Hatkerekű nehéz gyarmati ágyú
(Várvédő ágyú 15-ös, 323-as ágyú)
1990-ben megjelent több fő részből is álló monumentális ágyú típus. Az ágyúcső a török ágyúnak a csöve volt több féle színben. A szintén „sajátfejlesztésű” ágyútalp különbözik az addig megszokottaktól. Az ágyú a maga arányaiban és minden ízében a nagyságot és az elrettentő tűzerőt kellett, hogy szimbolizáljanak.
Kerekei, a feladathoz mérten megfelelően kicsinek tűnnek. Ám ezek valószínűleg a kis hajóágyúnál látható típusnak a felnagyított változatai. Utalva a jóval nehezebb viselt súlyra is, attól azért így jóval nagyobb is lett. De a feladata szinte ugyan az.
Az ágyúnak viszonylag kis távolságon történő, erődön vagy városon, helyőrségen támaszponton belüli mozgatásának az elősegítése. Az acél tengelyek szélessége, a későbbieken már pontosan a megfelelő méretre készültek, és nem lógtak oldalt ki.
A tartókból kétoldalt, melyek szintén külön lettek a kocsiban kialakítva, a kerekek a tengelyekkel, párosával, külön jól kivehetőek és visszarakhatóak. A vékony acél tengelyről a kereket elforgatva le lehet szerelni. A kerekeknek a kocsiból való kivételével is használható az ágyú.
Semmiképpen sem csatákban, háborúkban vagy hadjáratokban való nagyszámú részvételük volt a cél. Bár az űrmérete nagy az ágyúknak, nem két, nagyjából egyenlő erősségű seregeknek a harcához használhatóak. Mint a huszárágyúknak vagy a tábori ágyúknak az esetében. A támaszpontról ki lehet azokat tolni a „forgalmas parti kikötő városba” is, ha az esetleg fellázadna, vagy bekerítenék.
Citadellákban is lévő különleges ágyúnként is használhatóak, ugyanis alacsonyabb szögtartományokban is tudd lőni. Köszönhetően a talp kialakításának és magasságának. Érdemes összehasonlítani néhány korabeli fotón megmaradt hasonló ágyúval is, így pl. a Rodmann ágyúval. ól láthatóan a képeken itt is vannak az ágyúknak viszonylag kis kerekei, (amelyek inkább az oldalmozgásokat segítik).
Szerepeltetése, leginkább magányosan vagy a négykerekűekkel párban érdemes. Maga az ágyú egy erődöt is igényel. „Elsütve” legtöbbször a hátsó irányba mozdul az ágyú. Leginkább „a messze a partoktól sikló” ellenséges hajók ellen lehetne bevetni, ha lettek volna ilyenek.
Az ágyúnak, nem lehet igazán ellenpéldánynak tekinteni a többi négykerekűt, inkább kiegészítik egymást. További kisebb űrméretű ágyúval is kiegészíthető az ütegük.
A nagy kocsis lövegtalpnak a két fő elemét egy, már legtöbb esetben csillagcsavar köti össze. (Ez is utal a születésének az idejére.) Kicsavarva, maga a talp nem esik le automatikusan, hanem lazán rápattanva a kocsin marad. Így lehetőség van rá, hogy a kerekes alapról lekerüljön, vagy arra vissza az ágyú.
Ha azt úgy akarjuk. Persze az ágyúnak a fő védjegye a teljesen összeszerelt állapot. Így összesen 2+1 féleképpen is lehet velük találkozni.
A másik, a rajtuk található matricák. Ezek között van angol, magyar, osztrák, kanadai, USA, török. Valószínűleg matrica nélküli példányok is készültek. Néhány a jóval vékonyabb kocsik oldalára is kerültek fel matricák.
A két rész színe a legtöbb esetben zöld. Árnyalatban különbözhetnek. Ritkán más színek is előfordulhatnak: barna, fekete, kék. De mindenesetre, a négykerekű változatoknál gyakran megfigyelhető kétszínű megoldások a hatkerekűeknek a talpazatainál, meglehetősen ritkák, ha egyáltalán gyárilag készültek ilyenek.
Több ágyúnak már kopott szakadozott a matricája, némelyik nem is kapott. A többnyire erős ragasztással felkerült matricák egy része reakcióba lépett az idők során a talp anyagával, a felszínére bediffundált. Kellemetlen elszíneződést okozva azokon.
Ez más Schenk terméken is megfigyelhető. Továbbá, a nem megfelelő körültekintéssel eltávolított matrica foszlányok, további, már maradandó karcolásokat, sérüléseket okozhatnak a talpakon.
Ráadásként még ezek az ágyús szettek, egy-egy, a matricával megegyező gyönyörű zászlót is kaptak, rúddal és talppal együtt. Ha a használt szettet nem az eredeti tulajdonosa árulja ki, gyakran előfordul, hogy külön kerülnek eladásra a zászlók. A magyar változatot leszámítva így meglehetősen költséges és idő igényes a szetteknek az utólagos összeállítása.
Az ágyukhoz még két figurát is adtak a gyártók, tüzérnek. Közülük a britek, a kanadaiak az amerikaiak többnyire vörös vagy fehér tányérsapkákban voltak. Lő, és száll fegyverekkel is bőven ellátva.
Míg az osztrákok vértes sisakban, vagy ritkán, mint a gyári fotón is valamelyik közép-kori sisakot kapták meg. A magyarok között hunyadi és huszár figurák is voltak, és elég sok készült magyar matricával.
Az ágyú kocsija felül, deszkázott hatásúak, a szerkezetük nagyon masszív, és szilárd volt, amit leginkább a vastagságának köszönhette. Gyakran, több figura is tudott rajta állni, vagy ülni azokon. Lövedékekkel együtt, amik a szokásos vastag típusok voltak leginkább. Az elején is van némi hely még.
Az alján a tengelytartókat is gondosan képezték ki. Kerekkel együtt, könnyű kivenni onnan azokat. A második tengely nem pont középen helyezkedik el, hanem a négykerekű változatnál megszokott megoldást követik. Ez is az egyszerre történt fejlesztésre utal.
A kocsik az 1991-től megjelent kiadványaikban, és a korabeli csomagolásokon is láthatóak. Így akár hivatalosnak is tekinthető neve is lett „Várvédő ágyú 15-ös”. A száma pedig a: 323-as lett.
Több más elnevezése mellett sokan, csak a „hatkerekű -nek” hívják azokat.
Jó pár ellenmondása miatt azonban ezeket itt nem használjuk. Az ágyú megjelenése, kialakítása, már a későbbi alacsonyabb erődökre utalnak, mint a hagyományos várakban használtakra.
A meglévő várelemek pallóiból, igen nagy emelvényt kell ugyanis építeni a falakon belülre, még a négykerekű testvérének is. Parti ágyúnak tengerszorosok, kisebb parti erődöknek a védelmére, amire a legtöbb esetben a gyarmatokon kerülhetett inkább sor a valóságban, jobban megfelelnének.
Az eredete, nagyon összetett. Míg a cső Big -től, addig az ágyazat felső része az Airgam -től származik. A kapcsolódó kocsi-test Faller, vagy valamelyik Szovjet játéknak a háza lehetet, benne a tengelyrögzítők Playmobiltól van, felnagyítva.
Bár több példány is készült osztrák és magyar matricával, a legtöbb angol matricás volt. Ettől függetlenül, a várelemeket felhasználhatjuk még, az erőd, vagy az ágyú part, nem várszerű zárt kialakításához is.
A török csöveket gyakran már gyárilag a rajtuk található címerrel lefelé tették a talpakba. A címernek az e képen való rejtésére a régebbi fix talpaknál is már lehetőség volt.
Sokan, főleg még az első eredeti tulajdonosok nem is tudják, hogy török cső van a nagy ágyútalpban. Ennek a csövek használata ezzel együtt is jó megoldás volt. Így a nagy kerekes talpra, a legnagyobb csövek kerültek bele.
A többnyire valamennyire fényes csöveket a szokásos színekben adták hozzájuk: ezüst, szürke, arany, fekete színekben készültek. Az arany esetükben már némileg nagyobb számban, de a török csövek között az így is nagyon kereset, a különösen sok ezüst és szürke mellett.
Török fix talpat sem vették át módosítva, mint a négykerekűnél. Annál jóval impozánsabb kialakítású talp készült hozzájuk. Ezekkel az ágyú külön is feltűnnek. Míg a kocsik olykor el, ugyanis külön nem mindenki ismeri fel a kocsi Schenk eredetét.
Egyszerű gurulós játéknak is használhatták, a jóval kisebb korosztályhoz tartozók is, mint akikre a gyártók egyébként gondoltak.
A fix török ágyútalpnak a felhelyezése a kocsira, problémás lehet. Habár a vannak hasonlóságok alul a két talp ergonómiájában, a fix talp kibillenti a kocsik kerekeit. Már csak a mérete miatt is.
A maga korában is nagyon népszerűeknek bizonyultak. Így több példányuk is felszokott, bukkanni használtan. A matricának a hibátlan megléte jelentősen befolyásolja azoknak az árát ezeknél a típusnál is.
Fix ágyútalpú török ágyú
A török sereg és a török téma fő nehéz fegyvere volt. Elsősorban az eladott példányoknak a magas száma miatt is. A kerekes változatból jóval kevesebb példány fogyott. Ezt a típust, a hunyadi párjával együtt, egy szettben lehetett kapni. Nem csak a csomagolás, de a kifejlesztés is párhuzamosan történt.
A cső, és az ágyútalp, különböző részei más-más arányokkal lettek méretezve. Ez alig észrevehető, és elsőre nem is látható kapcsolat volt a két ágyú között, már a tervezésnél.
Az 1987-88-ra is eső gyűjteményeknek, a tipikus darabjai lettek. Jó eséllyel a kezelőivel együtt megtaláljuk benne őket. A fennmaradt igazhitű, turbános, vagy burnuszos figuráknak egy nagyon jelentős részét is ez a szett biztosítja a már korában is gyártott tevés szett mellett.
Gyors sikerük ellenére később más ágyazatokba kerültek át a csövek, így azokból, már más típusok is lettek.
A szettekhez 1-1 tüzér is járt. Az oszmánok között feketék is lehettek, vagy a keresett szakálas figurák is.
Az ágyú azonban más furcsának hangzó nevet is kapott: a hajóágyút. Ezt elsősorban a külső megjelenése sugallja. Bizonyos részéről nézve valóban az első világháborús, valamint az előtte gyártott partvédelmi, és hajófedélzeti típusokra is hasonlít, emlékeztet. Soknak a szürkés halvány fényű színe is ezt sugallja.
Valószínűleg már akkor így hívták, mielőtt más mellett, beszámozták volna az ágyús szetteket is. Ez mellett természetesen török ágyúként is keresték a vevők.
Közvetlenül csak ezt a típust nem lehetett megvenni magában, együtt árulták a hunyadi fix ágyúval.
Ám valójában a 325-ös ágyú nem ez a típus volt, ami valójában végül megkapta ezt az elnevezést. Hiszen az mellett hogy egy négykerekű talpon van, az ágyú lövegtalpa egy módosított típus, alul csavarmenetes volt. A cső, ha csak minimálisan is, de különbözhet. Így az sem biztos, hogy egyik a másiknak a talpazatába utólag átcserélhető.
A fix talp egy ostromhoz hitelesnek mondható. A 15.-16. században léteztek nem-kerekes talpakra szerelt csövek. Ezeket helyben alakították ki, a fellelhető faanyagokból ácsolták össze azokat. Történelmi filmekben nem népszerű a fix kialakítás, tehát nem igen lehetett azokban találkozni velük.
A talp oly sok társához hasonlóan Airgam eredetű, a felületén található vonalak valószínűleg a Fallertől jött.
A csövet még a várfalalaknak a magasságába lehetett irányozni álló helyzetben. Lefelé szinte egyáltalán nem használtuk. A csövet, a talpban megfordítva már ez az ágyú is szolgálhatott más zászló alatt.
A csövön hosszában három arányos gyűrű található. Maga az ágyúcső a többi között a leghosszabb típus lett. Legszélesebb a cső, a hátsó gyűrűnél. Onnan előre, de hátra felé is szűkül. Belül a csőnek az űrmérete sem egyforma átmérőjű.
A hátsó szerelő vágása függőleges, így az gyújtóluknak is szolgálhat. A hátsó két gyűrű közötti részen felül, található köralakban a félhold, a csillaggal. Már csak ennek az igényes címer megoldásnak is köszönhető, hogy a korabeli Magyarországon megnövelte a keresletet irántuk.
A csőnek és a lövegtalpnak egymástól mindig eltértek a színeik. Hogy azok egyformák lehessenek, utólag mód van a cserére. Így lehet teljesen szürke vagy fekete ágyúkat építeni. A középső gyűrű mögött oldalt láthatóak a vaskos csőcsapok. A cső nem szándékosan, de enyhén jobbra „néz”.
A csövet egyszerűen, de viszonylag nagy erővel ki lehet venni a talpból. Ehhez hátra kell billenteni, majd a hosszabbik végénél tovább felfelé rántva ki jön az ágyazatból. A cső visszarakásnál előbb pontosan a vájat felé kell azt helyezni, majd tenyérrel lefelé nyomni a csövet.
Egy hangos kattanást halunk, ami azt jelzi, hogy készen is vagyunk. A masszív kialakításnak köszönhetően, sem a csőcsap, sem az ágyazat sem a cső nem szokott megsérülni.
Sokan ettől félve ezt nem meri vagy nem merték annak idején megcsinálni, gondolva a figurá
knak a gyakori törésére. A talpat és a csövet külön szekerekkel is lehet hordozni. Szimmetrikus kialakítású, középen fás „deszkás” hatású. A fix talpaknak az előállítása olcsóbb volt a kerekes változatokénál.
Matricákat oldalt nem kaptak a talpak.
Az adott játékon kívül is bevetésre kerültek, sokan vízi-pisztoly helyet is ezekkel lövöldöztek egymásra a kertben, a házkörül. De találni egészen extrém, sérülésekkel rendelkező csöveket is. Vágások, törések, égetéseknek a nyomaival, a Hunyadi párját is beleértve. A későbbi óriáságyúkhoz képest, ezek még tehát jóval nagyobb igénybevételnek voltak kitéve. Azokat már sokkal jobban óvták
Maguk a csövek, fémgőzölt halvány-arany, ezüst-szürkébe, feketébe, aranyszínbe, szürkébe készültek. Anyaguk többnyire kemény volt, de a legtöbbnek selymes fénye is volt, bizonyos szempontból szebbek, mint a későbbi óriáságyúk.
A lövegtalpak a Hunyadiakhoz képeset kisebbek voltak, pedig ez volt a nagyobbik ágyú. Ennek oka az volt, hogy így a Hunyadi ágyúkkal jobban lehetett lefelé lőni szükség szerint, akár a várfokoknak a megbontása által is.
A hosszú török csövet abba is még át lehetett tenni. Bár kicsit laza lett a csőnek a mozgása. Fordítva erre nem volt lehetőség.
Habár nem látszik, de a 323-as ágyúktól különböznek a csövek, ezek vastagabbak lettek, és nem biztos, hogy így az ágyazatokba át lehet tenni.
Színeik: szürke, fekete, zöld, kék, piros, sárga, sötét-barna, világosbarna. Ez utóbbi igen népszerű lett.
Az ágyú elsütőjének a színe is változhatott: sokáig piros, majd ezüst, fekete, esetleg ritkán zöld és aranyszínekben is előfordultak. Ma már kevésbé ismerten a valóságban is.
A Hunyadi ágyúval párban összecsomagolt ágyúkhoz időnként volt töltő rúd időnként nem. Az ágyúk legtöbbször a normál Schenk lőszerből kaptak. A vékonyabbik elsütő dugattyúkkal voltak ellátva. Azokat a széles csőbe nézve látni lehetett.
Kihasználva a viszonylagos olcsóságukat érdemes az ostromló sereghez minél többet beszerezni belőlük, ezeket pedig kiegészíteni az általában drágább, további kerekes példányokkal is. A tüzérségi tűz mellett a sorozatos várból való kitöréseknek is a célpontjai lehetnek, így heves összecsapások is kialakulhatnak körülöttük.
Meghibásodásra, akárcsak a párjánál volt példa, ami kétféle lehetett. Vagy a rugó szakadt el. Vagy a lőporkamra tört be, általában a szürke színűeknél. Ha a kamra nincsen betörve, és a dugattyú is épp állapotba van, a rugó cserét végre lehet hajtani rajtuk.
A csőnek a kemény anyagát fel lehet puhítani nem túl magas hőfokon is. A cső nagyjából Airgam eredetű, a lőporkamrát és a címert leszámítva. A lőporkamra Playmobiltól jött át.
A többségük, mintegy a háromnegyedük azonban jó állapotnak örvend még ma is (2015), és fontos részei a nagyszámú kiegészítőből álló török világnak.
Fix ágyútalpú Hunyadi ágyú
Közismert és máig népszerű ágyú típus. 1987-ben jelentek meg. (Egyes visszaemlékezések már 1986-ot is megjelöltek.) A maga idején a mérete mellett, a kerék nélküli volta is szembe tűnő volt. Jó fogyását leginkább annak köszönhette, hogy egy szettben, vele együtt lehetett még egy óriás ágyút megvásárolni, igen kedvező áron.
Az ágyút, ellentétben a kerekes talpú változatától, külön nem lehetett meg venni csak ebben a szettben.
Furcsa, de észrevehető, hogy a csövének egyes részei, valójában megegyeznek a török ágyúival, csak a részeknek, a különböző arányain változtattak, ellentétes irányokba növelve vagy csökkentve azokat.
Az ágyút a vevők, a korban, de most is gyakran hívják csak a „mozsárnak”. Átmeneti típusnak tekinthető, mert a mozsarakhoz képest hosszabb, és vastagabb csövük van. Ritkán a párbaj ágyú elnevezést is használják rá. Ezen kívül a Hunyadi és a várvédő nevek is gyakoriak még az esetükben.
1990-től megjelenő négykerekű gyarmati ágyúk ezt a típust vitték tovább, a talpuk azonban kívülről nem láthatóan, már egy másik módosított talp volt, a szintén alig különböző csőtől. A bennük lévő cső már kicsit vékonyabb lett.
Korábbi megjelenésük, jó reklámja is lett, a későbbi külön családba sorolható óriáságyúknak. Azokhoz képest keményebb anyagból készültek a csöveik.
A három-négy évig tartó gyártásuk alatt nagyon sok készülhetett belőlük, ezek a mai napig feltűnnek használtan, együtt vagy külön-külön is a Török ágyúval.
Kezdetben fémgőzölt kivitelben készültek a szürke ágyútalppal. A cső alapszínei ekkor csont, és világos rózsaszínek voltak. Néhány hónappal később már szürke lett a cső és fekete a talp.
A szettekben párhuzamosan azonosak voltak az ágyúk színei.
A cégnél igyekeztek különböző színekben összeszerelni a csövet a talppal, nem is nagyon lehet találni egyforma színösszeállítást, szürkébe és feketében a használtak között sem. A dugattyúk színei ekkor még (1987-88) vörösek, valószínűleg Pilsan hatásra.
A csövön egy körben, hollós Hunyadi címer látható, valamint három vastag gyűrű. Az ágyúcső címerben a holló jobbra fordul, valószínűleg a bodnár pajzs a Cyrnos cég egyik pajzsáról jött át a lepellel együtt.
A címertől jobbra elsősorban felül a nem festett csöveken örvénylő szétfolyások látszanak a cső felszínén. Ezek nem feltűnőek, és nem rontják túlzottan a cső esztétikai megjelenését, inkább csak sajátos jegyének tekinthetőek.
A két alsó között a címer, és oldalt a vaskos csőcsapok. Az elején található gyűrű jól vastagítja az ágyúk amúgy sem vékony falát. A cső átmérője a hátsó gyűrűtől az eleje felé fokozatosan vékonyodik.
Készültek később aranyszínben is a csövek, és feketében is. Vagy összefolyatott, vegyes árnyalatúakban.
A cső az ágyútalpban megfordítható. Bár már inkább felnőtt ereje kell hozzá, de a csövek és a talpak ilyenkor nem sérülnek meg. Köszönhetően a masszív kialakításuknak. A török ágyút is be lehet helyezni a talpába.
A típus csövét megfordítva más seregekben is szolgálhatnak. Készültek fa színű talpakkal. De sötét barnában, zöldbe, szürkébe kékben, sárgába, pirosba fehérben is. Az ágyútalp érdekessége, hogy a nagy vár pallóhoz adaptálták, szükség szerint egy példányon is elfér.
De elsősorban az eredeti Schenk vár védelmére tervezhették, ami időben nem valósult meg, mivel azoknak a saját változatának a gyártásával leállt a cég öt évvel korában. A későbbi lovagvárakba és vendégfogadókba viszont ugyanúgy használhatóak. Hiszen ugyanúgy a kapu feletti két nagy pallón van elég hely számukra.
Az ágyút a török társához hasonlóan, hatalmas mennyiségben gyártották. Ennek köszönhetően a bontatlan példányok is megtalálhatóak, ha szórványosan is belőlük. Míg más ágyú típusoknál, a kicsiket leszámítva, nem igen találunk az aukciós oldalaknak a hirdetéseiben.
Az is feltűnő, hogy hibásakat is lehet találni közöttük, de ez is leginkább a nagy mennyiségnek tudható be. Illetve hátul a lőporkamrák héjszerű betörésének. Ami után javíthatatlanná válik az ágyú.
Többnyire a szürke csöveknek a kemény anyagára vezethető ez vissza. A típus szürke változatait összehasonlítva a török társával, a török ágyúból sokkal több fényes árnyalatú készült, mint a Hunyadiból. A Hunyadiból sokkal több a matt szürke „beton” színű. Hasonló árnyalat később a Playmobil csöveken is feltűnt.
Továbbá a nagy sorozat készítése miatt a gyártó minták gyorsan elkoptak, és az ágyúk egyre kevésbé maradtak egyenesek a talpakban. Gyakorlatilag megváltozott az ágyú típusa. Ez török társainál is észre vehető volt.
A négykerekű talpaknak ezért ehhez a megváltozott méretekhez is alkalmazkodniuk kellett. A csőcsere így ezekkel nehézkes nem minden esetben sikeres a minimális méret eltérése miatt, a csöveknél és a talpaknál.
A fix kerék nélküli ágyútalpak a valóságban is létező megoldások voltak. A tüzérség megjelenésének korai századaiban, kifejezetten uralkodó megoldásnak számítottak.
A törökkel vívott győztes, 1476-ben Szabács várának elfoglalásával véget ért összecsapásokban is, nagyon valószínűleg ehhez hasonló ágyúkat használhattak seregeink. Az ágyú viszonylag hiteles minta, valódi modell is lehet ebből a korból.
Mozgatása a csapatoknál szétszerelve történhet. Itt kapnak szerepet Schenk szekeres kocsijai, amit a szükséges ökrök híján a lovak húznak. Mellettük a fatalpat külön, már kocsiban is szállíthatóak.
14-es ágyú
A 14-es ágyúk egyszerre a 15-ös 16-os ágyúkkal, 1988-ban jelentek meg. Mérete és kialakítása miatt leginkább a 16. században használt típusokra emlékeztetnek, de jól megállják a helyüket sok más témában, akár az Észak-amerikai polgárháborús környezetben is. A gyártók is több témához adták.
A 14-esek egyik előnye, hogy az ágyúcsövét többféle színben gyártották. De elsősorban is feketében.
A lövegtalpaikból, mind a két féle altípust is meg lehet találni közöttük. 14-es 15-ös talpakban is előfordultak. Ezek között fényes fa barna színűek is vannak, de a legtöbbjük, természetesen a matricázottak és feketék voltak.
A 14-es ágyúk, a 16-osoknak, a kistestvéreinek is tekinthető, bár a csövüknek a szélessége, a harmadik gyűrűtől nem kezd el csökkenni. A kamra kezdetéig egyforma. A 14-es, és a 16-osoknak az űrméretei megegyeznek. Érdekes, hogy a 15-ösöké ettől kisebbek lettek.
Tehát a 16-osokkal egy egységben, egy oldalon is tudnak harcolni, ha nem térnek el egymástól a matricáik.
A többféle óriáságyú típusnak a megléte, kereskedelmi fogyásukban is egymást erősítették, és ez a 14-eseknél is így volt.
A 14-es mind a csatatereken, mint az ostromoknál szerephez juthat. A náluk használt lövegtalpaiba, a 15-ös, és több másik ágyúcső is behelyezhető. Többnyire két rostélyos páncélos katonával adták, sokszor német vagy sziléziai matricával a lövegtalpak oldalán, de a többi matricával is megtalálhatóak voltak.
A szetthez árbocos nagy zászló is járt, aminek a jelzése megegyezett az ágyútalpon lévőkkel. Elképzelhető, hogy a gyártóknak volt valamilyen elképzelésük arról, hogy az egyes ágyútípusokat, melyik korban szerepeltessék a melyik témáikban.
A 14-es típus is bekerült a cég reklámanyagaiban. A 318-as számot kapta. De felismerhető a képes hátfalakon is.
A csövön különböző vastagságban hét gyűrű látható. Az elején a 15-ös és a 16-oshoz hasonlóan vékonyabb dupla gyűrűk találhatóak. Alul a két kör látható. A csövet pedig vonal felezi, a többi hasonló társához hasonlóan itt is.
Az ágyút, felfelé hasonló szögbe lehetett állítani, mint a nagyobb társait. Ám ez már lefelé nem így volt. Tehát ezt a típust inkább ostromoknál és csatatereken használhatjuk a játékban. Esetleg ha méretes ágyúbástyát építünk a számukra, akkor tudnak jól kilőni a várból.
A lőpor kamra, a gyártás miatt, őnáluk is hátul vízszintesen vágott. A hátsó gyűrűzésből félkörben kiemelkedik. Két oldalt a csőcsap náluk is masszív, ez már a 15-ös ágyúéval egyezik meg. De ugyanakkor díszítőelem is lett egyben.
Érdekes paradoxon, a nagyobb típusokkal összehasonlítva, hogy nem kevés nagypogácsás dugattyút is kaptak a viszonylag rövid csőhosszúságú ágyúk.
Valószínűleg az volt az oka, hogy többféle kisebb lövedék kilövésére is gondoltak a készítők, így kartácslövésekre is a „csatatereken”. Széles dugattyú használatával nem szorultak be a csőbe a túl kis lövedékek.
De adták később a jóval gyakoribb kisebb dugattyúval is a 14-es ágyút. A rugója, de még a lőszere sem különbözött a többiétől.
Többnyire a kisebbik „saját fejlesztésű” nehéz kerekeket kapták, (Igra-Playmobil), ami nagyon jól is illet hozzájuk. De készültek, ha kevés is, a szekér kerekekkel. Ilyenekre is cserélhetjük később azokéit egymással.
A többi típushoz hasonlóan a tengelyeik, 1990-91-től már azok is szorosan méretre készültek hozzájuk.
A tengelyek többnyire már csavaros típusúak, ezért a kerekeket le is lehet egyenként külön-külön csavarni. A még hosszabb tengelyeket pedig így le is lehet némileg reszelni, a megfelelő méretre. Vontatni ezeket az ágyúkat sem lehetet.
Néhány utólagos kritika szerint ez a típus méretében még megfelelő a figurákhoz. Tehát az ettől nagyobbak már túlzás volt hozzájuk készíteni.
Bár nem számít éppen ritka típusnak a 14-es, a használt áraik mégis emelkedőben vannak, mert egyre népszerűbbek. Arányaikra odafigyeltek a tervezésnél, és a figuráknak a szempontjaira is.
Természetesen a matricás ágyútalpúak a legnépszerűbbek, és sokkal drágábbak, is mint, a matrica nélküli vagy, a sérült matricás társaik. Ellentétben a nagyobb társaitól az alakjuk, azokhoz képest is arányosabbnak mondható. Társaihoz hasonlóan kiváló asztali díszek lehetnek.
15 –ős ágyú
Az egyik méltán népszerű óriás-ágyú típus. Csöveit szinte csak aranyszínben készítették. Sokan megvették a 15-ösöket azok közül is, akiknek már volt egy óriáságyújuk. Megjelenésében, igyekeztek különbséget tenni a többi típustól. Ezt méretével, és a rajta található gyűrűkkel, valamint a típus sajátosságává is vált hornyokkal érték el a gyártók.
A 15-ösök megkapták a matrica sorozatot. Így találunk közöttük, törököt, amerikait, angolt, magyart, de osztrákot és kalózosat is. Egymás mellet vagy egymás ellenében is felállították a 16-osokkal.
Valahogy egymás után valónak tűntek az ágyúsorban. Vagy éppen a másiknak az ellenpárjai lettek. A talpak matricájához illő zászlókat is kaptak. És hozzájuk még a két tüzért is. A cég is adott kódot nekik, a 319-est. Egyszerre a 16 –osokkal 1988 végétől gyártották.
A talphoz változatos kerék típusok jártak. Megtalálható volt rajtuk a nagy szekérkerék, de a robosztus kinézetű saját fejlesztésű ágyúkerekeket is megkapták két méretben. Az összes ágyúhoz képest azért ez is tekintélyes méretű volt.
Cserélhetőek is rajtuk. A vastag kerekek a barnának a különböző árnyalatai, és a fekete színekben készültek. Mindegyikkel jól mutatnak, azoknak, nem befolyásolják a szép karcsú, hosszúkás megjelenésüket. Ami a tőlük nagyobb ágyúk mellett is nagyon jól érvényesülhet. A 16-osokhoz hasonlóan kitűnő asztali díszek lehetnek.
A tengelyeik vagy méretezettek, vagy a szokásos módon némileg szélesebbek lettek.
A cső az elején egy gyűrű párral kezdődik. A majd hosszan simán folytatódik a típus fő védjegyének is számító három horonyig. A középső horony éppen egy vonalban van a csőcsapokkal.
A harmadik horony után a cső egy rövid részen megvastagodik, vagy széles gyűrűbe vált. Majd ismét keskenyedik, és harmadik lépésben is ezt teszi igaz csak néhány milliméter elejéig, ami után, már csak a lőporkamrának a félgömbje következik. Majd az elsütőt találjuk a cső végén zárásként. A cső nagy részének a kialakítása valószínűleg Atlantic cégnek az alkatrészeivel történt.
Szemből a csőbe nézve, a méretéhez képest vékonynak tűnik az ágyúnak a fala. Alul a csövön a két, a formáról történő elválasztást segítő kört találjuk.
A csöveknek az eltávolítása a többi hasonló típushoz hasonlóan nagyon egyszerű. Feketében és ezüstszínben is készültek, de már jóval kevesebb példányban. Az ágyút szemből nézve fala vékonynak látszik. A nagy űrmérethez képest legtöbbször a hagyományos Schenk lőszert kapták. Hátul, a szerelő vágás vízszintes.
A dugattyúk piros fekete ezüst arany és zöld színekben is készültek. A vékonyabbik típust kapták meg, de természetesen az elsütőjük nagyobb volt, mint a kis ágyúkéi. Az intenzív használat miatt előfordulhatnak hiányos példányok, többnyire a dugattyútörések miatt. A rugóikat többnyire jó, és erős kivitelben kapták meg.
A talpak leginkább feketében, sötétbarnában készültek, de voltak világosbarnák és zöldek is.
Arányuk a 16 –os talpakkal 6 az 5-höz. Bár az ágyúcsövet a 14-es talpba is bele lehet helyezni a sajátjában sokkal stabilabb a cső. Érdemes a két talp különbségét és hasonlóságát is összehasonlítanunk.
Gyári pótlás nélkül ugyanis ma már szükségmegoldások is adódhatnak, a hiányok miatt. A 14-es csőt például nem lehet a 15-ös talpába bele erőltetni. A 15-ös talpakba más csöveket is bele tettek gyárilag.
A többi nagy talphoz hasonlóan gyárilag ezt a típust sem lehet vontatni.
A csőnek a beállítása a talpban nagyon masszív, de mégis könnyen szorulás nélkül történik a szükséges szögváltása. Azt, az elsütés után is megtartják stabilan. Nagyon kicsit „lefelé” is tudunk lőni velük.
A kiszerelés folytán, igény lehetett az azzal megegyező jelzésű soroknak a vételére, az adott tüzérség mellé gyalogság céljából. A használtak között ilyenre, de az ellen oldal sorának a beszerzésére is lehet utólag példákat találni.
Külső megjelenésében a 17.-19. század között játszódó témákban szerepelhetnek. Bár az alkotók inkább csak a 19. századra gondolhattak. Így a már felsorolt matricákkal is rendelkező katonák mind megkaphatták.
Az esetükben is fennáll, sokszor szokásosnak mondható a készleten belüli sziléziai-német-osztrák keveredések.
A 15-ösök várostromokhoz is bevethetőek, nem csak a csatamezőkőn.
A vár védelmére már problémásabb a típus, elsősorban a mérete miatt. Dupla falmagasság, és szélesség mindenképpen szükséges lehet az elhelyezésükhöz. Az mellett a körülötte folyó kiszolgálásra is helyet kell biztosítanunk. Tehát a meglévő gyári típusok méretéhez képest is jóval nagyobb méretű várakat kell építenünk hozzájuk.
De ha vár elemekkel híján vagyunk, kialakíthatunk kis, támaszpontszerű, szigetekre méretezett érődött. Ilyenkor az erőd udvaráról a nagykapun keresztül kell kitolni az ágyút, és azután a kívánt irányba állítani, a hajók ellen.
Valamelyest előnye ennek a kialakításnak, hogy lehetőség van a hiányos várak, és az „egyke” ágyúknak az újra használatba vételére.
Ha több példány is a rendelkezésünkre áll, akkor kettes ütegeknek a felállítására is lehetőségünk van.
Mivel ezek is strapabíróak, és a megjelenésük is tetszetős, a fennmaradt példányokat nagy megbecsülés övezi. Különösen a még ma is épp matricájúakat. Valószínűleg az elkövetkező nemzedékeknél is ez így lesz, az ágyúk még nagyon sokáig fent fognak még maradnak.
16-os ágyú
A legnagyobb sikert aratott óriás löveg. 1988 végén jelentek meg. Saját fejlesztésű 6-os ágyúknak a megkoronázására szánták a főlöveget. Még nem találkoztam olyannal, aki ne akart volna belőlük egyszerre többet is magának. Valódi íróasztal nehezék ágyúk. A „hatos” ágyúforma legnagyobb tagja volt, de nem a legnagyobb Schenk ágyú.
Mint a többi óriáságyúnál, a 16-osnál is igaz, hogy hiánypótlónak is lehet tekinteni őket mivel, a Geobra ilyen szépen kidolgozott, és méretes kategóriájú ágyúkat nem gyártott. Utólag elemezve az ágyút ma már Karcsi bácsinak nem tetszik az egész 6-os sorozata.
Többnyire a jellegzetes „Schenk arany” színben készültek az ágyúcsöveik, amik jó néhány árnyalatban léteznek. Feketéről és ezüstről is tudunk. A matricázható lövegtalpak feketében, ritkán barnában. A robosztus kerekek barnában, sötétbarnában, és feketében.
Az ágyúnak az eredete a Playmobil mellett: a cső az Atlantichoz, a talp az Airgamhez, a kerekek az Igrához is köthetőek.
A közvélekedéssel szemben nem a leghosszabb az ágyúk. A török ágyúk némileg hosszabbak még náluk is. És bár címer sem díszíti a csövét talán ezek letettek a legelegánsabb ágyúk is. A két típusnál is nagyobb, hosszabb csöveket már nem volt érdemes készíteni. A figurák arányaihoz képest irreális lett volna, még ha a történelemben voltak is ezeknél nagyobb ágyúk.
A ágyútalpaik érdekessége, a 15-össel összehasonlítva, hogy méretük 6:5 –hőz, aránylanak egymáshoz a 16-osoknak a javára.
Megjelenésre máskülönben egymással teljesen egyformák az ágyútalpak. Az oldalukon a zászlós matricák a jóval nagyobb méret miatt sokkal harsányabbak. Akasztó a vontatáshoz, a végére nem került, mert az amúgy is tökéletes megjelenését rontotta volna.
A többi óriáságyúhoz hasonlóan a csőcsapok nagyon vastagok, és a masszív hatás képzetét növelik az ágyúkon. Ez mellett, mint az eredeti funkciója szerint, az ágyúcsöveket is a csőcsapokkal lehet dönteni. Valamint ezekkel lehetett a csöveket kivenni, betenni az ágyútalpakba, bár viszonylag nagy erőhatás kifejtésével.
Ez nagyon jól átgondolt kialakítás volt. És a játékot felértékeli az, hogy könnyen, és törés nélkül meg lehet ezt az alkatrészeikkel csinálni. Az ágyúk lehetőségét a játékban ez is tovább növeli.
A csövön hat merevítő gyűrűt lehet megszámolni. Mivel a végén a kamra felé részben gyűrűsen szűkül a cső, ez ennél többnek látszik. Hornyokat nem kaptak a 16-os csövek. A gyűrűk vagy a hornyok változatos használata ezeknél a játék-ágyúknál, a díszítést is szolgálták.
És a sokféle nehéz-lövegnél a különbözőséget is hangsúlyozza a méret mellett.
Alul, a 16-os ágyúcsövek jelentős részénél keskeny vágás található a kör utáni részen.(kép) Valószínűleg a gyártás során technikai jelzésként szolgáltak.
A hátulján található keresztvágás az ágyú végszereléséhez volt szükséges. A 16-os –nál vízszintes lett a vágás. Így már a gyújtólukat szimbolizálni sem tudták vele. (kép)
A cső „delfin párokat”, ezek a csőnek a kiemelését szolgálják a valódi ágyúknál (kép), nem kaptak, de ez a maga idején igen csak drága bravúr lett volna a cégtől, még a Geobra is pár évig várt vele.
Az ágyúcsőövek hátulján felül, legalábbis a barokk korban még arisztokratikus cifrás túlburjánzó címerek voltak láthatóak. Náluk ezek nem találhatóak meg. A nemzetállamok hangsúlyos zászlói viszont megtalálhatóak az oldalaikon. Így, csak szigorúan véve, elsősorban az 1840-70 –ig tartó korszakokban lehet használni, de korábbi korokba játszódó történetekben is azért szerepet kaphatnak.
A legtöbbet 1848-49-es huszárokhoz szánták többféle magyar matricával. Sok amerikai csillagos-sávos matricával készült. A harmadik helyen a matrica nélküli 16-osok voltak. És onnan a többi már szórványosan előforduló, így annál jobban keresett, kanadai, török, osztrák matricás 16-osok.
A rugózott dugattyúk, mind a kétféle pogácsával megtalálhatóak a 16-osokban. Általában a pirosak a régebbiek, és némileg sérülékenyebbek is, mint a többi. A legtöbbet fekete színben adták hozzájuk kisebb pogácsával.
Későbbi típusok is megörökölték a 16-osok ágyúcsövét. Hozzájuk már gyökeresen más felépítés járt.
Ennyi innovációt látva kissé meglepő, hogy újabb típusú lőszerek (fekete ágyúgolyók) nem készültek hozzájuk. Mert az ágyúk űrmérete ezt lehetővé tette volna, és nem csak a 16-osoknál. Korában pedig voltak rá példák, a kisebb űrméretűeknél. Maradtak az ágyúhoz képest apró, tábori ágyúk lőszerei az óriáságyúkhoz is.
Tengelyük szélessége változott. Az ágyúknál hosszú idő után (1991) megjelentek a „pontos” szoros szélességű tengelyek. A legtöbbnek tehát „hagyományosan” szélesek a tengelyeik.(kép)
Érdekes hogy a tengelyeik némileg, kevésbé rozsdásodtak az évek alatt, mint a kisebbekéi, talán a tulajdonosok jobban tisztelték, és óvták őket, a többi ágyúnál. Pedig a sárban már valódi keréknyomokat hagytak! Talán magasabban voltak a tengelyek kevésbé érte őket a nedvesség. És persze a minőség is jobb lett némileg, így szép számmal lehet fényes tengelyűt találni közöttük.
A 6:5 méretarány a saját fejlesztésű kerekeknél is megfigyelhető. Amik lehettek feketék, barnák, vöröses-barnák, vagy ritkán zöldek.
Jól kialakított, masszív, még a kerék tengelyei is robosztus hatásúak, ugyanakkor részlet gazdagabbak, szebbek, kidolgozottabbak is lettek. Valószínűleg amúgy is 16-os ágyúkhoz méltó kereket szántak hozzá, mivel a szekérkerekek itt már túl gyengéknek látszottak volna rajtuk.
Kerekeik megjelenése robosztussága, kidolgozottsága összhangban vannak a 16-os méreteivel, ennek is köszönhetően, semmilyen törésről és sérülésükről nem lehet tudni a kereknél, bár az nem is lehetetlen.
A többi löveghez hasonlóan, a csatákban vagy az ostromoknál ütegekbe is lehet szervezni őket, ha több áll rendelkezésünkre. A kisebbek 4-6 darabos ütegei helyet a nagyobbaknál, elegendőek a 2-3 darab ágyúval felszerelni az ütegeket is.
A lőszertípusok, a töltőléc és egyéb a tüzérséghez kapcsolódó kiegészítők
A gyárilag előállított kis Schenk lövedékek jelentősen különböztek a Playmobil ágyúkhoz készítettekhez. Többféle típus készült belőlük.
Ennek a változatosságnak az oka a kis űrméretű ágyúkban is keresendő. Mert ettől függetlenül a cég egy féle, a többihez képest kissé tömzsibbek, vastagabbak típust preferálta.
Egymáshoz képest is némileg változó méretben és tömörségben. Később a sajátfejlesztésű nagy ágyúk is leginkább ezt a lőszert használták, kisebb számban néhány másik mellett, ezek maradtak fenn leginkább manapság.
A hosszúkás alakú lőszerek az elöltöltős ágyúkhoz, ez leginkább már a 19. század közepei valódiakra emlékeztethetnek. Ahol már előre, a lövedék és a lőszer egybe voltak csomagolva a kilövéshez.
A sorozatlövő lőszere a Lyra 1013 –as űrhajósának a kiegészítőjéből alakították ki. A rúdlőszert és az óriás lövedéket is ebből alakították ki.
Gyakori lőszertípus, a vastag lövedék, az Airgam modern Jeepjeinek a szirénái lettek lemásolva. Akárcsak a hosszú, és a nagy lőszert. Valószínűleg a kisebbik tömör golyó is innen származik, valamint a gyártáshoz szükséges tartót is.
Playmobil másolatok is készültek. A keskeny lőszer, és a nagyobbik ágyúgolyó is innen került át.
Nem hallani arról, hogy valaha is sérülést okoztak volna. Pedig a rugók néha nagyon is erősen lőtték ki a lőszereket ahhoz, hogy a vékonyabb régi ablakokat betörjék, megrepesszék. Hiányuk esetén kétséges keresés indult a pótlásukra.
Esetleg szabályos golyók irányába. Ha csak a dekoráció a cél, megfelelő csapágy golyók ideálisak lehetnek. Ám ezeket sajnos a súlyuk miatt nem biztos, hogy kellő energiával tudják kilőni az ágyúk.
Az ágyúkat a többi készletben is fellelhető kiegészítőkkel is el lehet látni. Ezek a csáklyák (mint gyújtópálcák), kalapácsok, fejszék, vödrök, munka kanalak, esetleg padok poharakkal, mivel sokszor állandó helyre települtek napokra.
Néhány olyan kiegészítő, amik nem készültek a cégnél, de más játékokban megtalálhatóak voltak, mint a kisebb hordók, vagy fa rönkök szintén szóba jöhettek, a méretarányoknak a figyelembevétele mellet.
Igény lehet további lőszerekre. Ezek lehetnek az elveszettek lőszereknek a pótlásai. De lehetnek az óriáságyúk méretéhez méltó nagy lőszereknek a rendszeresítései kísérletei. Ami ha sikerül, akár kisebb módosításoknak az árával is jók lehetnek.
Vastag lövedékek
Az Airgam sziréna átalakításából készült.
Mint a leginkább elterjedt lövedék típust, az ágyúk többségéhez termés
zetesen ezt a
fajtát adták a gyártók. Ágyúnként 10 -12 -15 darabot. A külön is gyártott figura nélküliekhez 5 darabot csomagoltak. Az egyes lövedékek között méretbeli különbségek is előfordulnak, akár még adott csomagon belül is.
A vékonyabbak megtalálhatóak voltak még a közepes huszárágyúknál is. A hosszú lövedékeke mellett, a vastag típus átlagos méretűit is még ki tudták lőni. A vastagabbakat nem.
Ezek színei a gyártás első 3-4 évben megegyeztek a pisztolyok színeinek változásával. Majd pár évig feketék lettek. Később a most is népszerű arany és ezüst- színekben készültek. Némi szín-kavalkád a kilencvenes évek elején megint bekövetkezett náluk. A kilencvenes évekig szigorúan egy fajta színű lövedék járt az egyes ágyúkhoz. Utána előfordulhatott, hogy 2-3 féle színben is tündökölt a muníció. Többnyire a ma is népszerű ezüst-arany színekben, fehérrel vagy más színekkel is kiegészítve. (kép)
Ám a sok-sok szín mellett a hosszuk és a belső falvastagságuk is eltérhetett egymásétól. A
falvastagságban leginkább három félét különíthettünk el, de ezeken kívül is előfordulhatnak lövedékek. Tömör lövedék
nem található közöttük. Típuson
belül a hosszuk is többféle volt. A vastagabb falúak, és így nehezebb lövedékek, hosszabbra tudtak repültek.
Természetesen nagyon gyorsan megcsappant a számuk. És megkezdődött a keresés a megfelelő „helyettesítőkre”. Első körben a már otthon fellelhető játékok kerültek sorra. Ilyeneket lehet találni csőbe beleszorulva, beékelődve rosszabb esetben a rugók közé. A gyakorlatlanoknak némi türelemre is szükségük van ezeknek az eltávolításához.
Kiképzése miatt ezekkel a lövedékekkel történt a legtöbb kísérlet a „pusztító erő” növelésének az érdekében. A legtöbb esetben sikertelenül. Olykor a hátsó lukat tömítették be, tipikusan gyurmával.
A gyártás során a lőszereket, szerencsére nem mindig szedték le a hozzájuk kapcsolódó azonos anyagú alkatrészről. Így azok is fennmaradtak.
A kilencvenes években előfordult, hogy a hatosával gyártásnál használt azonos anyagú részel együtt is adták a csomagokba.
A mai is még fellelhető ágyú lőszereknek több mint a nyolcvan százaléka tartozik, ehhez a típushoz.
A hatos részek jóval hosszabbak voltak, ezeket fel kellett szeletelni.
Hosszú lövedék
A közepes huszárágyúknak a lőszerei voltak. A gyakoribb tömzsi típusoknál karcsúbbak, de azokhoz képest jóval hosszabbak. Valószínűleg a keskeny lövedékek felnagyított változatai.
A vastag változathoz képest jóval kevesebb színben készültek. A vékonyakhoz képest viszont többfélében. A kis-huszár ágyúkba ez a típus sem fért bele. (kép)
De a sorozatlövőkhöz sem lehetett őket használni. A többi nagyobb ágyúkhoz viszont jók.
Gyártásukat a nyolcvanas évek végén szűntették meg.
Keskeny lövedék
Az eredeti Playmobil lövedék másolatának tekinthetőek. Azoktól lekerekítettebbek, és kissé vastagabbak is, (kép) de akár helyettesíteni is tudják azokat. A kis huszárágyúk kapták meg. Elsősorban pirosban és sárgában készültek. (kép)
Visszaemlékezések szerint ritkán a sorozatlövők is megkapták. 1990-91 táján szűnt meg a gyártásuk. Hasonlóan a többi apróbb lőszerhez, a nagyobb ágyúkba akár be is szorulhatnak.
Kis ágyúgolyó
Habár jóval kisebb méretben, mint az szükséges lett volna a legtöbb ágyúkhoz, de készültek golyó formájú kis lövedékek is. Érdekes, hogy a pár év után a Geobra beszüntette a szabályos golyó formájú lövedékek gyártását. (kép) Több cég is gyártott hasonlót így az Airgam régi ágyúk is ehhez hasonlót kaptak.
A kilencvenes években készültek között találni, nem a cég által gyártott ágyukhoz, hozzá csomagolt, olasz gyártmányú pain-bol lövedékeket is.
Ezek sima, és jobb minőségűek voltak. Sokszor sárga színűek. A saját változat többnyire pirosak és kissé sorjás megjelenésűek is lehetnek.
Ágyúgolyó
A kései másolatai a Playmobil ágyúgolyóknak. Puha, belül üreges, de vastag falú. Rövid ideig kis viszonylag kis számban készült. Nagyobb, mint a kisebbik változat, de az óriás ágyuk csövéhez képest még mindig kicsinek hatnak.
A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején készültek, a fő változatok mellett. Sárga és piros színekben. Ritkák alig ismertek leginkább a 15-ös típusoknál fordulhatnak elő még. Gyártási megoldása nem követe a cég többi termékének a módszerét.
Rúdlőszer
A sorozatlövőkhöz készített egyik típus volt. Az elejének az oldala kissé legömbölyített. (kép) A játékban az elképzelés szerint csatákban a lovasság és a gyalogság, az élőereje ellen lehetet őket bevetni. A lőszer tömör. Szintén a Lyra 1013 –as változata.
Ostromra nem voltak igazán alkalmasak. A többi lövedékhez képest puhábbak rugalmasak. Talán a balesetek elkerülés miatt. Néhány figura ezt a lövedék típust a kezébe tudja venni. Hossza legtöbbször megegyezik a tömzsi változattal. Mivel viszonylag kevés készült belőlük ma már nagyon ritkák, és sokan nem is tudnak a létezésükről.
Sorozatlövő lövedéke
Leginkább ezt a henger formájú lőszert használták a sorozatlövőhöz. A lövedék saját fejlesztésű belül lukas, és nincs egyik vége sem legömbölyítve. Elől megvastagítottak voltak. A lövedékek kissé emlékeztetnek, a későbbi, valódi hátultöltős ágyúk lövedékeinek kilőtt üres hüvely változataihoz.
A lőszertípus eredetije a görög Playmobil gyártónál megtalálható. A Lyra 1013 –as szettjének az űrhajósának az eszköze
Legalább 20 darab, de inkább még több járt az ilyen ágyúkhoz. Az elvesztésük megnehezíthette a pótlásukat, alig lehet akárcsak egyet is a nagyobb gyűjteményekben fellelni.
Elsősorban a csataterekre szánták, de mérete, és a rugónak is köszönhetően ostromokban is használhatóak voltak a lövedékek. A kilőtt lövedék 1-1,5 méter után pattogni kezdett, ezzel is több figura eset el.
Más társas, és építőjátékok is megkaphatták, teljesen más szerepkörbe kerülve lettek azoknak a kiegészítői.
Mivel már használatuk alatt is nagy volt a lőszer veszteségük, a kényszerű és az amatőr módon kivitelezett pótlások, gyakran vezettek a csövek eltömődéséhez.
Csak a sorozatlövők kaptak belőlük. Pirosba és sárgába készültek. De a sorozatlövők más típusú lőszereket is kaphattak ezen kívül még, az évek alatt.
Nagy lövedék
Valószínűleg a legnagyobb lőszer típus volt. Az óriáságyúkhoz fejlesztették ki. Az alja szelvényszerűen összeszűkül. Ez az egyik fő jellegzetessége. Talán, ezzel a különbséggel a csomagolásban, raktározásban résztvevőknek próbáltak segíteni, hogy az eredeti formát követi a lőszer.
Az Airgam játékok modern Jeepjeinek a szirénája lehetett. Egy kisebb ágyút ezek a figurák is kaptak sokszor, és azzal a kék vagy piros szirénákat is ki tudták lőnni. És tulajdonképpen ebből a típusból származik a gyakori vastag lőszer is.
A másik különbség a mérete, melyet csak a nagy huszárágyú vagy az azoktól nagyobb méretűek tudnak így kilőni. Viszonylag kis számban készültek.
Óriás lövedék
A legnagyobb és talán a legritkább típus. Talán szintén a Lyra 1013 –asából eredetezhető változat volt. Nem minden óriás ágyú tudja kilőni a mérete és a súlya miatt is. Több példányt is kaphattak.
Nagy anyaghasználat miatt kevés készült belőlük. Megjelenése, inkább a modernebb idők lövedékeire utal, mint a hagyományos golyóformákra. Valószínűleg a partvédelmi lövegeknek próbáltak hiteles lövedéket készíteni. A kilencvenes évek elején készültek.
Legömbölyített sorozatlövő lőszer
Egy ritka változat lehetett, ez is. A lövedéknek az eleje le lett gömbölyítve. A hatos darabon mindegyik példány, némileg különbözött a másiktól. 90-es évek elején készültek főleg ezüstszínben.
Töltőléc
Egyszerű sematikus megjelenésű, eredetinek a másolata volt. Az anyaguk puhább. Sokkal nagyobb színválasztékban készültek a Schenk változatok, mint a Playmobilok, de az eredetihez hasonló sárgába is gyártották azokat. Általában az ágyús kocsihoz voltak csak
hozzá csomagolva.
A hosszú rúd végéhez kapcsolódott a hengeresen megvastagodott vég. (kép) Ami ugyan nagyobb, mint az eredeti, de az egész töltő rúd mégis rövidebb lett.
A figura kezében remekül állt és jól utalt a fegyvernemi beosztására. A kiegészítővel be tudja mutatni, az eltöltős tüzérségek töltésének a főbb mozdulatait.
Ez problémákat is okozhatott, mivel sokunk hasonlóan a valódiakhoz fojtásokat is akartak a csőbe tömni, papírdarabok formájában. Ezek így azután a csőbe is ragadhattak,, rosszabb esetben a rugó közé is jutott.
Esetlegesen, még kézitusában is tudta a figura a töltőlécet használni, a rohamozó ellenséggel szemben. Bár mellékesnek hat, hiszen hátultöltő ágyút Schenk nem készített, ilyen töltőléceket a mai lövegekhez is használnak.
Legtöbbször a fogatolt huszár-ágyúkhoz adtak belőlük, de ritkán előfordulhattak más típusoknál is.
A töltőlécet a sorozatlövőnél nem tudjuk használni, a csövek túl vékonyak hozzá.
A Geobra a töltőrúdhoz hasonló tisztító seprűt nem készített, így ezt a szerepet is be kellet tölteniük. Ha éppen megvoltak az ágyúkhoz. A legtöbb ugyanis nem kapott belőlük. Az utólagos házi készítésűekre is volt példa.
Egyéb a tüzérséghez és az ágyúkhoz használható kiegészítők
Ha bár meglehetősen visszafogottan bánt a cég az ágyúkhoz adható, már amúgy is gyártásban lévő kiegészítőknek az ágyúkhoz adásával, nekünk nem kell ezt tenni. Sok esetben ezek amúgy is megtalálhatóak egy átlagosnak mondható gyűjteményben.
Több kiegészítő a relatív méret azonosságok miatt más, elsősorban nagyszámban készített, magyar gyártmányú játékokból kerülhettek át a nyolcvanas években.
Csak több ágyús megoldásnál érdemes használni őket. Több ilyen kiegészítőből üteg szinteken elég egy-két példány belőlük.
A különböző nyélhosszúságú csáklyák a nyújtópálca feladatára is alkalmasak. A csáklya funkció használata mellett a Geobra gondolt azoknak a más egyéb elhasználására is. A csáklya végén egy kis gömb található, ami akár a parázs is lehet, a most már gyújtópálcán.
Előnyös lehet, hogy a legtöbb esetben barna színűek voltak. A kis gömböt a végén be is lehet ezért színezni, parázsnak.
Előfordult, hogy hurkapálcákból lettek a nyújtók.
