Az első két figura csoport egyikéből tovább fejlesztett változatok voltak melyek 1977-78-ban jelentek meg. Később, bár egyre csökkent arányuk a figurák között, de a készítésük valamilyen szinten még 1980-ig kitartott. Így kis mennyiségben, de az ültethető figurák is kaptak a matricáikból. A tipikus figura azért közülük tehát merevtörzsű lett.
Fokozatos eltűnésük nem meglepő, hiszen a későbbi matricák szebb megjelenésük mellett, sikeresebbek is voltak, az általában gyorsan és szélesebb körben kikódolható motívumaikkal együtt. Valójában ezeknél a lovagoknál még nem akarták kifejezni, a hovatartozásukat, vagy a személyeiket.
Bár utólag, a heraldika szakirodalmából következtetni lehet kik, vagy milyen bandériumok voltak. Némelyik 3-5 féle is lehet. Különösen a sárga-piros szín kombinációknál van ez így.
Nem tartoznak hozzájuk a későbbi, már klasszikus „Schenk-történelmi” matricás figurák, még ha merev törzsűek is azok.
Akadnak közöttük lovagrendi nagymesterek, vagy éppen a királyuk ellen összeesküvő bárók, különféle rendű rangú nemes, vagy apródok. Az tehát külön érdekes véletlen hogy még személyek is beazonosíthatóak lettek az esetükben.
És így lehetőségünk van a teuton, a templomos lovagrend, a Magna Carta, vagy spanyol és francia lovagokat is felszerelnünk. De talán ritkaságuk miatt ők maguk is lehetnek a csapatnak a vezetői.
A változat kialakítása igen jelentős eltérést mutat a „Playmobil vonalhoz” képest. Mintha csak a régebbi, de akkor a hetvenes években még nagyszámba készített, brit és spanyol gyártmányoknak a külső megjelenését próbálták a már másolt német eredetű figurával ötvözni.
Ehhez a fegyverzeteket is igyekeztek a „brit vonalhoz” is igazítani, ami a fenti képen is jól kivehető a bárdok nagyszáma, de a kopja se volt kezdetben a Playmobiltól. Ez talán összefüggött azzal, hogy Karcsi bácsiék kezdetben szándékosan nem készítettek ültethető figurákat, és ezeknek a matricáknak a használatával, már megjelenésben is el akartak térni a főiránynak a Playmobilnak a figurájától.
A megjelenésük idejével, a fémgőzölteket is megelőzték, amik inkább már a Playmobil irány képviselői voltak. Azokkal egy ideig együtt is készültek.
Bizonyos összeállításokban az Airgam cég figurái is vissza köszönnek. Itt, egyébként
Spanyolországban gyártottak egyedül merev-törzsű figurákat is. Érdekes hogy az őslovag matricával készült ülni képes figura is.
A szakirodalomból nem vették át az összes jellegzetes osztást, és irányt. Valószínűleg eldőlt addigra a sorsuk, hogy újabbak is legyenek-e belőlük, hiszen a matricákhoz is kellett gyártási szerszámokat készíteni, ami szintén egy költségelem volt. Viszont az árnyalatokkal, színekkel, későbbi plusz-jelzésekkel rajtuk, kísérleteztek a már meglévőkön.
Akkor elégé népszerűtlen módon, a pajzson lévő matricák is a kabáton lévő kisebb, lekerekített változatúak voltak. Ez később úgy változott, hogy már nem készítettek ilyenformán pajzsokat hozzájuk. A matricás figurák származási helyeit, illetve főbb haditeteiket térképen rajzoltuk fel.
Tehát a figurák a későbbiekben a többi, főleg mély-domborúakból kaptak a pajzsokból. Fényes védő réteget alig, vagy egyáltalán nem kaptak ezek a matricák, ez sajnos meg is látszik a mai állapotukon.
A matricáknak a színeinél, a piros, sárga, fehér, zöld színek voltak többségben, és leginkább kettesével kombinálódtak. A kék már jóval kevesebb volt. De létezett sáfrány, rózsaszín, lila, petrezselyem árnyalatok is. A színeknél elképzelhető, hogy figyelembe vették Karcsi bácsi intelmeit, a másolásról. Abban változtatásnak is lennie kell, és így jó valószínűsíthetőek a forrásaik is.
Az őslovagok a matricáikon kívül is rejtenek meglepetéseket. Sokféle hajszínben, karakteresebb barna-fekete arckifejezésekkel készültek. A szemek néha nagyobbak. A szájak vékonyak, az arc-megjelenése így a PlayBig figurákra emlékeztetnek. Színes alkatrészekből álltak össze.
Ha gallért kaptak, (nagyjából a felük), az a korban megfigyelhetően, hátra volt rajtuk fordítva, hogy véletlenül se utaljanak azzal a későbbi korokra. Valószínűleg az Airgam elgondolása mentén jártak így el.
Címereknek az ötletei, forrásai
Ez származhatott alap heraldikával foglalkozó művekből. Ilyeneket grafikusoknak ismerniük kell. Nálunk leginkább a 70-es években, elsősorban a századfordulón megjelent könyvekből válogathattak magyar nyelven.
Hozzájuthattak újabbakhoz, színeshez, német nyelven az NSZK-ból. Esetleg olyanokhoz, amely tartalmazhattak a kódexekből származó képeket. A kódexek reprint formája sem elképzelhetetlen, valamint a kereskedelmi szempontok szerinti, kicsinyített változataik sem. Vagy, mint beidézett forrásonként, részleteiknek a bemutatása, más kiadványokban.
Ezek közül, amik az esetünkben nálunk a lovagjainknál leginkább szóba jöhetnek: három középkori kódex, és egy, már újkori szakkönyv.
Az egyik: a „Nagy heidelbergi dalos könyv”, amely 1304-1340 között íródott: „Kodex Manesse” néven is ismert.
Ebben a kodexben a gyártónak az egyik névrokona is feltűnik Schenk Konrad von limburg lovag. Igaz róla nem vettek motívumot, de a lovagot kis számban különböző gyártók készítették nyugaton.
A „Pontusz és Szidóniának”, a 15. században, német földön íródott népszerű változata. A 15. században született rendkívül látványos képeket felsorakoztató, alapvetően szórakoztató verseket tartalmazott a maga korában.
A Haggenberg kódex, mely több mint ezer címert tartalmaz a St. Galleni bencés könyvtárban őrzik ma is. A kódex 15. századi mű. Ennek a reprint kiadása is jó forrás lehetet, illetve tanulmányi segédletként is első osztályúnak számított az ilyen reprint kiadás.
Valamint, már 1899-ben megjelent Gerhard Sthörl által készített címer atlasz. Ez Magyarországon is elérhető volt. És a hetvenes évekig is volt néhány szerencsés személy vagy könyvtár, akik még ekkor is rendelkeztek velük.
Nem lehet még elmenni az mellet sem, hogy esetleg a hajós kód-lobogókból is meríthettek ihleteket a grafikusok. Itt ezeknél egyébként a zöldet, a lilát, vagy a rózsaszínt egyáltalán nem találjuk meg.
Típuson belüli matrica változatokról és másolási elvekről
A sárga-piros sorozatok mellett, a piros-zöldek is készültek főleg, de mások is. Talán a meglévő forma miatt, csak a színeket kellett megváltoztatni, módosítani. Az árnyalatok változásának, már pusztán csak gyártási, kifutási okai lehettek. Ezeket főleg a fehér árnyalatokat érinteték.
Külön típusnak kell venni a színkülönbözőséget, hisz általában ha a sárga vörös feltűnik az mindig a másik sávban, került.
Bár háromszögletű pajzs készült ezekre ugyancsak a kabátoknak a matricái kerültek fel, hozzáilleszkedő matrica nem került elő még.
Egy komplett szabályrendszer is össze állt utólag, a matrica másolásoknak a terén. Amit akár Schenk-Sthörl szabálynak is nevezhetnénk. Azaz a matrica másolatokon, két változtatást kell végrehajtani, a híres és elterjedt atlasznak az eredeti képeihez képest. Kivételek vannak, az atlaszból és más forrásokból is. A változtatások a színeket, esetleg a beosztásokat érintették.
A közvetlen másolásra is vannak példák. Igaz ott a források is mások voltak, mint az atlasz. Így a német lovagrend nagymesterének az esetében, ez így volt. Gyakorlatilag tökéletes a másolat, két további változata alakult még ki. Ezekről és a többi tárásáról részletesen a 2. fejezetben lehet olvasni.
Figurák külső megjelenése, a korabeli felszerelésük, és a használatuk a játékban
Ezt akár utólag háromfelé is választhatjuk. Egyrészt a korban. Másrészt a játéknak a virágkorában, ami a nyolcvanas évek. Harmadrészt pedig az utána következő és a mai bemutatási lehetőségek lehetnek.
Magában a megjelenésükbe, figyelembe kell venni, hogy nagyjából az egyharmaduk zöld-piros, vagy piros-zöld kombinációban készültek. Amik valószínűleg a mintaként használt kódex és képeknek a hatásának is betudható. Hiszen ott is a szereplőknek a fel/harmada, ilyen színű ruhákban van.
A másik feltűnő megoldás a sokszor fehér végtagok az akkori tejgyári csomagoló anyagnak tudható be. Míg a sötétzöld kabát citrom-sárga végtagok a kábelgyári forrásból jöhetett. Ekkor még egy ideig a színezés problémát jelentett a gépeket később cserélték.
Ezek a figurák sok esetben hátrafordított, zárt gallért is kaptak, ami javított a megjelenésükön is. Akár a figuráknak a fele is megkaphatta. A pajzs matricáiknak a hiánya, illetve azok kabátmatricás pótlását nem kellett volna megcsinálni. Színes, de semmiképpen nem fehér pajzsok elegendőek lettek volna.
A később ismertetésre kerülő típusváltozatokból, arra is lehet következtetni, hogy az ellenpárok ilyen-olyan muszlimok is lehettek még az elképzelésekben. Szaracén, arab, szeldzsuk, oszmán, amiket mi csak le- „törököztük” akkor.
Mind a gyűjtéskor, mind a használatkor érdemes a szigorú heraldikai szabályoktól eltérni, amelyek a színekre vonatkoznak. Csak magunknak ártunk vele, ha ragaszkodunk ehhez, tehát pl. a sárga -- arany, a piros – vörös. Mivel a gyártás során az eltérő árnyalatokat is felhasználták.
Figuráknak az eredeti, és utólagos felszerelése
Ezek a figurák akár 40 évesek is lehetnek, és elég sok már rossz állapotban van közülük. Ha 2-nél több kerül elő, akkor viszont meglepően jó állapotban lehet az egész kis csapat. Néha ez a vevő előnyére is mehet, mert a nem rutinos eladó értéktelenebbnek gondolja őket.
A végtagtörések mellett csúnya elszíneződések is megfigyelhetőek, főleg a világosabbakon. Ha a cserében gondolkodunk, ajánlott nem fehérrel elvégezni, tehát olyannal, ami az adott címernek a színéhez, és az adott kabát színéhez is harmonizálnak.
Meglepetés lehet, hogy ültethető figurák is előkerülnek ilyen matricával, pedig ez is egy létező változat volt. Bár a számuk jóval kevesebb.
2. rész
Típusok és változatok
(A leírásokban a hivatalos heraldikai színelnevezésektől eltértünk.)
Hegyes keresztes I. változatok (occitán, kathar, vagy toulouse –i kereszt)
Mind a két színkombinációban készült. Alakjuk a hegyes kereszt, és az occitán kereszt között is változhat. Alakja is változhat a rombusz, és konvex deltoid között. Lehetőséget adva a további osztályozásokhoz.
A Sthörk féle atlasz hiteles másolata, am egyedi eset, ugyanis mindig 2 változtatást hajtottak azokon végre, amiket átmásoltak, viszont elkészült az ellenpárja, ami már megfelel ennek a kívánalomnak.
Hasonló keresztek még a Kodex Manesse –ba, a trónszékeknek a karfáján tűnnek még fel. Megtalálható több heraldikai alapműben is.
A használatuk a 11.- 13. századi vallásháborúinak a világába vezet el minket, (sőt ha a katharok boszniai bogumil oldal ágát is akkor a 15. századig jutunk.). A harcos, és lázadó katharoknak megsemmisítése, nem szabott gátat a másik oldalnak, a jelképüknek az átvételében. És annak további terjedésben.
Hegyes keresztes II. (Toulous-i)
A sárga-piros változatnak az ellentéte. Annál jóval ritkább típus. A valóságban helyileg, ott ez a típus is elterjedt volt. Kialakításában szerepet játszhatott a Sthörl féle atlasznál általában alkalmazott átvétel, amikor két változtatást csináltak az alkotók. De már a létező címer kombinációk is. Ezekben a sárga-vörös kombinációk is együtt szerepelnek. Így még ez is csak, nagyon is segíthetett a kiválasztásban.
Német lovagrend vezetője
Kevésbé ismert, de ezek a színek a német heraldikában feltűnnek, és használtak is voltak. Ám ebben a sorendben leginkább csak is itt találkozhatunk velük. A középső fehér szín „barackszínű” változatban is készült, valószínűleg véletlenül.
Hasonló, de nem ugyan ilyen változat feltűnik a Codex Manesse –ba is. Viselője évekig az egyik nagyhatalmú vezetője volt a német lovagrendnek. Így akár akarjuk, akár nem, de konkrét személyhez is kötődik.
Számozott német lovagrendi nagymester
Valószínűleg praktikus megfontolásokból kerültek bele az arab 1-es számok a fehér sávba. Ilyen kis mértékben, arányban használva ezek így emlékeztetnek a sasoknak, vagy éppen a lovaknak a fejére.
Vízszintes lovagrendi figura
Függőleges csíkozott lovagrendi figura
….
Angol báró (John FrizRobert)
Két piros vízszintes vonal, középen megtörve. ék alakot formáznak, a sárga hátér előtt. A felső csúcs éknek a feje „eltompul” a kartus vonalánál. Ez miatt is a Sthörl féle atlaszban látható, a „kétszeres” szín-módosulata lett a Schenk változat.
Az egyik összeesküvő bárónak a címere lehet a játékban. A többi sárga-piroshoz hasonlóan nagyon elterjedtek más tájakon főúri családoknál, a 13.-14. században. Nemcsak a „Magna Cartának a vonalán”. Valószínűleg nem állt messze ez az elképzelés a grafikus megalkotójától sem.
Eddig még csak ezzel a színösszeállítással találtak, de létezhetnek másmilyenek is ezen, változaton kívül még. Előfordultak vegyes összeállítások is, a kabát és a pajzs matricáknál. Így sokaknak csak külön-külön van meg a pajzson és a kabáton.
Érdekes, de egy sajtófotón, mások és Playmobilokkal is, megjelent egy ilyen matricás figura 1981-ben.
Templomos lovagrendi nagymester (Robert De Sable)
Viszonylagos gyakoriságuk, a létük a szaracénok és szeldzsukok ellenpárjainak is elfogadhatóak. Feltűnik a mintázat a Nyugat-Európai területeken is a nemesi címerekben. Csúcsára állított vörös négyszögek, sárga háttérrel. Schenk matricákon rombusz alakúak a Sthörlk féle atlaszból vették át.
Zöld cölöpmatricás lovag (Hase von Dieblich)
Függőlegesen helyezkednek el a színek. A zöld lehet világosabb vagy sötétebb árnyalatú, ahogy az a Schenk „zöldeknél” így is volt. A 12.-13. századi címereiben feltűnik több helyen is. A többihez képest nem ritkák.
Amszterdami lovag
Az utólag középre felkerült három András kereszt igen beszédes, még ha a középső sáv nem is fekete, és a felkerült keresztek sem teljesen fehérek. Talán fekete színt nem is akartak használni, vagy nem tudtak, hiszen más sávok sem készültek feketében. A címertannal foglalkozó alapművekben megtalálható.
Zöld vízszintes cölöpös
Itt is két vörös sáv foglya közre az egy zöldet. Nagyon ritka változat. Bár a kialakításában szerepet játszhatott az, hogy az ilyen figuráknak a 30%-a, vörös-zöld színkombinációkban készültek. A kódexek figura ábrázolásaikban gyakori volt a vörös-zöld.
Lila vízszintes cölöpös
Középen lila csíkkal, alul-felül zöld csíkozással készült. A világos-zöldet itt is a lilával keverték. Jól harmonizálódott a zöld végtagokhoz. A lilát a figurák matricáin királyi színnek lehet tekinteni. Érdekes hogy akkor még, anyagában lila figura nem készült, még a kabátjuk sem.
A matricán öt függőleges oszlop: 3 sárga, 2 vörös, oszlopok. Körben fehér keret fut.
Több változathoz képest ez gyakrabban fordul elő, talán a vásárlóknak is tetszetősebb volt. A vörös itt, felcserélt sorrendbe következik a piros-zöld változathoz képest.
Megje
lenésében az „ibériai” vonalat erősíti, azt azonban tudni kell, hogy a 13-14. században kifejezetten divat is lett nyugat-európában, a reconquista háborúk miatt. Így tehát azt nem lehet csak oda korlátozni.
Harántolt sárga-piros (von Hutten)
A többi változathoz képest gyakoribb. Egykor igen népszerű „őse” alapvetően ibériai eredetű lehetett, majd onnan elterjedt nyugat-európában, és meghatározó maradt még évszázadokig. Szívesen használták grófok, bárók, városok, fejedelmek.
Schenk változatnál a sárga a citrom árnyalatba hajlik, ezzel is különbözik az átlós változatoknak a sárgájától. Valószínűleg a Sthörk féle atlaszból vették a mintát, ám bőven előfordul más helyeken is.
Vörös cölöpmatricás lovag (Holbach)
A matricán függőleges 3-as oszlopok. A két sárga között egy vörös cölöp található. Nem olyan egyszerű ugyan ilyet találni, az egykor is létezőek között. Viszonylag gyakori változat a Schenkek között. Sokkal ritkább a valóságban, és jóval gyakoribbak a fordított színösszeállítások.
Máltai (Görög, vagy osztott keresztes)
Leginkább néhány máltai városnak a címerében tűnnek fel az osztott keresztek. Valószínűbb hogy egy alap heraldikai mintának az egykori átvétele volt. A maga címer egy függőlegesen osztott, görögkereszt. A háttér színe nem osztott. Valószínűleg a színeket részenként válogatták hozzá.
Az osztásnak a felei eltérő színűek vagy árnyalatúak lehetnek. Kék vagy fehér hátérrel. A hátér mindig egyszínű, és teljes, a kék árnyalata emlékeztet az „Armorial De Breton” kódexben láthatóakra.
A keresztnek a felei: lila-vörös, vagy fehér-vörös árnyalatúak. Hasonlóval még Gerhard Shtörl címer atlaszában lehet találkozni több más társával egyetemben melyek feltűntek a gyártásban. Ugyanakkor onnan egyenesen nem lehetett volna átvenni, hiszen az igen csak hasonlított az 1942-ben német nyomásra bevezetett magyar hadi felségjelzésre.
Francia zöld-vörös kockás lovag
A vörös négyszögek az élükön állnak, a zöld háttér előtt. A Heiderbergi dalos könyv egyik lovagjának öltözékét tükrözik vissza. Ráadásul a pajzsa is ismerős lehet, ami eltér a ruházatnak a mintájától.
De ugyanakkor az a pajzs meg is egyezik, más Schenk matricáknak a mintáival. És innen, ettől a forrástól is vehették a vegyes, kabát-matrica és pajzs-matrica kombinációkat. A piros sorok rombuszai egészek, középen egészek, mint a vörös-sárga testvérénél.
Burgosi Lila-zöld kockás apród
A lila négyszögek az élükön állnak, a világos-zöld háttér előtt. A felső és az alsó sorok törtek a lilákból. Középen a zöldek egészek. A kiosztás elcsúsztatott a piros-sárga, és a piros-zöld változatokhoz képest. Ez a változat is két ponton tér el a Sthörl atlaszban láthatóétól.
A rikító színek próbálkozások lehettek további változatoknak az elkészítéséhez. Így a pontos használatuknak a fantázia szab csak határt, talán spanyol vonal kerülhet előtérbe. Valószínűleg később kezdték gyártani, mint a piros-sárga (zöld) változatokat.
Spanyol rózsaszín-sárga királyi apród
Nem a halvány-pirosról van szó az esetükben. Teljes színcsere történt. A rózsaszín a sárga helyet került bele. A sárga pedig a piros helyére került. Kérdéses hogy egyáltalán akartak-e vele utalni valamire is ezzel a színnel.
…
Francia vörös-zöld harántolt sávos lovag
Valószínűleg a „Nagy heidelbergi daloskönyv” egyik képén is látható figura inspirálhatta, a változatot. Eltérően a sárga-pirostól itt a piros sávok a sárga helyére került, a zöldek pedig a piroséra. Árnyalat-belli különbségek gyakoriak, már csak azért is mert arányaiban az „ősi” változatok közül viszonylag több készült belőlük.
Vörös háromcölöpös lovagok
A színek függőlegesek. Árnyalatok változhattak. Olykor a háromrészessel kombinál
ódtak, a pajzsok és a kabátok. Mivel sokuknak a zöld árnyalata sötétre, kissé kékesre sikerült, nem kizárt, hogy az egyik Britains lovag pajzsmatricát akarták utánozni így. Hiszen annak a lovagnak a fejdíszéből merítettek a Schenk tollazatokhoz is.
Cseh lovagok
A háromosztatú jelzés elég markánsan különül el a csíkozottaktól. Bár hasonlók különböző szakkiadványokban is feltűntek valószínű, hogy cseh lovagnak szánták a figurát. A matricáknak egy részét barackszínű árnyalat is érte, ami a fehéren látszik meg, így ez is egy változata lett. Cseh figurák történelmi matricákkal is készültek már később, de nem ezt váltották velük.
Nem csak Toldi ellenfeleként és a huszitákat lehet megjeleníteni velük, hanem a 15-16. században igen nagy számban magyar oldalon harcoló vitézeiket is. Főleg egyesével kerültek elő, de nem kizártak a sorok sem.
Oscar
Nemzetközi zászlós hajójelzésben az „O” betűnek felel meg. Más hajós jelzés híján nem biztos, hogy ez volt a kiinduló alap. Bár Karcsi bácsinak volt saját hajója a Balatonon személyesen sem tudta ezt a vonatkozást megerősíteni.
Azon kívül fordított sorrendben számtalan kódexnek az illusztrációjában feltűnik, nem kizárt a véletlen, vagy a szándékos színcsere sem, ami az átvételkor történt. Fémgőzölt figura is megkapta!
Még azon kívül pedig, a Pontusz és Szidóniában is szerepel, több másik Schenk jelzéssel együtt, bár az osztás itt meg másik oldali! Ami a szabályos változatnak számítana. Viszonylag ritka változat.
András keresztes (Ír) lovag
Ritka változat. Átlósan futó sávok, eddig zöld alapon, rózsaszínű sávokkal került elő eddig ilyen figura. Valószínűleg ír lovagokat akartak szimbolizálni velük, de a skót lehetőséget sem lehet kizárni. A bíbor szín főnemesi származására is utalhatott.
