A gyártásnak és termelésnek története

 1. rész:

     Schenk:

A képen: Schenk Károly

Viszonylag kevés ismeretünk van a termékeknek a gyártásáról Úgy tudjuk, hogy fényképek sem készültek a termelésről és a folyamatairól. A gyártás időben három helyszínen folyt. Legtovább a 16. kerületben. Ennek a helye, mint az köztudott, minden csomagoláson megtalálható volt.

A tömegesebb termelés 1976-ban kezdődött, de több jel arra mutat, hogy már 1975 végén készültek prototípusok és ezek Pest külső része és a Csömör közötti nagyjából „tölcsér” alakú területen kezdtek el terjedni.

 A termelési méretekből, és elbeszélésekből kis műhelynek aligha lehetne nevezni a termelési kapacitásukat. Talán inkább, ha egy közepes üzemnek tekintjük, akkor közelebb állunk a valósághoz, de a termelés volumenét tekintve így is túlterhelt volt.

Károly bácsinak a döntése a játékgyártásról időben egybe esett a Geobrának a termék bevezetésével. Károly bácsi előtte 9 évig nyugati megrendelésre gyártott többek között cipőalkatrészeket, különleges vállfákat, vagy biztonsági gyerekrácsot. Karcsi bácsi ezekre az évekre így emlékezett 2017-ben:

„A maszek papírnak a megszerzés nem volt egyszerű dolog 63-64-ben. Próbálkoztam én a 14. és a 16. kerületben is, nem engedték. Végül egy ismerősömtől azt a fülest kaptam, hogy Csömörön lenne igény az ilyenre, és lehetőség is az iparnak a megszerzésre. Meg ez alatt még hónapokig bejelentkeztem máshol, inasnak is, amíg ezek zajlottak.”

„A katolikus templom mellett lett végül a műhely felépítve. Úgy hogy az nem került a tulajdonomba, csak le lehetett lakni. 10 év lelakással, de előbb eljöttünk úgy 70-71-ben. A pappal nagyon jóban voltam, de néhány hívő néha fújt rám a hátam mögött. ”

(Jóval később az első figurák is itt készültek, de Csömörön lett egy másik műhely is, majd pedig a 16 kerület jött a helyszínnek.) 

„A figurák már a Rákóczi úton készültek. A másik műhelyben a templom mellett még dolgozhattam volna pár évig, de sikerült ezt a másikat megvenni. A régibe meg a vízművek mentek.” 

Ám a hatóságok túlfoglalkoztatás miatt, mely azt jelentette, hogy a kommunista ideológiával átitatott hatalom 2-3 főben látta akkoriban a magánipar plafonját, állandó vizsgálatoknak, ellenőrzéseknek tette ki kicsiny, de jól működő vállalkozását.

 Ezért visszaadta az ipart, majd rögvest játék-gyártásra újra kiváltotta. Közben beszerezte a gyártáshoz szükséges mintákat.

Schenk bácsi az első figurát maga rakta össze az egyik este a garázsában (1975 október). A színösszeállításra nem emlékszik, csak arra, hogy a fejek miatt izgult egy kicsit, mert akkora lett ki- kísérletezve a felfestésük.

Előszörre 200-at csinált meg. Amennyi fej el volt készítve, és egyben ennyi lett neki az óránként normája.

Akkor még Csömörön készültek.  Ezeket a korai éveket az „őskor” szakaszának is tekinthetjük a jellegzetes játékoknak. És talán csak egy gyártó gép állt még akkoriban rendelkezésre. De Schenk bácsinak a határozott elképzeléseire is jó példák voltak már akkor elkészített kiegészítők.

Az első figuráknak a témái: korai lovagok, és munkásfigurák voltak.

Erről az időszakról egy 1978 februári cikk is fent maradt. Elmondása szerint a munkásfigurákon akkor is gondolkodott, hogy kik veszik meg, ez nem is csoda olyanokat szinte csak a német piacon lehetett eladni.

A termelés következő helyszíne az itteni termelési részeknek az 1995-96-ig történt leállásáig működött. A 16. kerületben. Gyakorlatilag a klasszikus korszaknak is tekinthető, már ami az ismertséget és a figuragyártást illeti.

„1979-ben költöztünk a 16. kerületbe csömörről.”

„ A vár már a 16. kerületben készült.”

Az egyes költözések akár korszakhatárokként is felfoghatóak. Ez persze, ez csak egy lehetőség a korszakhatároknak a megvonására.

A következő nagyon érdekes cikk már 1981 márciusában jelent meg, és már az akkori állapotokat mutatja:

Az írás végén feltűnik az állami illetékes a TRIÁL –tól. De milyen érdekes pont a fordítottja játszódott le később annak, mint amit elmondott. Míg minden nehézség ellenére Schenk játékot mindig lehetett kapni, addig a TRIÁL keresettebb játékmárkáiról ez nem volt elmondható.

És 1981 decemberében a Magyar Hírlapban egy összefoglaló írás is olvasható, ebből is sok minden kiderül a gyártás, és az akkori magyarországi viszonyokról, a karácsonyi játék fronton.

Majd még jóval előtte 1993 őszén a gépek, és a nagykereskedelemi részleg Tatabányára kerültek. Erről az utolsó szakaszról szintén kevés az információnk, de a várak mellett még készültek a figurák és a kiegészítők is, tipikusnak mondható színekben és kiegészítőkkel.

A termelésben fokozatosan, az újabb társasjátékoknak is nagy szerepet szántak. A cég pedig még más, külföldi termékekkel is igyekezett fokozottan kereskedni, ami még évekig jól is ment a cégnek.

Az utolsó ilyen termelés a játékokból 1998-ban történt az 1995-ös nagy leállás után. A híres gépek amúgy 1999 májusáig dolgoztak igaz akkor már nem játékokat készítettek velük. Míg az utolsó játékok 2012 tavaszán keltek el, de ezek tehát raktáron voltak.

A csomagolásokon már a következő budapesti helyszín lett megjelölve: 1165 Budapest Szilágyi Mihály utca 7. Ez mellett még a korabeli KERMI engedélyszám, és az anyagösszetétel: a polisztirol és a polipropilén is feltüntették.

A termékeknek az ismeretében néhány gyártási, termelési elképzelésről is tudhatunk. Kifejezetten kerülték a nem műanyag alkatrészeknek a használatát. Ezek között a matricák a legelterjedtebbek, mint papír. Fémből készültekbe már csak, a legalább 3 féle rugó, és a 7 féle tengely tartozik bele.

Több mint tíz évig a termék palettát három részre osztották, már ami a figurákat illeti. Így egyeseket, sorokat, és szettek különíthetünk el. Átfedéssel, mert a szettek összeállításánál figyelni kellett, hogy annak értéke, ne lépje túl a sorokéit.  Az egyesek fajlagos ára a nyolcvanas években alig volt magasabb a sorokéiban található figuráknak, visszaosztva azokéit.     

2012-ben néhány sorban Schenk bácsi rokona is beszámolt a gyártásról Papucs András geológusnak.

(A személyes beszámoló nagyon sokat hozzátett, és segített a történet bemutatásában. Ám néhány pontatlanságot is lehet benne találni ilyen pl. hogy: Schenk bácsinak az életkora „2007-ben 75 éves lett”. Schenk bácsi 1938 februárjában született tehát akkor még 69 éves volt. Egyéb ellenmondásokat két kérdőjellel jeleztem az írásban.)

„Gyártás: 1975‐től 2000‐ig volt engedélyünk a gyártól (??) (Playmobil). Akkor (2000‐ben) azt az engedményt kaptuk, hogy a meglévő készletet eladhatjuk. Hozzá kell tenni, hogy volt egy 660 négyzetméteres üzletünk, plusz a műhely 7 db fröccsöntő géppel.

Jöttek a multik. Sajnos velük nem lehet versenyezni. Az üzlet fűtése havonta 300 ezer ft volt (távfűtés), plusz az egyéb rezsi, alkalmazottak. Kutyának nem kellett a katona, hintó stb. Régen Pesten laktunk, de 15 éve Tatabányára lett áthelyezve a székhely, így itt ment a gyártás is.

Műhely: a gépek annyi idősek voltak, mint a játék (??). 1975‐ben lettek vásárolva. A műhely villanyszámlája is 300 ezer volt. A gyártást mi csináltuk. Granulátum, mesterkeverék stb. Iszonyú árak vannak. Egy hordó hidraulika olaj a gépbe 200 ezer ft. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk, be kellett indítani a gépeket hajnali 4‐kor a 6 órai kezdésre. Annyi idő volt, mire felmelegedett. Képzeld el, hogy mennyi katonát kellene legyártani, eladni, hogy érdemes legyen a gépeket beindítani. Ha csak a 10‐es huszársort nézzük, akkor 10 ezer !!!!!!!!!!!! katonáért, nem volt érdemes bekapcsolni a gépet.

Na már most, gondolhatod, hogy azt mind eladni lehetetlen volt. Ne beszéljünk a reklámokról, és hogy a stancoló és a dobozgyártó‐nyomda drágábban gyártotta le a dobozt, fóliát stb., mint amennyibe egy katonasor került. Ez komolyan így van.

A másik: a fröccsszerszámok ‘75‐ös gyártásúak voltak (??). Fele nagyon kopott volt. Már a vége felé a haj nem pattant rendesen a fejre, a patentok nem voltak jók, feszültek stb. Új szerszámokat kellett volna gyártatni. Egy szerszám legyártása kb. 3‐400 ezer Ft lett volna.

A formákat (fröccsöntő szerszám) úgy marják egy tömbvasból. Aztán a hűtésére átmenő lyukakat fúrnak stb. Sajna a műhelyből semmiféle fotó nincs. Most így visszagondolva nem is értem, miért nincs egy‐két fotó, pedig milyen jó lett volna egy sorozat a „granulátumtól a Schenk‐katonáig” címmel. Késő bánat.

Azt tudom, hogy a fegyver‐szerszámok nagy becsben voltak tartva, mert azt egy nagyon jó barát készítette óriási precizitással.

Ő lett aztán az állami pénzverde tervezője és készített nem egy magyar pénzérmét.

A vége: beültem a teherautóba és zsákszámra hordtam ki a szeméttelepre a sok legyártott katona alkatrészt. Nekem itthon maradt kb. 10 ezer katona alkatrész, sajna fej csak 2 ezer. Ezekből csináltam katonákat. Annyi van (volt), amennyi a Vaterán van fent.

Eljött a 2007. Apu 75 éves lett, (Valójában 69) (??) azt mondta ebbe belepusztul, de befejezi. Egy évig hirdettük a fröccsöntő gépeket. A kutyának nem kellett. Egy év múlva jött egy teherautó, és elvitte a vastelepre és be lettek zúzva: 20Ft/kg. A műhely el lett adva és véget ért a Schenk játékgyártás. 2009‐ben bezártuk az üzletet is, mert nem lehet versenyezni egy multival. Ez lett a vége. (Az épület 2011 novemberében bontás alatt volt)

Van két banános doboznyi „rajongói” levelünk iskoláktól, oviktól, gyerekektől, akik megírták, hogy mennyire odavannak a játékokért. No, meg a róluk készült családi fotók, illetve különböző akkori újságban megjelent cikkek: Szabad Föld, Népszava, Nők Lapja stb.”

Először csak egy gépet szerzett be Karcsi bácsi, utána kettesével vette azokat.

Első évek beruházás igényesek voltak. Egy Balatoni, közvetlen parti nyaraló árát ruházta be Karcsi bácsi. És akkor már az árukban adták-vették ezeket a szocialista földi paradicsomokat ! De az évek igazolták, mert fialtak formák.

A műhelyben 3 gép gyakorlatilag minden nap ugyan azt csinálta. Az egyik a fejeket, a másik a kabátot, a harmadik a végtagokat.

Amíg a vár is Schenk bácsinál készült addig azt egy külön géppel készítették, külön helyen a műhely mellet egy garázsban volt. Nem adták el mást csináltak később rajta.

A termelésnek, a viszonylag kevés embert igénylő részét, elsősorban annak köszönhette, ami a tevékenységnek a neve is volt: a „műanyag-feldolgozás”. Ettől még, e cikkektől eltérően 60 fő körül mozgott a létszám a telepeken és a vonzáskörzetében nagyjából sugarasan már a 80-as években.

A régi puska típusból percenként 60 darab készült el. A pisztolyoknál is hasonló volt a darabszám.

Több gép és jelentős gyártási kapacitások azonban nem Schenkék műhelyében volt a Budapesti korszakban. A lovakat például egy család csinálta évekig. És voltak más családok is. (Dohány, Gutyán stb)

Tehát a „formázható anyag” már a nagy termelőüzemekben elkészült. Ráadásul a feldolgozást végző gépek, nyugaton már az ötvenes évek közepétől (!) automatikusan kezdtek dolgozni, minimális felügyelet mellett. Ezek nálunk ugyan mutatóban a hatvanas években megjelentek, de csak a hetvenes években terjedtek el.

 Egy viszonylag terjedelmes, megrendelt tájékoztató újságcikk, pedig már a cégnek a Tatabányai korszakába enged számunkra, utólagos bepillantást. A megváltozott kilencvenes éveknek a feltételeihez próbáltak minél jobban alkalmazkodni.

Volt egyszer egy fiatalember - aki ma 55 éves  elhatározta, hogy megvalósítja mindazt, amit elei megtettek. Önálló vállalkozó lesz. Igen ám, de - ahogy mondani szokták - nem éppen jó korban született. Így történt, hogy mire a szerszámkészítő szakmát megszerezte, vállalatnál volt kénytelen dolgozni, álmodni sem lehetett „maszekról”. De azért megpróbálta, nem sikerült.korabeli játékbolt

Aztán harmadszorra mégis csak meglett az áhított lakatosműhely, igaz nem ott, ahol szerette volna, hanem pesti létére Csömörön kapott lehetőséget. Nem keseredett el, mindig is akart valamit, s mire siker koronázta elképzeléseit, már kész terve volt az életre. Ez a nagy akaratú, tehetséges fiatalember most mar múlt év novembere óta Tatabányán nyitotta meg a gyerekek „álomgyárát” - játékokat készítenek a volt gyapjúfonó egy részében a Tavaszmező utca kettőben. 1976 óta a vállalkozó neve már márka. Egy ellipszisben gót jellegű betűkkel egyetlen felirat:

Ennyi. S ennyi igazítja útba mostani telephelyen is a viszonteladó kereskedőket, mert ami igaz az igaz: ezt a márkanevet elég meglátni annak, aki játékforgalmazásból él. Mert Schenk Károly ötletei, szerszámkészítő tehetséges jó munkaszervezése nyomán 1976 óta, 18 év alatt egész sorát fejlesztette ki a Schenk- játékoknak.

Kezdte a szétszedhető, katonákkal teli műanyagvárral, - mert műanyagokból készülnek ezek a gyermekálmok- aztán a mai napig ötvenfelé, ötletesebbnél ötletesebb játékkal lepte meg a gyerekeket.

Ezeket saját nyomdájában készült dobozok, csomagolóanyagok tetszetős külsőbe öltöztetik. Ez a nyomda maradt ma mar az eredeti helyen, Budapesten, a XVI. kerület Szilagyi Mihály utca 7-ben, ahol évekig sorban álltak a kereskedők, hogy az újabbnál újabb játékokhoz hozzájussanak.

Ma ez a játékgyár tehát Tatabányán van, s a vállalkozó ugyanitt, a Tavaszmező utca kettőben,

az erőműi lakótelepen nyitotta meg játék-nagykereskedését, ahol kizárólag viszonteladókat szolgálnak ki a csinos, egyenruhába öltözött eladónők. Mindössze tavaly november 1-je óta van itt a műhely es a nagykereskedelmi kiszolgálóhely, de a vevőkör azonnal „idetalált” a pesti központ után.

Egymásnak adjak a kilincset, nem véletlenül. Ennek két oka van: egyik az, hogy Schenk úr addig számol, kalkulál egy-egy játék megjelenésekor, míg olyan árat szab meg, amely megfizethető.

A másik, hogy saját termékei mellett több ezer külföldi játékot is forgalmaz, emellett – különösen nagy a választék most, húsvét előtt- márkás kozmetikumokat is felpakolhatnak a butikosok, játékkereskedők.

Az elmúlt karácsonykor robbant be a piacra hatalmas sikerrel új játéka - mellesleg az alkotó kedvence - a BETŰRULETT. De a piros alapon gót betűs márkanév ott található olyan játékokon, amelyek egy-egy estére szinte az egész családot asztalhoz ültetik, mert abbahagyhatatlanok.

Csak néhányat sorolnánk ezekből: A SZERENCSEKEREK Schenk-változata, a KERESZTDOMINO, a TABLA RÖMI, s meg sok-sok egyéb, amit polcról polcra járva gyűjtenek a nagy rácskosárba a boltosok.

S ki tudja, mennyi játék körvonalazódik még a vállalkozó agyában, amiből ügyes kezű munkások alkotnak végterméket. Mindenesetre, aki játékforgalmazással foglalkozik, az a bőség zavarával küzdve válogathat itt, meg egyszer a címet: Tatabanya, Erőmű lakótelep, Tavaszmező utca 2. Telefon es fax: 34/316-580. S a nyitva tartás: hétfőtől— péntekig reggel 8-tol délután 4 óráig, csütörtökön reggel 8-tól délután 19 óráig.

Maga Karcsi bácsi pedig így emlékszik az utolsó gyárilag előállított figuráira:

„Évekkel a figuratermelés betiltása után volt egy kezdeményezésünk. Talán vagy 2000 sor vagy több, pontosan nem is tudom mennyi, de elkészült. Ezzel azért rizikóztam is. Elővettük a régi formákat, mert kellettek kiegészítőket is gyártani hozzájuk, és akkor láttam, hogy sok már sérült volt a formákból.

Tehát az újra gyártás, ha lehetett volna is csinálni, sem lett volna olcsó. A présformáknak a nagy részét újra kellett volna gyártani/felújítani. Tehát egyeztetni, leltározni kellett, ami megvan, és mi azt, amit lehet, és kell termelni a többihez, hogy jók legyenek a sorok. A figuratermelés ezzel ért ténylegesen véget, ez 3 évvel az első leállás után történt.”  (1998)

Írta: Csörgö István

Szerkesztette: Jónás István

Ha igény van rá : folyt köv.

Szívesen veszünk minden hozzászólást, pontosítást, kiegészítést, képeket, stb