes években történtek lépések a Lyra cégnek, egy Magyarországon folytatandó hivatalos Playmobil gyártásba történő a bevonására. Ez minden bizonnyal jelentősen megváltoztatta volna a Schenk gyártmányoknak a történetét.

 

 

Atlantic Toys

 

Az olasz cégtől származik a sorozatlövő jellegzetes ütközője. Talán a római sisaknak a seprű dísze felnagyítva. Termékeik látványosak, történelmiek (olykor még átpolitizáltak is) voltak. A feltartott kéz címer. Ezeknek jobb és balkezes változatait is elkészíthették.

 

 

 

 

Jelentősebb megoldás volt a 6-os ágyúcsőnek a kialakítása, főleg ennek a cégnek az ágyús játékaiból. Ez előtt már észrevehették a dupla ágyús játékoknak a létezését is. Az Atlantic gyárilag szétszedett alkatrészeinek részelemeit, hidegsajtolással tették a formába.

 

 

Dunkin

 

Az álló figuráknak a kialakítása is kapcsolódik ide. Hiszen ez a cég gyártott ilyen másolatokat Spanyolországban még 1975-76-ban, az Airgam figurák megjelenése előtt. Több színkombináció, és színárnyalatok is visszavezethető rájuk. Nem kizárt az egyik kés típus is a kezdeti időkből, bár azt az Airgam is gyártásba vette.

 

 

Jean Hoefler

 

Tulajdonképpen a Big elődje volt. Közvetlenül az üllő bak, és a francia pajzsnak bizonyos motívumai érkeztek innen. Amúgy igen híres cég volt, és a hatvanas években a német piacot elborították olcsó műanyag játékaikkal.

 

 

Crescent

 

A brit cég a hatvanas-hetvenes években még termelt. Pajzsformák, pajzsmotívumoknak, más kiegészítők motívumainak az átvétele, ami még bizonyításra vár. Valamint alabárdfejnek, harci-villafejnek a kialakítás.

 

 

Színeknek és megjelenéseknek az átvétele kisebb mértékben  gyártóktól

(Antex, Trol, Cherelea)

 

 

A brazil, de inkább az argentin leányvállalatnak is voltak egyedi kezdeményezései, bár jóval kevesebbek, mint a Lyrá –nak. Ezek között találni olyan alabárdokat, lándzsákat, amik már ott színesek lettek.

 

 

 

Akárcsak Schenk bácsiéknak a nyolcvanas évek közepétől gyártott színes alabárdjai is voltak. Mint az előzőnél is valószínűleg katalógusból értesültek a variációkról.

A kék – zöld – sárga – piros – fekete sorozatok illeszkedtek a figurák végtagjainak a színéhez. Nálunk már nem.

 

 

 

A repülőgépen találni a Trol gyártónak a vonásaiból a szárnyakon. Trol kreol figurái a Nemes féle gokartos figurákon visszaköszönhetnek.

De nemcsak Playmobil és viszont-gyártóktól jöhettek ötletek. Azok jöttek, a Britains –tól, a Timpo –tól és Cherilea –től is.

 

 

Hausser - Elastoline

 

A régi és híres német cégtől is másolt a cég, jellemzően főleg nem teljes kiegészítők készültek. Érdekes, de ez a német cég 1983-ban részben a Geobra Playmobil játékainak a növekvő sikerei miatt jelentett be csődöt. A jellegzetes handzsárt leszámítva, ugyanebben az évben kezdtek el innen Schenk –ék is másolni

 

Hosszú alabárd típusok. Ezekből kétféle lett kialakítva. Sok pajzson a rész motívumaikat is ettől a cégtől vehették át, a koronás is ilyen volt.

 

Hasonlóan a Marx –hoz és a Britains –hez itt is korlátozott volt az átvehető kiegészítőknek a száma a felhasználásnak a korlátjai miatt, hiszen itt is alapvetően nem mozogtak annyira a figurák.

 

Sokszor ezekkel a cégekkel keverték az alkatrészeken a végső terméket Schenk-ék, vagy inkább az átvételben segédkező többi szakemberek. Itt az átvételben az óvatosság jobban észrevehető.

 

 

Play Things

 

Az Argentínában készült másolatok közül a nyílve

sző volt az egyik, amit átvettek. Ennek a cégnek a jellegzetes arcú figurái megtalálhatóak a Pilsan –nál is, eredetileg még a Dulcop gyártotta azokat Olaszországban.

 

Itt a westernes nyakbavalók érdemelnek figyelmet. Ezek zárt Playmobil másolatok voltak és nem sokkal a megújult Schenk változatok előtt már készültek. Léteztek indiánok ovális pajzsokkal koponyás kiegészítőkkel.

 

Azonban a Play Things figurái között megtaláljuk azokat a szín-összeállításokat, ha nem is minden esetben, amiket Schenk bácsiék elsősorban a nyolcvanas évek elején és közepén használtak sok figuránál.

 

És sokáig egyedi, vagy kényszermegoldásnak gondoltak a gyűjtők. Így a gyakori sárga kabát-piros végtagok (Playmobil kalóz) fehér kabát-bordó végtagok, zöld nyakdísszel vagy kendővel kombinálva. Lila szín alkalmazása.

 

 

Del Prado, Dulcop, LEGO, CBG-Minot

 

Ez a cég leginkább az elsőgenerációs csomagolásáról lehet ismerős. Kisebb részletek egyes sisakokon tűnik fel.

Ugyan a másik gyártónak a termékét a Parány Petit mindenki jól ismeri, de a csendőrsisaknak a taréja, a nagy tollnak egy része, vagy a zárt gallér zubbony is innen, a Dulcop -tól jött át.

 

Az ismert dán cégtől a LEGO –tól kis mennyiségben szintén másoltak. Az új várnak a pallói, a nyíl, vagy a ritka pontszerűen kapcsolódó zászlóknál lehet kimutatni a hatást.

Az indián bunkó fejek, vagy a buzogánynak is hívott kiegészítőnek a fejei a francia CBG-Minot cégtől származnak.

 

 

Vegyes eredetnek a kérdései

 

Ez alatt az egyes alkatrészelemek a részeinek, a több helyről történt átmásolását értjük. Ez érinti például a poroltót, ami négy helyről származik a matricával együtt, vagy az újvár hátsó traktusát, mely háromból.

 

Érinti az „M” karabélyt és a western puskát is, melyeknek a markolata Pilsan vagy Big eredetű, de inkább már a Pilsantől származhat. Ott is az anyagtörési problémákkal találkoztak a figuráknál, kellett az „innováció”.

 

A harmadik csoportba azok a kemény pajzsok tartoznak 11 darab szám szerint, amikre rámásolták a Big markolatot. Lehet véletlenül, hiszen ezek is a pénzverdében készültek, és éppen ott más nem állt akkor rendelkezésre markolatnak.

 

Itt elsősorban szándékosan történt akár 3 helyről is a másolás egy alkatrészhez. Valószínű, de nem biztos, hogy az egyes gyártóktól való direkt másolást próbálták így elfedni. Az egyszerre több helyről történt másolásokkal.

 

A legtöbbször azonban éppen olyan színt választottak pont ezekhez, amik megegyeztek, az egyik eredeti alkatrésznek a színével. A „kényszer színek” sokkal kevésbé elterjedtek, mint azt sokan gondolják. Több kevésbé autentikus szín is az eredetiekhez igyekeztek hasonlítani, még ha éppen lett volna attól jobb is. A feltételezett „festék hiány” nem diktált a gyártásban, legalább is nem jelentősen.

 

START Gokart

 

 

Jellegzetes, a Schenk játékokkal ellentétben, nem összekeverhető csomagolással készültek 1981-82-től a gokartok. (1. kép) Azt már sokan akkor is tudtuk róluk, hogy nem Schenk bácsiék gyártják őket. Ahogyan a Fort Alamo várak, a Vendégfogadók, a lovagvárak, vagy a Profix teherautók sem ott készültek.

                                                           

          1.kép                                                                                                     2.kép

Ezekkel együtt a gokartok úgy, mint ahogy a többi szatellit gyártmány is egyébként, nagyon is függő viszonyban voltak a céggel. Annak óriási népszerűségében sokáig ők is sikerrel sütkérezni tudtak.

        3.kép                                           4.kép                                          5.kép

 

A felsoroltakat, a Start gokarttal együtt, a gyűjtők és laikusok, teljesen egyenrangúnak kezelik a többi Schenk figura sorozat, és készlet mellet. A gokartokat maguk a Schenk figurák is tudják használni. (2. kép)

Ám a kis kocsik, nagy sikereinek okai másban, nem csak, a kapcsolt termék helyzetében gyökereztek.

 

Az 1956-ban megjelent valódi gokartok, hallatlanul gyors népszerűségre tettek szert az Egyesült- Államokban. (3. kép) Már megjelenése másnapján (!) komoly pénzek mozdultak meg. Létrejött egy teljesen új iparág a gokart-gyártás, és egy sportág a gokartozás, mindez hetek alatt történt meg akkor!

Magyarországot 1961-ben érte el a „gokart őrület”. A sport később veszített népszerűségéből, de az újabb generáció feltűnésével a hetvenes évek végétől második aranykorát kezdte élni. Több korosztályt köt össze a gokartozás többet, mint amennyit a labdarúgás képes. Mert itt nem csak labdaszedőnek használják a kisebbeket.

A versenyzést már iskoláskor előtt elkezdhetik a szerencsésebb kis pilóták. 1963-ban a Lemezárúgyár megkezdte a motoros, és irányítható Gokartjának a gyártását.

                          6.kép                                                                       7.kép

 

A többségnek, akiknek ez a sport csak álom maradt, kicsiben még meg volt a lehetősége megvalósítani azokat. A Geobra 1979-től kezdte el gyártani a gokartokat, a sportág második felívelésével egy időben. A 3575 és a 3523-as készletekben találhatóak. (6. 7. kép)

                                                                                                                8.kép

Szintén nagy népszerűséggel, nálunk néhány évvel később, jelentek meg a jól sikerült másolatok Nemes Péternek köszönhetően.(1. 8. kép)

A gokartok a bukókeretét és a kipufogó csövét könnyen ki lehetett venni a helyéről. Sok gokarton hiányoznak is ezek az alkatrészek. Ezek az alkatrészek fekete színűek voltak a típusnál.

A kormány-keréknek a hiánya ritkábban, de néha előfordul. A küllői néha töröttek. Jobb oldalukon tankoló nyílást alakítottak ki. Ezt más „tárolási” célra is használtuk, pl. pisztoly. De tölcsér nem készült hozzá. Puhább anyagból készültek a felső részek, mint az eredetieknél.

            9.kép                                      10.kép                             11.kép

 

Nagyon strapabíróak voltak. Általában nem tudják, de az alváz részük nem csak fehér színben készültek, hanem bár kevesebb, de voltak élénk színű változatok is. A piros-fehér kombinációból készülhetett a legtöbb.

Az alkatrészeket műhely/gyári munkának a bemutatására is befoghatjuk, ha valakinek sok van belőlük.

 

A felső karosszériák színei már közel lefedik a spektrumot. A rózsaszín és a feketét leszámítva mindegyik főszín megtalálható.

Elég sokan megkedvelték és további példányokat vettek. Mivel sok színben, és számozással gyártották, bőven volt rá lehetőség, a több résztvevős versenyeknek a rendezésére is.

              12.kép                                                                                 13.kép

A gokartot a gyártásnak is alárendelték az eredeti alkotók. Az alvázba és a karosszériába kompakt módon nem egy funkciót beépítettek. A Nemes-féle változat a gokart esetében igyekezett minél inkább átmásolni az eredetiről. De a bukókorlátot, kormánykereket, kipufogókat, könnyebben nehezebben, de el lehet távolítani.

Mind két típus viszonylag könnyen szétszerelhető. Ehhez egy vékony egyenes csavarhúzóra van, csak szükségünk. Amivel az autó elején található illesztő-résnél lévő fület kell csak befeszítenünk.

Ha kell, így már lehetőségünk van, a gokartok egy előnyös tulajdonságának, kihasználására. Az alkatrészeik kompatibilisek a Playmobil gokartokéival. Így lehetőség van a rugalmasabb cserékre és, pótlásokra, a méretbeli eltérések ellenére.(9. 10. 11. 12. kép) 

Az abroncsokat, mint két méretet, nehezen, de le lehet venni. Ez utólag előnyösnek bizonyult, mert nem vesztek el. Használat meglátszik rajtuk, ez lehet esztétikai probléma, de a működését a kis járműnek nem befolyásolja. Más kalózgyártó csak jóval nagyobb kerékkel tudták készíteni a gokartjukat. 

Széles körben és nagyon elterjedten forgalmazták. Ahol pedig nem voltak trafikok, az időközönként megrendezett búcsúkon tudták megvenni a vásárlók, talán még nagyobb eséllyel is.

Érdekes, hogy sokan nagyon is tisztában voltak (vannak) azzal, hogy a Gokartok nem Schenk gyártmányok voltak. Azt a nem elhanyagolható különbséget is tudták, hogy: a figurák sem Schenk figurák.

Nagyon is reális inkább vidéken keresni a használt Gokartokat, mint a nagyobb városokban, éppen a búcsúk okán, meg más okán is, amiről még később lesz szó.

        14.kép                                           15.kép                                           16 kép

A hozzá gyártott figurák valamivel alacsonyabbak a Schenk változatnál, és az alkatuk is különbözik azokétól.(16. kép) A lábbak tömzsibbek. A kézfej erőteljesebb lett. Az ádámcsutka külön mozgás helyet kapott a testen, ezáltal behatárolt a figura fejforgása. Arc és a szem mélyített utólag festettek.

        17.kép

Akadtak köztük kreolbőrű figurák, amik talán véletlenül alakultak ki. (17. kép) Amik a Schenk figurák között is voltak ugyan világosabbak-sötétebbek, a különböző árnyalatú négerek mellett.

Könnyen repednek, épet alig lehet találni közöttük. Hajuk magasabb, mint a Schenk figurákéi voltak, félig az Igracek figuráknak a hajáról másolták.

Megjelenésük után két évvel, többféle matricával lettek díszítve. A sisakokon és a figurák törzsein is megjelentek. Sokszor az akkori multi olaj cégeknek a neveivel. Néha átfedésben voltak a Schenk matricákkal is.

 

„Lila ruhások” is szép számban készültek. Amit a korabeli Belügyminisztérium felé tett óvatos „kacsintásnak” is vélhetünk. Hiszen nehéz másra gondolni a sok lila láttán, mint arra, hogy azt, az akkor a rendőrséghez besorolt Újpesti-Dózsa csapatának a fő színe ihlette.

Azért nagyon kevés lila figurát, a Schenk is gyártott (időnként), jó példa rá az ezeken a képeken szereplőek is. (8. 16. kép)  

Megérte őket külön elkészíteni és gyártani! Magyarországon tehát a nyolcvanas években egyszerre két féle másolatot is gyártottak, másoltak át a Playmobil figurákból!

És készültek a figurák nélkül is a gokartok.

A bukósisakos változat mellett létezett, az eredetin Playmobil változatnál szerelők simléderes sapkájának a másolatával, ellátott versenyzők is (1. 2. 18. kép).

De a bukó sisakból, kétféle, némileg különböző változat is a rendelkezésére állt a vevőknek, a korszakban.

A Schenk változat a kevésbé szebb, egy kisebb „púp”is felkerült rájuk.

A Nemes-féle változat viszont kisebb lett. És így azok nagyon szorosak a Schenk figuráknak. A felrakásuk előtt ajánlott, előbb levenni a hajukat, és előbb arra felrakni a sisakot, mindegyik esetben.

Utána pedig a fejre.  Mind a sisak mind a sapka anyaga puhább, mint a Playmobilokéi. És általában már mattak, nem csillognak. A Gokartosokra az űrhajós sisakot is feltették.

A gokartokat egy jegyű számokkal matricázták fel.

Elöl illetve a bukókorlátok oldalaira kerültek fel négyzet alakban számok. Matricákat a figurák is kaphattak. Azok olykor átfedésben vannak a Schenk matricákkal is. Az értéküket azok használtan növelik.

A jármű egy fontos hibát „megörökölt”, ami a későbbi sorsát is befolyásolta. Valódi versenyt egyik típussal sem lehetett kivitelezni. Inkább csak seregszemléket lehet velük tartani. Ha sok van belőlük.

 

Ezt magam is tapasztalhattam, amikor még a nyolcvanas évek közepén több járművel megpróbáltunk egy ilyen „nemzetközi-versenyt” szervezni. A sajátos Pest-megyei lehetőségeknek köszönhetően, többféle gokart is rendelkezésre állt.

 

 

  

Akkor ott, a nyolcvanas években a magyarok mellet, csehszlovák Igracekek, (18. kép) és egy valódi Playmobil is feltűnt a mezőnyben. A kis gokart tehát valódi kereskedelmi varázserővel bírt!

 

A kemény Igracek gokartok sem tudnák letagadni a valódi származásukat.

Megfelelő pálya híján csak szemlére futotta, de a gyakorló köröket egyedül is meg lehetett velük tenni.

A várelemek felhasználásával „régi füstös garázst” is készített néhányunk hozzájuk. a gokart mellett a teherautóknak is lenne hely benne.

                                  21.kép

Kézi szerszámok még akadnak a javításhoz, de aknát, vagy emelőt már rögtönözni kell majd. Esetleg a Sheriff ház is szóba jöhet az ilyen feladatra, vagy kiegészítéshez. A modern téma nélkülözhetetlen eleme lett a Gokart, minden korlátjával együtt is (21. kép).

 

Gokart pálya összeállításánál, praktikus lehet figyelembe venni, a valószínűsíthető nagy méret miatt is, esetleg más témához fel lehet még azt használni. Vagy blokkokként kialakítani. Például körszínház, egyéb más versenypálya vagy ókori amfiteátrum, stadion, is lehet később, azoknak a felhasználásával, átalakításával, berendezni.

 

Furcsa, de nem ritkaság, hogy ennyi erőfeszítés után más összeállítás, szerelőcsapatot, vagy szervizeket szerelőkkel nem készítettek. Ennek paradox módon a kezdeti, ugyan akkor évekig tartó tartós siker is az oka volt.

 

A legtöbben, akik a fröccsöntő üzletbe bekapcsolódtak, sokszor megelégedtek egyetlen játék gyártásával, lehetőleg a végtelenségig. 

Bár az is lehet ebben az esetben megkérték őket, hogy gokartokon kívül, más Playmobil utánzatot már ne gyártsanak. A Gokartok a fővárosban nem igen lehetett kapni a nyolcvanas évek végéig. Valószínűleg terveztek mást is, hiszen nehéz elképzelni, hogy csak egy figurát akartak készíteni.

 

3. Rész :

Az újrafelhasználásnak a lehetőségei és a szükségessége:

 

Nem volt új keletű fogalom az újrafelhasználás. Az egyes, a gyártásban használt műanyagokat újra fel lehetett használni, régen is.

Ez inkább az esetleges másodlagos forrásoknál volt fontos, de a helyben keletkezett selejtnél is jól jött.

 

 

 

A gyártáshoz szükséges tartók is sok anyagot elvihettek. Volt. amelyiknél ez a 30%-ot is elérte, ami azért magas, mert leválasztást megkönnyítette, a sorja is kisebb volt, az utólagos „reszelésre” pedig nem is volt kapacitás.

 

Egy nagyobb teljesítményű őrlővel granulátum nagyságúvá őrölték a műanyagot. Ez a megoldás a később beszerzett műanyagokhoz is használták. Az így legyártott anyagnak a minősége már nem volt jobb az elsőénél. Ám volt rá példa arra is, hogy a máshonnan beszerzett műanyag újra hasznosítva, jobb volt az átlagos megszokott minőségnél.

 

 

Kész alkatrészeknek összeszerelése

 

A cégnél ezt a hatalmas kihívást, ami a hirtelen megnövekedett kereslet indukált a termék iránt, sikerrel tudták megoldani. Hiszen a nagymennyiségű összeszerelésnek a problémája fokozottan érintette az ellátásnak stabilitását.

 

 

 

 

Magát az összeszerelést Schenk –ék üzemében is végezték, de nagyon praktikusan otthonra is kiszállították, már főleg a nyolcvanas években. A figurákra, és a késztermékre csomagolásra vonatkoztak ezek. A 70-es években magának a mesternek a családja is részt vállalt a csomagolásba.

 

Az alkatrészeket, egyszerű asszonyok, mondhatni parasztasszonyok állították össze, szokatlan munka volt ez számukra de beletanultak

 

 

 

A polisztirol habár könnyen törik, igen kemény is egyben. És a fejek/hajak összeillesztéséhez is kellett nyomást adni.

Valószínűleg jól sikerült a „végellenőrzés” folyamata is, vagy magában a gyártás előkészületben, már ez is benne volt. Én magam nem láttam soha sem törött gyárilag új figurákat. (Repedt kabátok nagyon ritkán akadtak újonnan is a figurákon.) 

 

 

 

Az összeszerelésben azután megnőtt a már otthonokban végzetteknek az aránya. És sokak a visszaemlékezések szerint itt már akkor jól is keresetek, ezeken a munkákon akkoriban, a többszörösét is, mint a korabeli munkásoknak az átlaga.

 

A gyárból rendszeres időközönként érkeztek a csomagok, alkatrészenként becsomagolt zacskókban. A termelés közvetlen gyártási szakaszában akurátusan kiiktatták, az összeszerelés részt. 

 

De álljon itt egy újabb visszaemlékezés már a 1985-87-es időszakból. Sok hasonlóval ellentétben ez igen részletes:

 

„A Schenk gyártásból én jómagam sokat nem láttam, a mi családunk (mint sok más család is a környéken) csak részfeladatokat végeztünk. A mi részünk volt az összeszerelés és csomagolás.

Van még egy csomó „fél figuránk” és fröccs‐kész elemeink. Nah, de kezdem az elejéről, amit szüleimtől, nagypapámtól hallottam (sajnos őt már nem kérdezhetjük meg).

  

Nagy-fater szerszámkészítő volt a telefongyárban, mellesleg barátok is voltak Karcsi bácsival. Egyszer (1975‐ben) Karcsi bácsi volt valahol külföldön (Hollandiában – az édesanya pontosításai) és hozott pár Playmobil figurát ajándékba a gyerekeknek (nekünk is) és mutogatta nagyfaternak, hogy a nyugati kultúra milyen fejlett és milyen jó minőségű figurákat tudnak gyártani.

 

Mondta nagyfater, hogy ez nem nagy kunszt, lehet ilyet itthon is csinálni. Itt jött képbe az, hogy ő szerszámkészítő volt, megcsinálta az első öntőformákat, és elkezdték a próbanyomásokat. Aztán Karcsi bácsi ajánlotta, hogy hagyja ott nagyfater a telefongyárat és dolgozzon neki, amit nagyfater elutasított (félt belevágni; meg Karcsi bácsinak előtte is voltak jó ötletei és üzletei, de mind befuccsolt).

 

Aztán keresett az öreg egy másik szerszámlakatost, aki főállásba beállt hozzá; innentől mi már csak besegítettünk neki, amiért meg kell hagyni nagyon jól fizetett. Édesanyám otthon gyesen hatszor annyi pénzt keresett vele, mint apám a TSZ‐ben villanyszerelőként. Mondjuk muter 16 órán keresztül összerakott és csomagolt naponta, még hétvégén is, de hát a teljesítménybéres melók akkoriban így működtek.”

 

„Az összerakáshoz zsákban érkeztek az alkatrészek. Külön a végtagok, mellény stb. És munkafázisokra volt bontva az összerakás: matricázni a pajzsokat, mellényeket, a lábakat bepattintani a hajlítható részbe, majd összerakni a mellénnyel, kezekkel, rányomni a fejet és felpattintani a hajat. A fej már a ráfestett arccal érkezett.

 

Előírás volt, hogy a figurák minél színesebbek legyenek, hogy jól mutasson a játékboltban, de vigyázva, hogy pld fekete a barnával ne kerüljön össze. Ugyanígy indiánnak tilos volt szőke hajat adni. Meg volt szabva, hogy mely típushoz milyen kiegészítő jár: takarítónő, cowboy, indián stb. A kezdetekben a fröccsöntés Csömörön történt, ugyanígy az összerakás, csomagolás is”

 

Sajnálatos módon a legnagyobb visszaélésekre is ilyenkor volt mód. Nem a saját részre tágabb familiáris szintre kell gondolni, a játékoknak a saját gyerekeknek való eldunsztolására. Itt komplett termelés és kalózgyártásokról volt szó.

 

Akár nagykereknek a részére is. Az évtizedek alatt ez többször is megismétlődött, konvergensen, másokkal más-más helyszíneken. A lebukásra sokáig nem kellet számítani, hiszen a gyártmányok nem különböztek, ám mivel mindig egyre több ember tudott a hálózatban róla, előbb vagy utóbb kiderült a turpisság.  

 

 

 

Alkatrészeknek, kiegészítőknek a fémgőzölése

 

Az eljárást a Geobra is alkalmazta, majd később megszüntette. Előnye volt, hogy újonnan egységes fényes megjelenést biztosítottak, a kiszemelt alkatrészeken. Melyek lehettek a figuráknak a kabátjai, sisakjaik, koronái, fegyverei.

 

 

 

Hátrányaik is vannak. Mind a két helyen koptak az ilyen alkatrészek. Schenk –nél jobban, kissé gyorsabban. Törtek is, mert számított a műanyagnak az anyaga, polietilének nem lehetet, sem teljesen sima felületek, pl: a figura végtagok.

 

Magyarországon a használata az eljárásnak a hatvanas években kezdődött. Karcsi bácsi ezt mindig mással végeztette, bár egy befejezetlen ilyen berendezése maradt, amit nem fejezett be, majd tovább adta másnak.

 

A folyamat egy lezárt kamrában zajlik. Az ionizált festék részecskéknek a feljutatása itt történik meg a kiegészítőre, miután behelyezik azokat a zárható kamrába. A zárt folyamat az egységes megjelenésnek is a feltétele.   

 

A fémgőzölést Budán végezték, nem a cég saját maga. A szükséges kiegészítőket oda-vissza szállították. Megszüntetéséről, Schenk bácsi cáfolta, hogy egészségügyi okai, hatósági felszólítások lettek volna a háttérben.

 

A közvetlen színre készítés talán anyagilag jobb kompromisszum lehetett, hiszen ez közvetlenül történt helyben, nem kopott, de csak megközelíti a hatását a fémgőzölt kiegészítőknek.

 

A figurák kabátjainak a fémgőzölésénél, a kemény kabátokat használták, és nem a puha polietilént. Ezeknek a felületük eltért, sokkal jobban megmaradt rajtuk festék, mint a polietilénen.

 

 

 

A koronáknak és más fejfedőknek kiegészítőknek az esetében megpróbálkoztak az arany, és bronz árnyalatokkal is. Utólag elmondható hogy az arany árnyalatok túlságosan világosak lettek, próbálkoztak kívül-belüli megoldásokkal is.

 

Érdekes, de nem sokkal előtte maga a Geobra is áttért a másik megoldásra.

Több éves kihagyással, a kilencvenes évek közepén, kis mennyiségben elsősorban sisakokat még újra elkezdtek fém gőzölni. Meglepő módon már az ezredfordulótól, ritkán időzítve a Geobra is.

 

Karcsi bácsi elmondta, hogy voltak kezdeményezései a fémgőzölésnek a saját bevezetésére is. De erről lemondott, és a már az erre a célra megvett, félig kész gépet eladta tovább, másnak. Aki azt azután később befejezte, és használatba is állította a saját céljaira.

 

 

 

Figuráknak és mély-domború pajzsoknak, zászlóknak a festése

 

Jellemzően a Sheriff csillag volt ilyen megoldás. A cég igyekezett mindent matricával megoldani, éppen ezért a Sheriff csillag kuriózumnak is számít, és az is hogy egyáltalán festettek valamit is.

 

Már a merev törzsű figurák kabátjain is találhatunk ilyen csillagokat. Maga a festés is fokozatosan némileg, óvatosan terjedt el a Playmobilok -nál is.

…

A másik a fejeknek a festése volt melyet égetéssel végeztek el. Ebben a változások legtöbbször 3-5 évente követték egymást, ezek jól megfigyelhetőek a figuráknak a fejein. A műveletet a bedolgozók végezték.

 

A fóliát egy izzó réz pozitívvel érintették melyet elektromos úton melegítettek. A házilag, de sorozatban készített kis készüléket, kávéfőző alkatrészből készítették el Schenkék.

 

 

A szem száj készítésénél a néger figuráknál a fehér vagy ezüstszínt is be kellett vinni a körvonalakhoz, Hasonlóan a Playmobilokhoz. Nálunk készültek csak „fehérjével” is változatok.

 

 

A mély-domború pajzsokkal és zászlókkal is így jártak el. Itt az egyes részeknek a színei a pajzsokon eltérhetett, a változatokat ezzel is növelve. Ezeknek a készítése azonban 1981-től más okok miatt megszűnt.

 

 

A kilencvenes évektől bajuszt is felfestettek már a fejre, nem sokkal később, mint a Playmobil tette, hasonlított is arra. A szájat ezeken elhagyták. Olykor előfordult bajszos figurákat lehetett csak kapni.

 

A gokartos figurának a festése lent, már a 2. fejezetben, illetve külön a „Gokartos figura” fejezetben található majd meg részletesen.

 

Schenk bácsi kezdetben maga is csinált arcégetéseket. 200-at naponta. „Sokáig mindegyik egyenként újra megnéztem, hogy jók lettek-e”. De később volt olyan alkalmazottja, aki 700-at tudott óránként előállítani.(!)

 

 

Ágyúknak az összeszereléséről:

 

A termelésben, a megjelenésüket (1980) követően, egyre fokozódott a szerepük. Alapvető összeszerelési műveleteiken ezért alig változtattak, bár a méretekben, és a megjelenésben jelentősen eltértek.

 

Kis változásnak tekinthető 1990-től a csavaros rögzítéseknek a megjelenése bizonyos típusoknál. Nem mindegyik régi típust cserélték le újakra, ha a formák kitartottak gyártásuk a termelés végig folytatódott.

 

Az ágyúkba a rugózott dugattyúkat az összeszerelők otthon rakták bele. Nem kellett hő hatás. Úgy történt, hogy a berakásnál engedett a csőfar. Gyárilag úgy készültek. De utána már, azután nem lehetett ki venni a dugattyút a helyéről. „Hivatalosan nem”.

 

 

A nagy ágyúkat is otthon szerelték és csomagolták össze, előbbi már jóval nagyobb fizikai erőt igényelt a kicsik után. A nagyon erősen ragadó matricáikat is otthon rakták fel rájuk. A nagyobb méret olykor kreatívabb megoldásokat is hozott magával a csomagolásban.

 

 

 

Ragasztás

 

Meglehetősen ritka, a tűzfalnál előre, nem is tervezett eljárása volt a gyártásnak. A várak ablakait, illetve a tető oldalrészét kellett (kell) összeragasztani, erre mindig gyárilag került sor. Ezt tehát Schenk –éktől megörökölte Péter János is, a várgyártásban.

 

 

 

 

 

Az ablakoknál már számoltak a beragasztásukkal. Ezek kezdetben igen erősen sikerültek. Sok ablak inkább kitört, mint kieset a korabeli eltávolítási kísérletekben. Később, ezen változtattak, és gyengébb univerzális ragasztóra váltottak, szintén az új gyártók.

 

 

Egyes kései 1994 utáni figurákban, belül találhatunk ragasztót. Hasonlóan a Playmobil figuráknál, a szétszedést próbálták megakadályozni. (Tehát semmiképpen nem a könnyen törhető alkatrészeket próbálták ezzel erősíteni).

Ragasztották az űrhajós plexit a sisakban.

Valamint a korai 3 pontos zászlóknak a lobogó részét, a rúdba.

 

A matricák pedig már gyárilag ragadtak. Itt a hintónál döntöttek úgy először, hogy már a vásárlónak kell felragasztania azokat, mert ezt túl hosszú időnek ítélték meg a műhelyben. Ez még néhány más terméknél is megjelent, vagy változott az évek alatt. (részletesen erről a következő fejezetben)

 

 

 

A matricakészítés, és a fel-matricázás:

 

Az évek alatt több matricakészítő is volt, akik beszállítottak. Ezek mellett Schenk komoly nyomdai kapacitást is kifejlesztett. Ez, részben a 16. kerületben maradt, a termelés Tatabányára kerülése után is. Az ezredforduló után pedig kénytelenek voltak rendelni, a matricák pedig még a kilencvenes években eltűntek.

 

 

 

Minőségi ingadozások, és különbségek is észlelhetőek az egyes sorozatokon. Bizonyos időtávból nézve a matricák fő tulajdonsága, hogy odaragadjanak ma is fennáll, az esetek 80-90 százalékában.

 

A felragasztást a cégnél, vagy a „korabeli távmunkások” otthon végezték el. Igen nagy mennyiségről volt szó. Ez némileg még látszik a matricáknak a felragasztásán, némileg döntöttek lettek. A mennyiséget, döntőrészben a figurák kabátjainak, és a pajzsoknak a fel matricázása tette ki.

 

 

 

További hibák lehetnek, vagy számítanak, a rossz irányban felragasztott matricák. De a nem a megfelelő pajzstípusra felrakott kabát matricák is. Ezekből olykor nagyobb mennyiségek is előkerülnek jellemzően két korszakból, a hetvenes évekből, és a kilencvenes éveknek az elejéről.

 

De készültek, már szabályosan a körpajzshoz adaptált hátérrel matricák. Magának a figurának a kabátja sem nyújtott sima felületet. De ezen azért akkoriban gyártó és fogyasztó túl tudott lendülni, mindenki nagyon örült a szép új figurának.

 

Mindenki jól emlékszik, hogy a hintókra otthon kellett felragasztani a matricákat. Ezekkel nem volt szabad hibázni, mert a javításra nem nagyon volt már módunk. A hibásan felragasztott matricákat már nem lehetett a „jó” helyre feltenni. A levett matricák is foltot hagyhattak.

 

 

 

A matricáknak a komplikáltsága miatt talán ezért testálták a szülőkre vagy a nagyobb testvérekre a feladatott a gyártók. A sok kocsihoz és a matricákhoz egyszerűen nem volt már elég munkaerő.

 

                           

 

A nagy ágyúknak az oldalára viszont már a műhelyben kerültek fel a matricák. Ezek a hintókhoz hasonlóan nagyon jól ragadnak a felülethez. Az évtizedek múlásával, a műanyaggal diffundál a ragasztó, ez az ára a minőségnek.

 

Bizonyos típusok, bár erre előtte gondolhattak a gyártók, nem kaptak az oldalukra matricákat. Ezzel kapcsolatban két visszaemlékezés Karcsi bácsitól:

Az utolsó „bedolgozó” matrica gyártó cég már a kapitalizált kilencvenes évekről, a mai napig (2018) fennmaradtak.

 

„ Na most, az ágyú matricák. Én találtam ki, de meg volt az oka neki.  Eredetileg ezekre a nagy ágyúkra irgalmatlanul sok szerelvényt szántam rakni, készíteni. Ebből a rengeteg mindenből azonban semmi nem valósult meg.  Úgy gondoltam akkor, hogy a nagy matricáknak a hatása, csökkenti majd ezeknek a kiegészítőknek a hiányát.”

 

„Viccelsz, te most viccelsz. Orosz-cári, királyi-románt meg szovjetet, azért nem is gondoltam, hogy gyártok a matricákból.

 

 

Töréseknek a kérdése:

 

Alapvetően a polisztirolnak, mint anyagnak a tulajdonságai miatt történik, történtek a legtöbbször meg. A figuráknak az „átvett” felépítése is a legtöbbször tipikus helyekre tette ezt az eseményt. Ha a törés még a cégnél történt, még lehetőség volt az újrafelhasználásra. Ez kis mértékben ma is így van a váraknál.

 

 

 

Jelentős vastagságnál már nem számottevőek a polisztirol esetében. A hivatalos ipar ezt sehol nem vállalta be. A sok csapást kapó török és hunyadi ágyúcsöveknél, betörhet hátul a csöveiknek a kamrafala.

 

De legtöbbször a figuráknak a végtagjait érte utol. A végtagtörések alapfunkció vesztéssel jártak a figuráknál. Ezt alig ellensúlyozta az, hogy a Playmobilal ellentétben a Schenk figurákat könnyen szét lehetett szerelni.

 

Ezek mellett is a minőségük a korabeli viszonyok mellet is sokkal jobb volt, a korabeli megkapható különféle árukéinál, nem csak játékoknál. Elég csak belegondolni, hogy törések a már originált csomagokban nem fordultak elő.

 

 

Repedéseknek a kérdése

 

Ez a hiba nem hiba. ?. Sokak szerint a figuráknak a kabátján rutinszerűen feltűnő repedések nem számítanak különösebb hibának. Elsősorban az eltérő anyaghasználat okozza a repedéseket. Valamint a formáknak az alig észrevehető kopásai.

 

Fokozhatja a megjelenésüket magának a használatnak gyakorisága. De az időnek az eltelte is. A repedéseknek egy jelentős részét a figurák nyakán megjelenő, majd újra eltűnő „ádámcsutka” okozta.

 

Hosszan elnyúló repedések már sokkal kevésbé hatnak esztétikusnak, és sokszor az alkatrész végét is jelzik.

Míg a kabátok Schenk változatain viszonylag vékonyak, a Nemes féle figurákon igen csak hangsúlyosan jelentkeztek, ráadásul két oldalt. Kivételek akadnak Schenkben is, ahogy máig épp Golartos figura is van.

 

 

 

Színkombinációknak és az árnyalatoknak a kérdése, problémái

 

A figurákon az össze, és felszerelésüknél bizonyos kombinációkat, törvényszerűségeket alkalmaztak. A merev törzsűeknél felmerült időnként a „három színkombináció”. Ez némely más gyártónál (Pilsan, PlayPeople) is megfigyelhető, ám nálunk az oka a fröccsöntő gépek még nem voltak automata típusok.

 

A műszaki átállás után, 1979 végére ez teljesen megszűnt. A figura testnél ezután az egy, és két színkombinációnál maradtak. Ám a felszereléseknél már tovább mentek. Így egy teljesen felszerelt figuránál igyekeztek háromféle színt, harmonikusan egybe kombinálni.

 

A meglévő Playmobil mellett, érdekes módon a nyolcvanas években a pl. Timpo-tól is vettek át színkombinációkat. Ezeket a gépbeállító választotta ki prospektusok alapján. Főleg a kiegészítők kapták, de a fekete sheriff a régi pisztolytáskájával is idesorolható.

 

Még ha az átvétel technikai szükséglet volt is, az a Schenk gyártmányoknál a színekben is nagy eséllyel visszaköszönt.

A gyártás során „örvényes” megjelenésű alkatrészek is készültek, illetve kikerültek a műhelyből.

 

 

 

A nem műanyag alkatrészeknek a készítése, és használata:

 

Itt elsősorban a tengelyekre, és rugókra kell gondolni. A hetvenes években a Geobra is használt még ilyen helyeken fémet. Schenk a saját gyártásában ezt átvette. Így a western járgányokba, ágyúk talpaiba, kerülve a feltűnést, de bekerültek. Gokartoknál és teherautóknál is ez volt a helyzet.

 

 

Rendkívül nagy mennyiségű lovas járgány készült a nyolcvanas években, és ezekhez legtöbbször kétszer annyi tengely is kellett példányonként. A tengelyen látható, és később módosított bevágások is, a tömeggyártásuknak a bizonyítékai. A tengelyeket rúdacélból vágatták géppel. Ezek jellemzően igen nagyméretüek.

 

Amikor pedig a Geobra igyekezet ezt is lecsökkenteni, Schenk megpróbálta követni a változásokat. Az űrhajó kerekeibe sem került fémtengely és a későbbi homokfutók is beépített műanyag tengellyel készültek, ez utóbbiak törtek is.

A már hagyományos vastag tengelyt a 4 és 6 kerekű ágyús kocsik sem kaptak már, itt az egész részt igyekeztek egybevenni.

 

A rugók nagy mennyiségben történő gyártására külön mechanikus gép is létezett, létezik, a nagyobb gyűjtők örömér, akik használtan jutnak hozzá a megszűnt TSZ melléküzemágakból. Az anyagot hozzá itt is gondosan kellett választani. Nagyon nagy, és változó erőhatásnak vannak, voltak kitéve az aktív évek alatt.

 

A tengelyek anyaga kevésbé rozsdásodó acél volt. Nem volt rozsdamentes acél a Playmobilé sem. Az is csak lassabban rozsdásodik.

A hosszú rúdacélt méretre kellett vágni. Évekig ez csak ráhagyással sikerült. A kilencvenes évektől már pontosabban jártak el.  

Ezt a munkát többnyire kiadták másoknak, de volt rá példa hogy maga Karcsi bácsi végezte a vágást is el.

 

Bár a következő fejezet szól a többi gyártóról, itt kel megemlíteni, hogy a Profix, és a Nemes járműveknek a tengelyei is acélból vannak. Azonkívül még a csengő, és a vontató horog alkatrészei is a Profix teherautókon.

 

Még a meg nem valósult hajónak, az összetettebb munkafolyamataira is tettek előkészületeket. Beleértve a vitorlákat, a kötélzetet, a horgonynak a fémrészeit, minden levolt egyeztetve.

 

 

 

Blisztereknek a készítetése :

Bliszter: átlátszó  csomagolóanyag :

 

A klasszikusnak számító átlátszó blisztereket nem Karcsi bácsi műhelyében készítették. Ezt kiadta Karikó kollégának, ő külön készítette, majd a korán bekövetkezett halála után a fia vette ezt a munkát. Igen nagy mennyiségekről volt szó.

 

 

 

Mivel ez az anyag is hőre lágyult a megfelelő formák kiválasztása volt csak szempont. Amit egy kemény, de melegíthető melegen tarható pozitív ormával lehet elérni. Ami a gyártásban tartósnak is kell lennie.

 

Több változat is volt belőlük, és a kilencvenes évektől ezek még meg is szaporodtak. Az ágyú típusok még több újabbat követeltek meg, de egy típus természetesen többféle szettet is kiszolgált.

 

Az ötös sorok kialakulásában a banános dobozok játszottak döntő szerepet. Ebbe tudtak 300 db (300 figura) egyes csomagot belepakolni. Míg ötösből 40db (200 figura) fért egy banános dobozba. Gyors belső elszámoló egységek lettek a dobozok.

 

„A dobozokat a piacokról szereztük meg  vagy a boltokból, szerencsére elég volt belőlük.”

 

Hátfalaknak a készítése:

 

A hagyományos főleg háromszínű hátfalakat, a műhelyben készítették el. Ott vágták fel a színes lapokat mechanikus vágókkal. A csomagolással is igyekeztek némileg kitűnni a többi gyártótól, ez a nyolcvanas évek végéig sikerült is úgy-ahogy. Több korabeli gyártó is elismerően nyilatkozott ezekről a megoldásairól, és a hatásáról.

 

 

 

Valószínűleg spanyol, (Del Prado) vagy katalán (Reamsa) hatás állhat ez megoldás mögött. Ezzel összefüggésben és meglepő módon a termelés és csomagolás is, ami egy ugyan decentralizált, de sugaras, megoldásra utal, hajszál pontosan mint a Reamsa cég Barcelóna körül végezte 1951-78 között.

 

Alapvető szempont volt, hogy a banános dobozokba kerekszámú össz figura mennyiség kerüljön bele. Továbbá évekig, ma már anakronisztikusnak ható, bizonyos ár/súlykorlátok is voltak az előállított termékeknél.

 

 

A fényképes hátfalakat Karcsi bácsi megerősítette, hogy a nyomdájukba készítették, még vágógépeket is külön akkor vettek ide 1990-91. végén. Akkor ez egy nagyon divatos forma volt, és a cégnek létérdekének tűnt akkor, hogy a régi, sajátos unalomig ismert megoldást ezzel a divatosabb változattal lecserélje.

 

 

 

A nyomdának a felállítása és működtetése:

 

 

A rendszerváltás idején merült fel külön, saját nyomdának a kialakítása. Mik voltak azok az okok, amik ezt elősegítette? Karcsi bácsi egyik osztálytársa nyomdász lett, a telefongyárban, ahol egy mini nyomda üzemelt, egészen véletlenül. Éppen kapóra is jött a változások közepette a privatizációs hajlandóság.

 

 

Így az egész kis nyomdát Karcsi bácsinak, egy akkoriban megszerzett és felújítás alatt álló házába telepítették át. 1990 végén, az építkezés akkor fejeződött be. Az eredeti házat félkészen, de hasonló kisipari funkciós elképzeléssel vették meg az eredeti tulajdonosától. Akkoriban még nem volt tervben a tatabányai költözés, és így ez a helyszín 2 kilométeren belül volt az addigi központtól.

 

„A nyomdászomat, a Ménich Bélát első osztályos korom óta ismertem. De végül ő is átvert, amikor már Tatabányán voltam máshova is termelt Pesten, saját kaszára.”

 

 

A megváltozott reklámkörnyezetben a csomagolásoknak is követnie kellett a kihívásokat. Új színes képes csomagolásokra volt szükség, úgy tűnt akkor, hogy ez a megoldás lesz ehhez a legjobb.

 

 

Újabb termékpaletta megjelenéséhez is segített. A kifestőkhöz. Amik azért nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Új eszközöket, gépeket is beszereztek ebbe a műhelybe.

 

Készültek fényképes dobozolt ágyús szettek is.

 „Ez a megoldás egyáltalán nem vált be. Gyorsan visszahoztam a buborékos megoldást. Tulajdonképpen hogy lett a kis nyomdám azért csináltam ezt a kísérletet, de balul ütött ki, mérgemben az összes ilyen dobozt kihajítottam.”

  

 

 

Új várnak a készítéséről :

 

Az új vár már Tatabányán készült, teljesen más megváltozott feltételekkel és elvárásokkal 1993-tól. Egy külső véleményformáló akarta érvényesült ebben: aki szerint ezt a várat már egy, a szekrénysornak a tetejére helyezhető kialakításban kell megépíteni. És ez miatt lehetőleg fix kialakításban.

 

A népszerűtlen és nehézkes kialakítás követte, a régebbi Marx cég (és PlayPeople) által készített hasonló várakéit, sokat merítve a Faller cég alkatrészeiből, és kicsit még mindig a Playmobiltól is.

 

A fix megoldásnak, és a viszonylagos vékonyság miatt, gyökeresen új megoldásként, külön kellet ráolvasztani a kiegészítő alkatrészeket a fal-lapoknak az ablak nyílásaira. Ezt egy embernek kellett külön feladatként elvégeznie.

 

Az új vár kialakításánál négy csavar összeköttetés csak részlegesen lett kialakítva a falakon. Ezeknek a helyére kerültek be a fali pajzsok azután. A horpadás miatt akarta Karcsi bácsi egyenesbe hozni velük.

 

Karcsi bácsi is hibának találja utólag, hogy az új vár belső falaiba nyitott boltíveket nem alakított ki. A figurák így nem tudják kellően használni az építményt.

 

„Ezt a várat (új vár) teljesen polietilénből akartam megcsinálni. De túlságosan hajlott.

Nem csak a kiegészítő zászlók nem készültek el, de a tartó csavaroknak a fülei sem. A munka nagy részét már a tatabányai marósom végezte, az útmutatásaim szerint.”

Az új vár népszerűtlen maradt.

 

 

A társas, és egyébjátékoknak a gyártásának a sajátosságai:

 

Az elsöprő sikerű katonák mellett, jött az ötlet egy újabb lábnak az eresztésére, a cégnél. Ezek voltak a társasjátékok. Illetve évekig egy játék. Gyártás előnye volt, hogy ezekhez a játékokhoz kevés formát kellett elkészíteni.

A cég viszont nem tudta velük kiváltani a katonáknak a szerepét, vagy legalább is egyenlő alternatívaként szerepeltetni.

 

 

 

A kartonozást a csomagoláshoz, vagy a játéknak az alaplapjait is el kellett viszont készíteni. Ez, amikor már megpróbálták ezen, termékeknek a gyártását felfuttatni, problémákat okozott a termelésben.

 

Hasonlóan alakultak az „egyéb” játékoknak a helyzete. Bár ezeknek is voltak nagyon is korai előzményei, de nem váltak be. Pedig némelyik még a meglévő és addigra Magyarországon is kapható nyugati játékoknak majd felébe kerültek.

 

Fém és fa alkatrészek is megjelentek. A sóderszállító alkatrészei vegyesen olykor felváltva műanyagból és fémből is készültek. A vasalási tudásuknak újból hasznát vették a gyártók. Bár túl nagy hasznot ezek sem hoztak

 

A többi gyártóknak a megoldásai a termelésben:

 

 

 

Schenk –hez képest a többi gyártó jóval kevesebb terméket gyártott. Talán ezek együtt összesen, az egy hatodát sem érték el a Schenk –éknek az alkatrészeihez, játékaihoz képest, és ebben a nagyrészt eredetileg Schenk –éktől származó még ott kialakított váralkatrészeik is benne vannak.

 

 

 

 

Habár ezen gyártóknak az „érintet törzsanyagának” (Playmobil másolatok) a volumene eltörpül a Schenk –ék hatalmas gyártási volumene mellett, az alkatrész számuknak közel 30%-a azonban náluk készült.

 

Természetesen a Playmobil eredetűekről van szó. Ugyanis ezek a gyártók más, eredetű játékokat is készítettek, ezek csak kiegészítették a többit a termékpalettán. Általában kissé eltérően Schenktől a teljesen eredeti kialakítását vették alapul.

 

Schenk –en kívül még négyen foglalkoztak gyártással. Nemes Péter a gokartot gyártotta figurával. Péter János a várakat. A Profix szövetkezet (Kajdocsy János) a teherautókat. Míg Kassa György a Geobrától és Schenkék -től is, és másoktól kiegészítőket vett át, módosított és gyártott a figuráihoz.

 

Ha bár a várakat még 2018-ban is gyártották, a többi Playmobil másoló ezt sokkal rövidebb ideig tette meg. Eleve mindenki később kezdte, mint Schenk, és a három cég előbb is hagyta abba.

 

Náluk a kezdetek Schenkék termelési tetőfoknak az elejére tehető (1980-82). Sokat elárul, hogy később mások ezzel már nem próbálkoztak, a meglévőknél előfordult újabb kiegészítőknek az átvétele.

 

A Profix 1980-91, Nemes 1981-92, Kassa 1980-92 termelték a Playmobil másolatokat. A várakat 1982-től vette át Péter János, és még néhány saját másolású alkatrészét 1984-85-ben vezette be.

 

(A kisebb gyártókról sok-sok információt lehet olvasni még a saját fejezetük, és sok információ pedig párhuzamosan ebben a fejezetben is megtalálható. Ezt nem lehetett kiküszöbölni. )

 

A „nagy gyártók” mellett találkozhatunk még egyedi megoldásokkal is. Ezeknél legtöbbször a már otthon meglévő/megörökölt ólomöntő készletekből alakítottak ki házi „gyártási kapacitást”. Jellemzően kardokra, harsonákra fényes megjelenítés okán is, fémötvözetekből készültek a kiegészítők.

 

Ezeknek a plusz súlya sem volt lebecsülendő. Valószínűleg az otthoni gyártást megfelelő rutin is megelőzte. Ezeknek a házilagos gyártásával részletesen a „Javítási fejlesztési könyvben” foglalkozunk, és nem itt.  

 

 

 

Váraknak, várelemeknek a gyártása: 

 

Már a legelején alapvető kitétele volt, Péter Jánosnak hogy a közvetlen fizikai termelésnek másik cégnél kell, folytatniuk. Csak arra nem lehet önállóan berendezkedni Magának az átadás mellett ez biztosította, hogy a mai napig is készülhetnek Playmobil eredetű alkatrészek Magyarországon.

 

 

 

Az átadás előtti hónapokban a Lovagvárat már biztosan készítette még Schenk bácsi egy rövid ideig. Schenk –ék tehát ez mellet/előtt még készítették a Nagy várukat többféle palló megoldással, és volt egy ennél is korábbi kisebb várkészletek piros matricával.

A közvetlen átadásra így emlékezett Karcsi bácsi:

 

 

Péter János 700 000 forintot fizetett annak idején a 14 szerszámért összesen. Amivel a várak készültek. „Ez játékpénz volt ehhez, azoknak a vallós értékéhez képest.”

 

 

Az átadás egyik feltétele volt a szükséges nem kevés anyagnak a biztosítása. A TRIÁL hálózatába való bevezetés, ami nem történt meg ugyan, de a várak mégis el tudtak széles körben terjedni. Igaz Karcsi bácsi elvárásai szerint lassabbak.

 

 

 

Szükségesé váltak tovább külön alkatrészeknek a készítései is. Melyek Karcsi bácsi szerint már nem náluk készültek, ezek már Péter János másolatai voltak, még ha közvetlenül nem is Ő készítette őket.

 

 

 

A Playmobilt részesítette előnybe teljesen az alkatrészeinél. A fejlesztést nem vitte végig, egy bizonyos idő (1988-93) után felhagyott, mind az alkatrészek, mind a színeknek a változtatásával.  

 

 

 

Péter Jánosnak is volt egy sajátos típusa ez külsőleg ugyan a lovagvár volt, de a rácsok helyett ablakok, a nyitott pallók helyet teli típusok voltak, ezek még 1983-ban készültek, majd visszaálltak az eredeti elképzeléshez. A gyártás oka a típusnak, a már meglévő, és hiányzó alkatrészeknek az egyenetlenségei lehettek. Néhány ritka doboz változat is előkerült.

 

 

 

Az évek alatt azután a géptípusok többször változtak, de a présformák ugyanazok maradtak az 1982-es átadásokkor az elmondások szerint. A várak sikerét mi sem bizonyítja, hogy a mai napig gyártásban vannak (2016). És a formák az egyetlenek, amik megmaradtak mára a Schenk birodalom „vasai” közül.

 

Péter Jánosnak a Kökörcsin utcai műhelyében is voltak fröccsöntőgépei, de ezeket nagyon ritkán, és csak inkább a termelés elején használták a váraknak a gyártásában. 

 

Bár az eredeti Playmobil várat Schenk bácsi megtartotta, de abból csak módjával másolt ezután, bizonyos szerkezeti elemeket egyéb alkatrészeihez. Reklámokhoz a képeit felhasználta többször is. Még a kilencvenes évekből is, igaz már csak az ajtóknak a kialakítása volt a cél, az újabb várához.

 

Váraknak az anyaga főleg polisztirol. Schenk, még minél inkább minden alkatrészét a várnak ebből az anyagból készítette. Ez mellett poliuretán, főleg a tető részek. A rácsok polipropilénből vannak. Schenk még igyekezett minél több polisztirol alkatrészt használni, Péter Jánosok a nyolcvanas évek közepén módosítottak ezen. Így a kész alkatrészek is változtak.

 

De ezeknek a módosítások mellett, megmaradt a két alaptípus, a Lovagvár, és a Vendégfogadó. Ezeknek az alkatrész anyagváltoztatások mellett tehát nem lehet újabb típusokról beszélni.

 

A váraknak a falelemei 1986-87-tól fokozatosan sötétebbek lettek. Később pedig készültek nagyon sötétek is. A világos elemek teljesen kikerültek. Ebben az időszakban történt az alkatrészeknek a módosítása, változtatása. Ez kiterjedt az anyag használatra is. A polisztirolt több alkatrésznél polipropilénre, és poliuretánra cserélték.

 

Ebből következik, hogy vannak Péter Jánostól származó alkatrészek, amik nem készültek a Schenk műhelyben. Ezek az eredeti Playmobil elképzelést követik. Így például a lámpavas, vagy a pallóösszekötő.

 

Karcsi bácsi nem tud arról, hogy valamelyik ismerőse vagy kollégája készítette ezekhez az alkatrészt, de nem is kizárt, hogy azok közül került ki a személy. Az új alkatrészeknek a tényéről tudott.

 

A kilencvenes évek közepén megálltak a színeknek a cseréjével, az adott alkatrészeknél. Azóta csak az árnyalatok változnak. Amik a gyártási alkatrészeknek a minőségi romlása is az okai lehetnek.

 

Hagyományosnak mondható dobozba kerülnek az alkatrészek, amiket szintén a kilencvenes években változtattak meg, mert az előzőnek a tetejére, (és Schenk –nél is.) matricaszerűen került fel a kép.

 

A doboz és a tető összetűzését is csomagolás helyszínén géppel végzik. Ezen költségek jelentősen növekedtek itt is.

Zászlóknak, tábláknak, pajzsoknak, a matricáit külön készítetik, és már otthon kell azokat felragasztani.

 

 

 

A gokart:

 

Az nem volt ritka, hogy több kalózgyártó is volt egy adott országban (Románia, Törökország) de hogy figurából is két külön típus készüljön az nagyon egyedinek mondható. Gokartot Schenk nem gyártott.

 

 

 

Nemes Péter később kezdte ezeknek a gyártását, 1982 elején. Nem elképzelhetetlen hogy még régebbi típusú fröccsöntő gépekkel készültek az alkatrészek.

A gokartoknak az anyaga főleg a polipropilén volt. A figuráknak az alkatrészei főleg polisztirolból készültek, a haj kivételével.

 

A mintát nem a Schenk figuráról vették át a sajátjuknál. Valószínűleg az eredeti Playmobil gokartosról vagy a verseny szettből tették. Talán két öntőforma volt, külön a járműnek, és külön a figurának. Nem szabad az mellett elmenni, hogy szintén a polisztirolt és a polietilént részesítették előnyben, mint ahogyan a Schenkék is.

 

 

Összességében gyengébb minőségű lett ez a figura a Schenkétől. A jármű azonban jól sikerült változat lett, több szempontból is jobban sikerült több más Schenk játéknál. Igen tartósak most is használhatóak.

 

A figurát nem Schenk figuráról, hanem egy Playmobilról másolták át. Más az arca. Itt a tekintet be lett égetve. És volt, hogy nem is festették. A figura kabátja könnyen repedt, az ádámcsutkától, de magának a feszülő váznak is köszönhetően.

A hiányaival együtt is a szett igyekezett követni a Playmobil eredetiét, ebben talán különbözött a hazai gyártóktól.

 

Érdekes, de több későbbi Schenk készlet is létezik, hasonló fejjel. Több egyéb részlet is azt teszi valószínűvé, hogy kapcsolatban volt a gyártója Schenk –el, amit Karcsi bácsi cáfolt. Matricák, vagy éppen a bukó sisak is felvett ilyen kérdéseket, igaz azokat Karcsi bácsi sem maga gyártotta.

 

Egyes vélemények szerint a név (Nemes Péter) valójában egy strómannt takart. Mert a valódi gyártója, még a nyolcvanas évek elején, nem akarta a nyilvánosságot vállalni, főleg a már meglévő munkahelye miatt. Így az apósát kérte meg ehhez. A név tehát, ezen vélemény  szerint, az apósáé.

 

Elképzelhető még hogy mást is akartak gyártani, de erre már nem volt mód. Ez magyarázat lehet a figurának a kialakítására. A gokart önmagában is elkelt volna, hiszen az utolsó években figurák már nem készültek.

 

Annyi év után 2017 májusában Karcsi bácsi így emlékezett vissza.

 

„Amikor értesültem, hogy megjelent a piacon ez a „Nemes féle gokart” a figurával az ügyet a fő ügynököm a Karikó vette a kezébe. Ő kiderítette, hogy az ürge, az apósának a nevén csinálja az egészet, mert annak volt meg az ipara hozzá.

 

Karikó azt is mondta, hogy egy idő után eltűntek a piacról. Én magam csak egy szezonban láttam. Így elégé furcsállom, amit mondasz, hogy 11 évig lehetett kapni, (1981-92) igaz hogy ezután már főleg vidéken a búcsúkba. ”

 

 

Profix teherautók

 

A teherautók más szintetikus anyagból készültek, mint az eredetiek. Polipropilénből vannak. Ezt a kocsiknak az alján fel is tüntették a gyártók. Használatuk meghatározta a helyüket is, mint trafikárúk. Ugyanakkor tartósabbak és rugalmasabbak is lettek, ezzel az eredetiektől, bár az összhatásuk igénytelenebb a kocsiknak.

 

 

 

Felépítményük terén nem csak a Geobrától másoltak. Találunk még MPC-t, Airgam, és PlayPeople-t is. Ezeket a részeket tehát kellően integrálni kellett az alapjárművel. Erre azért is szükség volt, mert igyekeztek minden nagyobb korabeli „foglalkoztatót” megjeleníteni a termékpalettában.

 

 

 

 

Tehát a hadsereget és a rendőrséget is lefedni, a munkás járművek mellett. Ezen a téren igen eredményesek voltak, nem látszik a különbség. Az utólag hozzájuk készített rögzítős megoldás, és a primitív „figura jelképekkel” már kilógnak. 

 

 

 

 

Külön érdekesség, hogy elemmel működő járművet is gyártott a Profix a lámpaautót, mely csak világított ugyan, de ezzel is teljesen egyedül volt a hazai Playmobil másolatok közül. Ez származott alapvetően a brit leányvállalattól a PlayPeople-tól (Marx Toys).

 

Megjelenésében és felépítésében jelentősen különbözött a teherautóktól. Ez volt az egyetlen elektromos, elemes jármű, a magyar Playmobil másolatok közül, ha kivételnek tekintjük még a Schenk féle űrhajót. Amelyet, az üres mellet még motorizálható változatban is megépíthetővé akargatták, a gyártóik tenni.

 

Törés nem jellemző, de az anyaguk, pászmásodnak, rongyolódnak. És ez már visszafordíthatatlan, maradandó változás. Jó esetben csak körülhatárolni, megállítani lehet a folyamatot. De van, ahol nem jön elő. Újonnan behatás nélkül pedig nem alakult ki.

 

A törési mutatók viszont jobbak voltak a Playmobilnál. A színekben kevés módosítást történt az évek alatt. A cég nagyobb mennyiségben szállított a járműveiből az óvodáknak is országszerte.

 

A cég a nyolcvanas évek közepétől már más, ipari irányokba nyitott, majd már nem fejlesztette tovább a játékokat. 1989 végétől már a gyártás is leállították, igaz csak hivatalosan.

 

Valószínűleg a következő év végén vagy 1991-ben eladták belőlük az utolsó autókat is, hiszen

1990 novemberi fényképek is előkerültek az árusításról.

(Bár még 1993-ban hivatalos dicséretet is kaptak a régi KERMI utódjától, még utoljára. Az akkoriban kialakított homokozó szettjükért.)

 

 

Kassa játékok :

 

Sokan csak kényszerűségből számítják a Playmobil másolókhoz nem szívesen teszik. De Kassa úrék másoltak Schenk –et és Playmobil kiegészítőket is, így azok mindenképen beletartoznak a magyar Playmobil világba.

 

 

 

Jellemzően ezek sokszor vastagabbak lettek, vagy éppen jóval kisebbek, vagy jóval nagyobbak ahhoz, hogy használhatóak legyenek a Schenk figurákhoz. A gyártás nem érte el a Schenk gyártmányok minőségét, megjelenését.

 

Az hogy ezt az eredetileg olasz figurát is másolták, korán sem tekinthető magyar sajátosságnak. Törökországban az egyik változatára cserélték le az évekig gyártott Playmobil klónt.

 

De keverték Argentínában is másolt Playmobil kiegészítőkkel. És gyártották a keleti blokk más államaiban is, a volt Csehszlovákiában, Szovjetunióban, majd az abból ismét függetlené váló Litvániában.

 

 

 

Tehát így a Playmobil, és a Dulcop alkatrészeknek, kiegészítőknek az összepárosítását a termelésben, nem tekinthetjük eredeti ötletnek. Legalább is az ellenkezőjére nincsen utaló hely.

 

A fejlesztések intenzitásába 4 korszakot lehet elkülöníteni. Ezek közül a leginkább a 3.-ban történt Schenk és Playmobil másolás. Az elsőben, a termelésnek a kezdetekor pedig csak minimális volt.

 

Kassa György 1970-92 volt műanyag-feldolgozó. Tehát az emblematikusnak mondható játékait éppen a tevékenységének a második felétől, 1981 végétől készültek. A gyártó cég itt nem válogatott, jöhetett LEGO is, ha szükség volt rá.

 

Ettől elég sokan ockodtak, még Schenknél is csak elvétve találunk ilyet. Nem a másolástól, hanem mert a LEGO ügyelt rá hogy a különféle kiegészítői máson, kifejezetten csúnyának, ocsmánynak hassanak.

 

Azért a gyártásnak a végéhez közeledve pedig, a kilencvenes években még nőtt is az ilyen gyártmányaiknak a száma (Schenk és Playmobil). Történt tehát egy komoly, átgondolt szakmai váltás a termelésükben, amihez igénybe vették a Playmobil és a Schenk játékoknak a sikereit.

 

Karcsi bácsi szerint nem voltak semmilyen szakmai munka-kapcsolatban Kassával. Nem is ismerte a Kassa urat. Annyit hallott a terjesztőitől, hogy a Parány Petik nem népszerűek a vásárlók között.  

 

A puskát és pisztolyt polisztirolból készítették ezeket Schenk –től vették át. Vastagabbak lettek, a Schenk kiegészítőkhöz képest, a nagyobb figurák miatt erre a módosításra is szükség volt.

Figuráinak az alkatrészei polipropilénből készültek, ezért törés nem jellemzi őket, de viszont könnyebben el is tudnak veszni.

 

  

 

 

A kiegészítők, amiket Schenktől átvett a figurákhoz polipropilénből, vagy polisztirolból készültek. Anyag használat, és főleg a figurák átgondolt felépítése miatt kevésbé volt sérülékenyebb, az alkatrészeiknek a száma nagyobb lett.

 

És mivel kisebb felületük volt a méret miatt, nem látszottak annyira a „hámlások” sem rajtuk. Viszont mivel több alkatrésze a figurának eltávolítható volt, azok nagyon könnyen végleg el is vesztek róluk.

 

A gyártás során a színeknél talán szándékosan kerülték az autentikus változatokat. Mindig az élénkre töreket, de ezt is általában rosszabbul csinálták, mint Schenkék. Választék is kisebb volt színekből.

 

Talán csak a későbbi huszárok és jenkik voltak részben, némileg, autentikusnak tekinthetőek. Építeni sem egyszerű utólag, hiteles színűekkel szerelt figurákat. Kassáék a figurákat inkább tekintették „gyerekeknek”.

 

Általában a kisebb voltuk kiegészíthette a Schenk figurákat. Pont ilyen méretben nem is készültek a Parány Petik és a Kassa legények, vagy lényegesen kisebbek vagy pedig nagyobbak méretekben készültek a Schenk figuráknál.

 

A gyártást itt is a fejlettebb, extruderes géppel is (gépekkel) végezték. A viszonylag nagy mennyiség is ezt sejteti.

Kassa úr a PG –és kalandja után 1995-96-ban már nem tudott, és nem is akart vissza állni a figura termelésbe.

 

 

Vége az előzményeknek. Következő rész: alkatrészek

Papucs András: Én is szerettem a mini emberkével játszani

Google: képek

 

Írta: Csörgö István

Szerkesztette: Jónás István

 

 2. rész

A termelésnek a folyamata :

 

 

A gyártásnak a korai előzményei

 

Érdekes megfigyelni, hogy ezek az évek is hatással voltak a későbbi termelésre. Nyolc évesen már 1946 végétől már nagyobb mennyiségben készített házi céllövész bajnokságokhoz agyag kiegészítőket. Főleg kisállatokat. 2 és 5 filléres alapon folytak akkoriban ezek a bajnokságok. Fontos lehetett, hogy a kemény munka, amit végzet örömet okozott neki, de ugyanakkor anyagi elismeréssel, és megbecsüléssel is járt.

 

Nem sokkal ezután komolynak is tekinthető építkezésbe kezdett barátaival. Egy komplett város lett kiépítve, arányosan kistéglánként, víz és elektromos rendszerrel is rendelkezett. Utakkal, hajókkal, járművekkel. Érdekességként az apró téglák egyesével voltak kiégetve.

Habár ma sem lehetne ilyet, vagy hasonlót a tömeggyártásba vinni, ha valaki gyártásra adja a fejét, érdemes itt túltolni a dolgokat, mert később előbb észreveszi a határait a valódi termelésben.

Fontosnak bizonyultak ezek az évek magának az anyag használatnak. az átgondolt kiválasztására. Ugyan is az első a piacokon eladott játék katonákat ólomból készítette Karcsi bácsi.

Az ólom nagy mennyiségben, az akkor egészségügyi okokból kivont szódás alkatrészekből tudta kinyerni. Évtizedekkel később a Schenk figurákhoz is meg kellett a szükséges már műanyagot találni. Ezeket a forrásokat biztosítani kellett.

Milyen okai voltak a Schenk figurás játékok gyártásának a beindításának?

 

Nem a Playmobil figuráknak az 1974 eleji megjelenése volt a kiváltó ok. 1974-ben Karcsi bácsinak visszavonták az iparengedélyét. Ezután kezdet tapogatózni a váltás irányában. A játékkészítés így került több évtized után újra előtérbe.

Az átmeneti egy év után 1975 októberében készültek el az első figurák. És ezeknek az egyre terjedő sikerét követő újabb másfél év, alapozta meg a tartós termelésüket. Az ötlet az NSZK-ban és Hollandiába tett családlátogatás segítette elő.

Itt szerezte be egyben Karcsi bácsi az első 8 Playmobil játékát a gyártáshoz, összesen 20 játékot vásárolt akkor a két országban. A kiválasztások jól sikerültek. Karcsi bácsinak voltak tapasztalatai a játékgyártásban.

Állami tervek a magyarországi Playmobil liszensz gyártásra

Ilyenek is voltak, már talán az 1977-es játékkiállítást is ez motiválta leginkább. Az első kevés sikerrel kecsegtető tárgyalások után, megszületett egy név is PLAYCOOP. Ami több mint 3 évvel később egy játékipari egyesülésként realizálódott.

 

Mi lehetett itt az elképzelés? Egy magyar Playmobil vagy inkább Lyra? Valószínűleg először ez utóbbi. Talán ezért is akartak külön együttműködést a Lyrával. Több magyar játék projekt integrálását is a kis figurák mellett. Hasonlóan a görög Lyrához.

 

 

De a mieink az egész KGST látták volna el Playmobil figurákkal. Ennek magvalósulása komoly csapást jelentett volna a Schenk katonákra.

Mind ez, egy esetleges konkurenciát jelenthetett a cégnek, az egyoldalú állami szigort is magával hozta volna ellenük.

 

 

 

Az évek múlása nem tett jót az elképzelésnek. Figyelembe véve a világ másik oldalát, az Argentin leány vállalatra nem volt ilyen kényes a Geobra, pedig ott azokban az években pörgött fel éppen a katonai diktatúra.

 

 

 

Addigra (1981) már eljutottak oda nálunk is az illetékesek, hogy nem lesz liszenszbe gyártott Playmobil Magyarországon. Továbbra is valami újat akarhattak abban a kategóriában is. De csak addig jutottak el, hogy az egyesülésen keresztül, 1987-88-ig támogatták a kisebb, egyéni kezdeményezéseknek a játékiparba kerülését.

 

 

Ellenőrzések és változásaik a termelésnek az időszakában

 

Karcsi bácsi elmondta, hogy az évek alatt nagyon kevés büntetést kellett fizetnie, betiltás komplexen, sokunknak a meglepetésére pedig nem történt az évek alatt, de a termelésnek a végén sem!

 

Új gyártmánynak a bevezetését mindig közölni kellett a KERMI-vel. Ez egy hivatalos eljárás volt. Nem kellett mindig egy újabb figura összeállításnál és a bevezetésekor megismételni ezt, de pl. a váraknál igen. A kiegészítőknél sem történt minden esetben meg.

 

Az elektromos energiát és a vízfogyasztást is ellenőrizték. Továbbá a megadott súlyhatároknak a betartását is, ami az egyes csomagolásúakra, az ötösökre, vagy a szettekre is kiterjedt.

 

A KIOSZ felé is voltak kötelezettségeik a korabeli kisiparosoknak. Ez vonatkozott egyrészt a felhasznált műanyagoknak a minőségére. Nem tartalmazhattak az egészségre káros összetevőket.

Az éves adót is a KIOSZ-on keresztül közölték a 70-es 80-as években, nem hivatalosan a termelőkkel

 

A termelésnek és gyártásnak az egyes fázisai és a gyártáshoz felhasznált szintetikus műanyagok és a polimerizációs folyamatról

 

Talán a legfontosabb és legjobban leegyszerűsített lépés volt magának a műanyagoknak az előállítása. Ezt ugye nem ezeknek a „műanyag-feldolgozó kisiparosoknak” kellett elvégezniük. Ennek a munkának az elvégzése, később segítségükre volt a gépeknek a majdnem automatikus működése is.

A szintetizálás, kőolaj származékoknak a felhasználásával történik meg. Tehát ez a műanyagoknak a valódi származása.

Viszont kisipari szinten nem éri meg a szintetizálásnak termelési kapacitást kialakítani, komoly országos ipari kapacitások kellenek ehhez, ami régen és ma is igénybe veszik az államoknak és cégeknek a pénzügyi képességeit.

Többféle eljárás is létezik, a mi esetünkben a polimerizációs eljárással előállított műanyagok a legfontosabbak. Mennyiségben is ez állt az első helyen.

 

Mindegyik Schenk játék csomagolásán rajta volt, hogy az árú polisztirolt, és polipropilént tartalmaz. De vajon melyik mi volt, és voltak-e köztük más műanyagok is? Persze mennyiségben a polisztirol volt az első. De voltak más anyagok is ezeken kívül még.

A gépeknél a polimerizációval készült műanyagok voltak preferálva amúgy is. A gépek automatikusak voltak, ami az az alapelv is nagyon segített, hogy a granulátum előállítását, tehát a teljes termelési folyamatot már mások megcsinálták a láncolatban. Ez vonatkozott az újrahasznosított anyagokra is, ott sem volt erre szükség, csak elő kellett készíteni azokat.

 

Fontos volt az anyagoknak az alacsony olvadási hőmérséklete. Jellemzően alacsony 105-130 C-on már olvadnak ezek az anyagok. Polimerizációs, szintetikus, hőre lágyuló műanyagokat használtak a gyártáshoz. A fröccsöntés technikája is ezeket teszi lehetővé a gyártásban. Némi segítség ábrával.

 

Polimerizációs reakcióban, a monomerként telítetlen kötést vagy feszült gyűrűt tartalmazó vegyületek vehetnek részt.(Wikipedi.hu)

Az egyik fő eljárása a mai, hétköznapi élet, nagy mennyiségben előforduló műanyagoknak a szintetikus előállításához.

 

A fröccs-öntőgépekkel alapvetően, ilyen eljárással készített, hőre lágyuló műanyagokat tudnak használni, a termelésben. Ezekre lettek optimalizálva, de még maguk a fogyasztók is a vásárlásoknál. Még ha nevüket nem mindenki ismeri ezen anyagoknak, amik így készülnek, azonnal felismeri őket, tulajdonságaikat, előnyüket, hátrányaikat.

 

Polisztirol (PS) (C8H8)

 

A korabeli gyártóknak népszerű alapanyaga volt. Schenkék igyekeztek is minél több alkatrészt, kiegészítőket ebből a műanyagból készíteni, és meglepően sok jól is sikerült ezekből.

 

  

Mások, jellemzően könnyen törhettek. Hibáit ellensúlyozandó, tömören használták. A szocializmusban beszerezhetetlen, ABS-nek a kiváltására is szolgált. Használatukat feltüntették a csomagoláson is.

 

Az már kevésbé ismer, hogy a hatvanas évek elején felsőbb minisztériumi szintekről is ezt az anyagot látták szívesebben a játékiparban, egyre nagyobb elterjedésben. Ez összefüggött a hazai vegyiparnak a fejlődésével, valamint a régebbi minőségi nyersanyagoknak (acél, keményfa) a visszafogásával. A bakelit toxikus tulajdonságaival.

 

A névre leginkább, mint átlátszó csomagoló anyagra, plexi dobozokra, vagy olcsó háztartási tárgyra emlékszünk, de a polisztirolt színezni lehet. Vagy teljesen átláthatatlanná tenni az anyagát adott színben.

 

Egyik kellemetlen tulajdonságáról, a törésállóságról, mi is könnyen meggyőződhetünk a figurákon. Kezek, lábfejek, de karok és lábak, forgóik is eltörhettek, a belső váz mellett. Tehát ezek ebből készülnek.

 

Megkülönböztetek még a törésmutatójuk szerint is annak idején a polisztirolokat. Így volt jobb törés mutatókkal rendelkező is közöttük.

 

 

Polietilén (PE) ((C₂H₄)_x )

 

Használata részben a polisztirolnak a keménysége, és annak a felhasználási korlátjai indokolták. Polimerizáció segítségével állítják elő. A polietilén jóval puhább rugalmasabb és újonnan még fényesebb is. Elvileg könnyen karcosodik, de sokszor az alkatrésznek a kisebb felületi mérete ennek a csökkentésében előnyös is lehet.

 

 

A polietilént feltüntették a gyártás során a csomagolásokon. Elég sok kiegészítő alkatrész is készült belőle, de olyan is előfordult, hogy bár mindig ott állt a papíron, nem tartalmazott ilyet az adott áru. Feladatát később részben az ABS vette át.

 

Az egyik jelképe lett a korabeli játékoknak, ma már alig használják játékokhoz. Az ABS világszerte kiszorította. Az anyaghasználat változhatott az alkatrész, de jól körülhatárolt maradt, a polietilén esetében is. A polietilén elveszítheti az újkori fényét a használatban. Karcosodhatnak az alkatrészek.

 

 

PVC (Poli-Vinil-Klorid)

 

Polimerizációs eljárással állítják elő. A háztartásokban is megtalálható három-eres kábeleket is ezzel vonták be, lágy PVC-vel. Mivel a kábelgyárból kaptak egy ideig nagy mennyiségben, sok minden ebből készült az adott időszakban, figurák kabátjain is feltűnnek.

 

 

 

Elsősorban a korabeli kábelek a színeinek egy része dominált, tehát nem mindegyiké. Ezek a megszerzéskor még nem tartalmazták a réz belsőt. Bizonyos fokú rugalmassággal és hajlékonysággal is rendelkeztek.

 

 

Polipropilén (PP) (C₃H₆)_x

 

Fő előnyük a viszonylagos rugalmasságuk volt. Melyre a figurának a keménysége mellett volt szükség. A kemény alkatrészek, a rugalmasabb részekkel a mozgás miatt jól harmonizáltak. És ezek a kabátnál találkoztak. Későbbiekben készültek keményebb anyagból is kabátok, de ezeknek a szilárdsága különbözött a végtagokéitól.

 

Figurákhoz a hajak, és a régebbi puha kabátoknak egy része is ebből készültek. (A Profix teherautókat is ebből az anyagból gyártották.) Nagyjából az előnyös tulajdonságai a rugalmasság terén, és az olcsóságuk is hozzájárult az alkalmazásához. 

 

A polisztirol és polietilén mellett a másik legfontosabb anyag volt. A gyártás első éveiben a cégnél visszafoghatták a felhasználását, hiszen a váraknak több alkatrészét később ebből az anyagból készítette Péter János. De Schenk igyekezett minél inkább polisztirolból gyártani a várat.

 

 

Poliuretán

 

Karcsi bácsi visszaemlékezése alapján ilyet is használtak a gyártás során. A kevésbé népszerű anyagok közé sorolható, bizonyos előnyös tulajdonságai azért voltak a szintén olcsó polisztirollal szemben. Tartósabb és kevésbé törékeny volt. Poliadiciós eljárással készültek.

 

 

Poliamidok

 

A ritkábbik változatú polikondenzációs eljárással készültek. A cégnél szintén használatban voltak, időszakonként, és jelentősen változott a mennyiségük a termelésben. Tulajdonképpen a polietilén egyik ritkábbik alternatívája is volt.

 

 

ABS (akrilnitril-butadién-sztirol)

 

Nem sokkal a termék sikere után Nyugat-Európában, a Geobra igyekezett nagyrészt erre az anyagra áttérni a termelésében. Erre Schenk –éknél először a nyolcvanas éveknek a közepén került sor, akkor még inkább kísérleti jelleggel.

 

 

 

Később a talicska, és a homokfutónak a teste, valamint a sorozatlövő villája is készült ilyenektől. Valószínűleg a termelői áraknak a megdrágulása miatt nem tértek át teljesen. De a MÉH-es kapcsolatok még jól működtek, és jelentős mennyiségben sikerült szerezni. Tehát matt és nem csak fényes ABS-t használtak.

 

 

 

A kései csillogó, és matt (mert hogy ilyen is készült ABS-ből) kemény kabátoknak, figuráknak is ez volt az anyaga. Így ezeknek egy jelentős része már újrafelhasznál ABS-ből voltak. Lehet ezért is találni közöttük anyaghibásakat, a kelleténél rosszabb minőségűeket, ugyanakkor a nem ABS anyagból készülteknél messze jobb minőségűeket is.

 

Érdekes hogy az alkalmazásukban a Playmobil mellett, az Igra cég figurái is szóba jöttek színmintának. A végén az Igra alapokon álló utolsó új típusú figura is javarészt már ebből az anyagból készült.

 

A granulátum

 

A gyártásnak a főszereplője lett. Természetesen nem egy külön anyagfajtáról beszélhetünk. Akik éltek már a műanyagoknak az elterjedése előtt és megérték, látták a megjelenésüket, nagyon is varázslatos anyagnak tűntek és ebben a granulátumos előkészítés nagyon fontos szerepet játszott.

Ehhez azonban egy külső, kezelhető megjelenési formát, megfelelő méretben kellett nekik biztosítani. Aminek elsősorban a gyártásban volt szerepe. Az adagolás, vagy a hőterjedési követelményeknek is meg kellett felelniük.

 

 

Ezért ehhez zsákoltatni kellett tudni az alapanyagot. Így azok apró (de azért nem túlságosan apró) szilárd szemcsékből állnak, nem lehetnek túl kicsik, sem mert az komolyabb problémákat okoz a gyártás során, még egészségügyieket is.

 

A granulátumoknak, szintén csak, nagy mennyiségben történő előállítása lehet gazdaságos. Kivételt ez alól csak az újrafelhasználást jelentett, ám ebből nem állt sosem elegendő mennyiség rendelkezésre. Schenkéknek a saját granulátum készítéshez is fel kellett készülni.

 

A granulátumoknak a színei nem mindig azonos a kívánt kész alkatrésznek a színével. Azokat színezni kell. A bedarált újrafelhasznált anyagokat természetesen színezték. Schenk –éknek a legtöbb színhez megvolt máshonnan átvett mintáik. Ezekhez érdekes módon ragaszkodtak, sokszor a színek „vallanak” az eredetről. Nagyon kevés önálló változatuk lehetett.

 

Karcsi bácsi 2017 áprilisában így emlékezett:

 

„Daráló. Igen volt ilyen gép a műhelyben, a műanyagoknak a granulátumozására szolgált. A megfelelő méretre készítette elő azokat. Mindegyik fajta műanyaghoz, amit felhasználtak elég volt egyfajta belőle.”

 

A zsugornak a fogalma, hatása, és használata

 

Közös jellemzői voltak a felhasznált, polimerizációval szintetizált műanyagoknak, hogy gyártás során, a préselést követően, a hűlés miatt a késztermékek zsugorodnak. Melynek a mértéke különböző lehet. Ezért is pontosan nyilván kell tartani az értékeket, arányokat, a játékoknak a fogása, egymással történő összeillesztése miatt is.

 

Az anyaghűlésének a folyamata, már a formába történő bekerüléssel megkezdődik. A gépezetnek a bizonyos fokú késleltetését a gyártás során is ezt szolgálta. Mivel a hőfok relatíve nem túl magas, ez, a szükséges hűlési folyamat azért viszonylag gyorsan végbe megy a késztermékben.

 

 

Az anyagnak a színezése

 

A különböző granulátumok nem kész színnel érkeztek tehát a gyárból, azt még a megfelelő színre színezni kellett. Kereskedelmi szempontjai is voltak a sok színekkel, a feladat ezért is volt fontos. Rendszert is ez vitt az eladásokba.

 

A munkafolyamat változása az automata fröccsöntő gépeknek a bevezetésével történt. A színt azután a granulátumnak a felolvasztása után keverték hozzá. Addig előfordultak 3 színű figurák is. Később Schenkéknél 2 és 1 színűek maradtak.

A színezéshez festékeket is, sokszor a MÉH-en keresztül szerezték be. Ezeknek a koncentrátumoknak egy része igencsak kiadósak voltak. Tehát nagyon kis mennyiség is sokáig tartott ki a termelésben. További vásárlásokról is vannak ma már ellenőrizhetetlen információk.

 

 

A gépbeállítónak a munkája, és felelőssége a termelésben

 

A gépbeállítónak a feladata volt a színeknek a gyártáshoz történő beállítása. Ezt sokszor a gyártói prospektusoknak, katalógusoknak, és a már meglévő eredeti mintadaraboknak a kiválasztásával történt. Így nem csak a Playmobil színek kerültek bele a palettába.

Az esetleges változásokról, elgondolásokról így azonnal kellett őt értesíteni. A keverékeknek a szükségszerű változtatása nem okozhatott komoly mennyiségű árnyalati problémát, a gyártásban. 

Több gépbeállító is dolgozott a cégnél, de volt egy, aki a legtovább, és a termékek megjelenésére leginkább hatóan tette, mindennapi munkáját. Karcsi bácsi sok évvel később Schmidt Úr munkájára így emlékezett vissza 2017-ben.

 

-„A gépbeállító Schmidt, aki tatabányáról járt fel dolgozni pestre, egy héten egyszer pénteken autóval is feljött Zaporozseccel, és akkor vitt le összeszerelni valót, még ő is. Fordultával vissza. Szegénynek akkor volt ezzel nagy probléma, amikor nem kapta meg az ígért időpontban az új Skodáját, a Zaporozsecet meg már eladta.”

 

 

A mesterkeverék

 

A változatos színeket elő is kell állítani a gyártáshoz. Schenk sokszor igyekezett ebben a legtöbbet kihozni. Olykor évtizedek múltán is megpróbáltak néhány eredeti árnyalatot kialakítani, de a színeket vissza lehet vezetni egy-egy „elődhöz”.

 

 

És bár sokszor elhangzott, hogy a gyártók rákényszerültek bizonyos adott színeknek a használatához, ennek némileg ellentmond, hogy szinte mindegyiket vissza lehet vezetni egy korábbi eredeti megoldáshoz.

 

Karcsi bácsi elmondása alapján a MÉH kapcsolatokat itt is teljesen igénybe vették. 1987-ben jelentős mennyiségű angol mester keverékhez jutottak Pécset. Ez került a páncélokba, vagy az óriási ágyúcsövek ezért lettek akkortól leginkább aranyszínűek.

 

A mesterkeverékek széleskörű alkalmazása, már a teljesen automatikus fröccsöntő gépeknek a beállításával vált véglegesen lehetővé. Ekkor tűntek el például a 3 színű figurák. De a színskála is kiszélesedett ezzel. És ez a sajátos magyar piacnak köszönhetően a fogyást is felpörgette. 

 

 

 

Alapanyagoknak a beszerzése

 

Ez történhetett külföldről vagy itthoni nagy termelőktől is. Az újrafelhasználásra is lehetőség volt. A szocializmusban nem volt éppen egyszerű a folyamatos alapanyag ellátás, de az új árak is drágák voltak. Elég sok volt az újra feldolgozott anyagoknak a részaránya a termelésben.

Karcsi bácsinak minden addigi ismeretét, tapasztalatát, és kapcsolatát latba kellett vetnie a folyamatos ellátás biztosítása érdekében.

 

 

A kábelgyár is egy forrás volt, a MÉH vállalatnak a közbeiktatásával. A gyártól 1 Ft –ért vették át a selejtes anyagokat. Schenk –ék a MÉH –től azután 2 Ft –ért vették meg azt. A gyárban beépített emberek gondoskodottak a további, megfelelő mennyiségű selejtnek a folyamatos keletkezéséről. Több jellegzetesen sötétzöld alkatrész innen köszönheti a színét.

 

Ez jól bejáratódott folyamat addig tartott, amíg az újrahasznosítás a gyáron belül is nem kezdődött meg. Nyilvánvaló a köztes MÉH kapcsolatnak a szerepe, így a közvetlen megbukást el lehetett kerülni.

 

 

 

A jelentős mennyiségű fehér műanyag is található, különösen a végtagoknál, és a fehér lovaknál szembetűnő. Ezek, korabeli szovjet forrásokból származnak, szabályos és engedélyezett beszerzések voltak.

 

A fehér anyagok további forrása a tejgyár volt. Na nem a tej, hanem a csomagoló anyag. Addigra ott is átálltak a szintetikus csomagoló anyagokra. Itt is hasonló módon megtudták oldani a selejtezéseket.

 

Több más visszaemlékezés és legenda is van az anyagoknak a beszerzéséről. De a MÉH-es kapcsolatok kiterjedtek a mesterkeverékekre is. A kapcsolat teljesen országos szintű volt, így amikor az előző fejezetben is lett már írva, amikor Pécsen nagy mennyiségű originált angol mesterkeveréket találtak, akkor azonnal autóba kellett ülni és menni érte.

 

Magyarországon a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) gyártott PP –t, és PS -t. Karcsi bácsi cáfolta az innen, vagy a többi magyarországi gyárból történő közvetlen vásárlásokat. A többi gyártó is hasonlóan „vegyes megoldásokkal” járhatott el.

 

 

A fröccsöntő gép, és a működése

 

Schenk bácsinak a fröccsöntő gépei kelet-német gyártmányúak voltak. Az e részben felhasznált képek csak illusztrációk, nem maradtak fent, a máshol oly értékesnek számító „műhelybelső” fotók. Kuasy márkájú gépek japán liszensz alapján készültek az NDK-ban. Jó minőségüknek köszönhetően az ezredfordulót is sok ilyen gép megélte még.

 

 

Maga a gép sok minden jóért felelős, és sokkal fontosabb is a szerepe, mint más nem műanyag termékeknek a gyártásában, az adott eszközök lehetnek. Felépítéséből, működésükből, adódik néhány sajátos külső megjelenésű részlete is.

 

A segítségükkel már a korban is nagy lépést lehetett tenni, a minimális emberi jelenlét felé, gépkezelés, és a gyártás területén. A cég sikereihez, ezek a lényeges változtatások, is erősen hozzáadódtak.

 

Az ilyen gépeknek számtalan járulékos költsége is volt. Ezeknek az árai, jellemzően a rendszerváltás után, lehetetlen mértékben növekedett, és a műanyag-feldolgozásból élőket rendkívül érzékenyen érintették.

 

Ezek: a pótalkatrészek, speciális gépolajok, elektromos energia költség, víz. Érdekes módon a rendszerváltás előtt ezekkel a fogyasztási adatokkal a termelést próbálták meg adóztatni, ugyanakkor a fogyasztásukat is nézték, sőt megkövetelték.

 

 

Egy ilyen gép rendkívül nehéz, masszív, és elég terjedelmes méretűek is voltak. A bennük található gyártási formák sem könnyűek. Ezeknek a cseréje zökkenőmentesen és viszonylag könnyen kellett megtörténnie.

 

A gép fontos része az exruder. Csavart csiga alakja lehetőséget biztosít a fokozatosságra, a még szilárd, de apró szemű műanyag, fokozatosan lefelé haladva válik rajta a hő a hatására képlékenyé. A megfelelő hőfok elérésében a csigának főszerepe volt. A formát így már betudja az anyag tölteni.

 

 

Feltűnő lehet a képeken a gépek tetején látható nagy tölcsér. Mely lefelé szűkül. Ebben található meg a granulátum, amelyet Schenk –ék is még előmelegítettek. Felül történt az anyagnak az utánpótlása, a szűkítő jól segítette az adagolást. A gépeknek a működtetéséhez felfűtéséhez sok idő kellett, így a műszakok korán kezdődtek.

 

 

A gépeknek az oldalán a biztonsági ablakok is feltűnőek. Ezeknek a forró, vagy kivetülő alkatrészeknek a felfogása, valamint a gyártási folyamatban, a biztonságos külső követés is a feladatuk.

 

A gépeknek a beszerzései Magyarországon történtek Budapesten és Tatabányán. Többnyire kettesével kerültek megvételre, használtan. Több géppel az esetleges műszaki meghibásodásokat is könnyebben lehetett kezelni.

 

 

 

 

A még újabb gépek komoly előnyt jelenthetnek különösen, ha azokból sok áll rendelkezésre a sok-sok kiegészítőnek az egyszerre történő elkészítése miatt. Ami itthon nagy előny volt a gyártásban, a 80-as években, az az NSZK-ban akkora már elavult típus volt.

 

 

Bár mint műhelyként hivatkoznak rá, magyar viszonyok között inkább közepes üzemnek felelt meg. Pedig a létszám nem igazán volt meg hozzá. Kép ugyan nem áll rendelkezésre róla, de ha csak megnézzük a jelenlegi gyártóknak a kapacitásait világossá válik minden.

 

Az is hogy ezeknél ugyan kisebb gépek (7db), és néhány más is, 30-40m2 –es műhelyekben nem férnek el. Ennél Schenknek is mindig nagyobbak voltak az elhelyezési lehetőségei, a céget nyugodtan lehet közép üzemnek tekinteni, fénykorában mindenféleképpen.

 

Ez a vágyott újraindítására, vagy egy hasonló magyar gyártmánynak a bevezetésének sem jó hír. Lelkes garázs/sufni próbálkozások lehetségesek, és mindig is voltak.

Ráadásul a nagy szériák, és különösen a szinte teljesen automatikussá váló termelés módok sem kedvezhetnek ennek. 

 

Karcsi bácsiéknál nem volt baleset a gépekkel, a még régebbi, nem teljesen automatikusakkal sem. Ez talán összefüggött azzal, hogy éjszakai munkákat sem végeztek ezekkel. Mert a nyolcvanas években a megszaporodó GMK miatt több csonkolásos baleset is történt a szakmában másoknál.

 

A másolni kívánt termékeknek és kiegészítőknek a kiválasztása, valamint korabeli beszerzési lehetőségeik

 

Mivel a szükséges kiegészítők másolatok voltak, az azokhoz a szükséges játék szetteket be is kellett szerezniük a gyártóknak.

Legtöbbször a valószínűsíthető siker döntötte ezt el. De Schenk bácsiék esetében az egyéni szimpátia is döntő lehetett, mondjuk csak a nagyszámú lóvontatású járműnek a létéből kiindulva.

 

 

Az utazási feltételek nehézkesek voltak, nagyjából 1988-ig a világútlevélnek a bevezetéséig. Ez a tény nem teljesen vetette azért vissza a fejlesztéseket, hiszen sok minden időnként itt is beszerezhető volt, de hatással azért voltak rá. Tudjuk, hogy Schenk bácsi járt Nyugat-Európában a hetvenes években is.

 

Schenk bácsinak határozott elképzeléseinek volt köszönhető a nagyszámú kiegészítőnek a megjelenése a játékban. Hogy nem állt meg egy-két készletnél vagy 6-8 év gyártás után a termelésben, abban döntő szerepe volt a másolásra kiválasztott termékeknek.

 

A vásárlások történhettek egy közepes játékboltban. Ám a hetvenes években a nagyobb, évente megrendezett játékvásárok lehettek leginkább. Schenk bácsi első beszerzése 8 egység Playmobil volt 1975-ben. Emlékei szerint akkor és ott ennyit lehetett kapni.

 

De még szűkebben véve egy helyen, leginkább a Nürnbergben megrendezésre kerülők voltak, minden év februárjában jó beszerzési források. Maguk a Playmobilok is itt debütáltak még 1974-ben.

 

Ezeken a Playmobil mellett megtalálhatóak voltak a cég máshonnan másolásra került kiegészítői is. Gyűjtötték és figyelték a „Play” szót is tartalmazó elnevezéseket. Néhány év múlva már Magyarországon is megrendezésre kerültek ilyen rendezvények. A döntés a Playmobil figuráról gyorsan megszületett.

 

Karcsi bácsi szerint nem mentek el informálódni a magyarországi kiállításokra. Az 1979-es nürnbergi játékkiállításon viszont ott voltak, nagyobb létszámú hazai küldöttséggel, és Kajdocsyk mesterrel egyetemben. És a katalógusokat is átlagon felül tanulmányozták, ezekből is sok volt.

 

Az átvétel a kinti megjelentéstől számítva, az esetek kétharmadában néhány évig még eltartott. De közöttük akadnak jócskán egy éven belüli, és 20-25 évet várakozó alkatrész a másolások is. Az új terméknek kiegészítőnek a bevezetési időpontját, a sokáig kétévente történt frissítések is megszabhatták.

 

 

 

Bár utólag szinte lehetetlenek hangzik itthon is volt mód vásárolni Playmobil, és Play Big  játékokat. Az 1977 szeptemberében megrendezett fogyasztási kiállításon (őszi BNV-n) Magyarországon is bemutatkozott mások mellett ez a két gyártó is.

 

A Konsumex pedig novembertől a készlet elejéig árulta is a készleteket a boltjaiban. Szakemberek is megerősítették, hogy a magyar gyerekek körében a LEGO, és Playmobil volt a legnépszerűbb a számtalan játék közül.

 

„Tegnap nyitástól zárásig közönségnap volt a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Eddig félmillióan kerestek fel az őszi BNV-t. Délelőtt hivatalos vendégeket is fogadtak a vásáron, az MSZMP megyei bizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárait, valamint a könnyűipari szakszervezetek és a nőmozgalom vezetőit.

 

A játékkiállításon a gyermekpszichológusok elmondtak, hogy a 4—14 eves gyerekek körében a nálunk mar jól ismert Lego es az európai piacon alig egy-két éve kedveltté vált Playmobil system

játékok a legnépszerűbbek, ezek a játékok ugyanis a hétköznapi életben előforduló jelenségeket

mozgatható, összerakható modellekkel teszik élethűvé.”

(1977. szeptember.23. Szolnok Megyei Népújság)

 

„Persze a hazai termékek lépéshátránya a tőkés országok — NSZK, olasz, osztrák, angol, mexikói — termékeihez képest jól észrevehető. Elég utalni a hamburgiak pavilonjára: a Playmobil vagy a Playbig „ ólom-katonaira” , …”

(1977. szeptember. Dunántúli Napló)

 

„Játékokból még soha nem volt akkora választék, mint amilyet a mostani karácsonyra ígérnek, az őszi BNV-n óriási sikere volt az Interplayexpo nemzetközi játékkiállításnak, és ott jó néhány üzletkötésre is sor került.

 

Ennek eredményeként a korábbinál több Lego- játékot vettünk, és újabb kisautómodellekkel bővül a Machbox- sorozat. A BNV-n 150 ezer dollár értékű szerződéseket írtak alá 11 olyan játékgyártó céggel, amelyek eddig meg nem szállították hazánkba. Így először kapható az ünnepek előtt a hazai játékboltokban a Playmobil- sorozat néhány mozgatható, összerakható figurája. Kínából is kétszerannyi játék érkezik, mint a múlt évben.”

(1977. november.29. Szolnok Megyei Néplap)

 

A beszámolókból kiderül, hogy még maga a pártállamnak a vezetése is érdekelt volt a kiállításnak a sikerében, és a lebonyolításában. A nagyszámú „szak”,- szatellit szervével volt ott képviselve.

 

Bizonyára, a később megfogalmazott pozitív és negatív vélemények, tapasztalatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy Schenk –ék tovább tudják folytatni tevékenységüket. Nagyobb fokozatra tudtak kapcsolni. Annál is inkább mivel a tervezett licenc gyártás hamar zátonyra futott, ebben fontos szerepet kapott volna a görög leány cég a Lyra is.

 

 

Az egyes döntéshozóknak, könnyen világossá váltak, a játék-csoportok közötti jelentős különbségek. Fontos szükségszerűség mutatkozott, a Playmobil vagy Play Big játékok felé, és ezt minden bizonnyal akkor ezeket a nagy kiállításokat a gyártók kihasználták. de legalább is információkat szereztek ott.

 

Voltak kiegészítők melyeknek az átvételére azért volt szükségük, mert az eredeti Playmobilt nem tudták átmásolni, vagy egyszerűsíteni akartak, más saját anyaghasználat kívánta meg, éppen nem állt rendelkezésre. Még viszonylag kis számban „vélemény levelek” is befolyásolták a termelést, ezekből maradt fenn a képen látható példány.

 

 

A vésnök és munkája

 

Schenk bácsi igyekezett jól képzett tehetséges munkaerőt találni elképzeléseihez. A vésnökök közül már az indulásnál, a szintén Csömörön élő Vésnök Úr személyében meg is találta. Vésnök Úr később az Állami Pénzverdében dolgozott ahol több más mellett, még a mai váltópénzeink többségét, a gyönyörűen kidolgozott érméket is neki köszönhetjük.

 

Schenk bácsi 1975 szeptemberében kereste fel a Vésnök Urat, kérésével. Ami a kisebb, de jól kidolgozott kiegészítők, és magának az azokat megfogó figurának a karjára irányultak. Ezek, még az ősszel el is készültek. Így magának az első Schenk figurának a születése is 1975 ősszén történt meg.

A fő feladata a gyártás ideje alatt megmaradt. Bár mások is dolgoztak ilyen munkakörben a cégnek, sok szempontból a fő feladat mégis rá hárult.

 

A termelésben változást Ő, abban látta, hogy a változtatások csökkentek, és egyre inkább a kisebb kiegészítőkre, leginkább a fejfedőkre tevődöttek át. 

 

 

 

 

Elmondása alapján a feladatát a következő forrásokból merítette. Karcsi bácsitól többnyire ömlesztve kapott alkatrészeket. Könyvek. Már meglévő minták, más játékokról, illetve nem játékokról.

A marós, és munkája

 

A marós feladata volt a kétdimenziós sablonokról, az alkatrészeknek, a negatívjainak háromdimenziós megjelenítése, a formákon. Nemegyszer készítettek sablonok nélkül is közvetlen másolatokat. A munkája során a marósnak, a szükséges gyakorlatnak, tapasztalatnak, és esetünkben még a teherbírásnak is, magas fokon kellett állnia.

 

A várat Schenk bácsi közvetlen irányítása mellett Nedolai László marós mester Úr készítette el. Ő volt, aki még közvetlenül a nagyon sok Playmobil alkatrészről, szemrevételezve, marta ki a formákat. De a várnak a sok alkatrésze hozzá köthető.

 

Ezzel nagyon sok időt megspóroltak, és pénzt is, hiszen negatív pozitív változatokat sem kellett készíteni. A szerszámkészítésnél az eredeti mintákról is készítették a másolatot. A nagy termelési volumen miatt, a formák is sérültek, ezeknek a felújítása, ha arra lehetőség volt, szintén a marósra hárult. És maga Karcsi bácsi is csinált ilyen munkákat 1984-ig, de még mások is voltak rajtuk kívül.

 

 

A formának, és az alkatrésznek (gyártási) (szerszám) készítése

 

A szakszerű másolási folyamatnak a legnehezebb része. És itt már nagyobb összegek is kockára kerülhetnek a kudarc esetén. Ilyenkor a sok éves gyakorlati tudás és tapasztalat fokozottan felértékelődik.

 

A készítésnél figyelembe kellett venni a későbbi készterméknek a méret eltérését, különösen, ha azt a figuráknak is meg kellett majd markolniuk. Karcsi bácsi az előállítási idővel is számolt. Különösen az összetett struktúráknál volt ez fontos, mint amilyenek a várak.    

 

Shenk bácsitól tudjuk, hogy voltak formák, amiket a marós mester közvetlenül készített a mintadarabról. „Mindig ügyeltem rá, hogy jó maróasaim legyenek.” Ez azonban nem az a bizonyos tankönyvi eljárás.

 

Költséges volta jelentősen behatárolta a játékgyártóknak a tevékenységi körét. Ez tapasztalható már akkor is, ha csak néhány órát szentelünk a termékpalettáknak az áttekintésére. Sok gyártónál nem lehet kizárni, hogy ezért is szüntették be a termelésüket.

 

Schenk -nél is a visszaemlékezések szerint, ezeknek már több mint a fele annyira elkopott, hogy nem lehetett használni a végső időszakban a gyártásban.

Bizonyos alkatrészeket, amikkel várelemeket készítenek, még most is tovább használják, habár a minőségi romlás a késztermékeknél észrevehető. Ugyanakkor mód van bizonyos javításokra is.

 

Karcsi bácsi a kezdeti lépésekre így emlékezett vissza 2017-ben:

 

„A Ferroglobus –ba szereztük be a nehéz vasakhoz, formákhoz való anyagokat.”

 

„Teljesen szabályos vételek voltak, erre akkor ott volt lehetőség felszerelkezni a gyártáshoz.”

 

A gyártási szerszámok igen nagy súlyúak. Masszív, sokat, és sok ideig használandó eszközök. Komoly hűtést is igényelnek a használatukkor. Amit, az átfúrt lukakkal oldanak meg rajtuk. Ezeken víz folyik keresztül.

A formák gyártása nagy örömet okozott Karcsi bácsinak.” Minden nap létre akartam valamit hozni”.

 

A gyártás során fontos volt, hogy ezek az alkatrészek vasból, és ne acélból készüljenek. A készítés során a bepréselés folyamata miatt volt ez fontos, az eredetieknél természetesen acélból készültek.

 

 

A telefongyárnak a szerepe a gyártásban

 

A Zuglóban működött egykori nagy múltú telefongyárnak is óriási segítsége volt Karcsi bácsiéknak. Itt végezték az alkatrészekbe való bepréselést. Ebben jelentősen besegített a Gutyán család, akik szintén Csömörön laktak.

 

 

 

A telefongyárnak komoly műanyagipari múltja volt, még 1956-ban az első nagysorozatban gyártott műanyag házat is itt készítették Magyarországon. Karcsi bácsi Zuglóban is próbálkozott vállalkozásának a beindításában, és az ottani tanács mellett ezzel a vállalattal is kapcsolatba került.

 

A közvetlen kapcsolatot ezzel a gyárral, neki köszönhető volt. A gyártási alkatrészekbe, a mintát itt tudták precízen bele sajtolni. A munka természetesen fussiban folyt, a cég igényei szerint, szükség szerint napi szinten, és még a nyolcvanas évek végén is. Jellegzetesen a nagy ágyúknak a csövei is nekik köszönhetően készült el.

 

 

Kicsinyítés és nagyítás

 

Igyekeztek a szükséges kényszer, az egyes kiegészítők számának növelésére kihasználni. Egy-egy ilyen munkafolyamat két lépésből is állhatott. Praktikusan így egyszerre két termék is kialakításra került sokszor. De magánál a másolással is modusul némileg a méret.

 

A Big kiegészítők átvételénél is fokozottan jelentkezett ez a megoldás, itt a kicsinyítésben, és funkcionális módosításokban, elhagyásokban, volt tetten érhető. De hasznosnak vélték az eredeti gyártóknak a leplezésére is.

 

 

 

Praktikusan erre a pantográf marógép lenne alkalmas. Már évtizedekkel előtte is léteztek, de ennek a használatát azonban Karcsi bácsi nem tudta megerősíteni „csak egyszerűen jó marósaim voltak”.

 

 

A képen egy pantográf látható

A képen egy pantográf látható

 

Elképzelhető, hogy ha a műhelyében nem is volt ilyen, de másoknál voltak. Az is tény hogy a jó marós is meg tudja oldani a feladatot, kérdés hogy mekkora nagyságrendben, adott idő alatt.

 

 

A kiszállításnak, és a termelésnek a kapcsolatai

 

1981-82-ig ennek komoly visszacsatoló szerepe volt a termelésben. Össze kellett kapcsolni a kívánt profitot, a magas figura számmal, a gyártás optimalizálásával, és a szükséges terjesztésnek a földrajzi, fizikai határaival. Valójában itt dőlt el a figuráknak az olcsó áron való tartása is.

 

Fontos szerepe volt ebben Karrikó Istvánnak, Karcsi bácsi legfőbb üzletkötőjének és terjesztőjének. Akit akkoriban (1977) a legjobb ilyen irányú ügynöknek tartottak Budapesten. Ő alapvetően a személyes kapcsolatokban hitt, és következetesen tartotta is azokat, akár mekkora volt a forgalma az adott helynek.

 

A véleménye főleg ezekben a kérdésekben, de néhány más fontos dologban is megmutatkozott. Fiával, a hét több napján két teherautóval is többször felszerelkezve járták Budapestet és környékét.

 

Ezekből a jelzésekből alakultak ki a csomagolási, kiszerelési típusok. Összeállítások, szettek. Magának az ebből kilógó, várnak a megszületése, és a nagy vitorlás hajónak a meg nem valósult tervezete.

 

A csomagolásnak alkalmazkodnia kellett a sztenderd banános dobozokhoz, és a kerek százas számokhoz. Egy fuvarral akár 4-8 ezer figura is kikerülhetett, az adott célállomáshoz. Nagyobb szállítmányok, amelyek évente egyszer mentek a célállomáshoz, akár 20-30 ezer is lehetett benne.

 

 

A műanyag fröccsöntésnek a nyomai a késztermékeken

 

Jellegzetes, sokszor idegesítő vagy kellemetlen megjelenést add egy tárgynak. Amit a kezdetektől próbálnak csökkenteni az ilyeneket gyártók. A gyártás kényszerű velejárói voltak, és azok még manapság is, bár megjelenésük ma már jóval diszkrétebb. Ugyanakkor bizonyos tolerancia is megfigyelhető volt (régen is) a vásárlóktól is irányukban.

 

A teljes eltávolításával Schenk –ék sem bajlódtak mindig. Ezeket még reszelni, gyalulni kellett volna, amivel a hetvenes években már régen nem foglalkoztak szívesen sehol a gyártók.

 

A gyártási forma kismértékű változásánál is megtörtént, hogy például a lovakon utómegmunkálásokat kellett elvégezni, míg a teljesen új forma el nem készült. Ez az adott mennyiségnél már irreális volt.

 

A másolt késztermék minimálisan, de eltér méretben az eredetiektől. Kicsit nagyobb, vagy éppen kicsit kisebb is lehet a méretük, az eredetiektől. Egyes kiálló részek szerepet kaphattak a fogásnál, pl a pisztoly markolatokon lévők.

 

Másolásnál általában csak az egyik oldalt másolták át. Ez a jobboldal volt. Az elválasztás nem egyforma volt. A két gyártási alkatrész ugyanis kétharmad, egyharmad arányban volt a másikkal. A különbség látható a késztermékeken.

 

A formák, és a gépeknek a hibái is kiütköztek a késztermékeken. Ezek túlfolyásokban, fokozódó sorjásodásokat okozott. (Pl. figurakabátok) Már mai szemmel nézve, elég nagy tűréshatárral dolgoztak a gyártók. Ám a kopások miatt egy idő után lépni kellett.

 

Műanyag kész alkatrészeknek és kiegészítőknek a gyártási sajátosságai

 

 

A gyártás során feltűnő lehetett a korban, az ott megjelent, relatíve, nagyfokú automatizáltság. Ami újszerűen hatott, és jelentősen segítette a cégnek a széles termék kínálatát, és annak növelési lehetőségét.

 

 

Bár ezt még nem Schenkék kezdték el. A népszerűbb termékeknek a nagy mennyiségben való szinten tartását. Ennek megvoltak a maga kötöttségei, és külsőségekben is jelentkeztek sajátosságok.

 

A szerszámoknak a minél pontosabb elkészítése csökkenthetik a késztermékeknél is a sorjásodást. Azt azonban nem lehet eltűntetni. Felezővonalak, oldalvonalak, és rögzítési pontok beazonosíthatóak.

A befolyási pontok kellenek, amiknek a rögzítései funkciói, aztán a formából való eltávolítást megkönnyítő feladata is volt. Közvetlen a készítéskor még hűlési feladatai van a kicsit soknak tűnő gyártási részek.

 

A tartókon eredetileg megmaradt alkatrészek, kiegészítők, ma már igen csak ritka kincseknek számítanak. Ezek nagyon sok mindent elárulnak a gyártásról, az adott alkatrésznek a kialakításáról. Jelentős hányada így, újra, és újrahasznosultak a gyártásban.

 

 

 

A gyártó forma (szerszám) kopásában néha új lehetőségek is adódhattak, melyek újabb ágyú típusoknak a megjelenéséhez vezetek el. Ehhez elővigyázatosan kellett eljárni, pontosan figyelni a kopásokat. A formákat fel is újították sokszor, de egy idő után újra kellett gyártani ezeket, különösen a figura alkatrészeknél fordult elő.

 

 

A hatos kialakítások visszaköszönnek a gyártáskor. Néha ilyeneket a kész csomagolásokban is lehet találni. Főleg a lőszereknél. Láthatóan ezeket viszont hatosra vágták, itt tehát volt utómegmunkálás.

A kész alkatrészeknek egy része jelentősen megvastagodott. Ennek nem csak másolási okai voltak, a műanyagok így masszívabbak és sokkal kevésbé törnek. Egyedi megjelenést biztosított számukra, de még az anyagnak a pozitív tulajdonságai is előjönnek némileg ilyenkor. Ez megoldás a termelésben a nyolcvanas évek közepétől került előtérbe, különösen az ágyúknál találkozhatunk ilyennel.

 

 

Az étkészletek is saját formán készültek. Ezeket le kellett törni onnan, már otthon. Több ilyen is létezett. A hatos megoldás itt is feltűnik. Valószínűleg, a munkaerő probléma mellett, a túl sok kis alkatrésznek a biztonságosabb tárolása is, egy nem elhanyagolható szempont volt.

 

Folyt köv......