A gyártásnak és termelésnek története
1. rész:
Schenk:
A képen: Schenk Károly
Viszonylag kevés ismeretünk van a termékeknek a gyártásáról Úgy tudjuk, hogy fényképek sem készültek a termelésről és a folyamatairól. A gyártás időben három helyszínen folyt. Legtovább a 16. kerületben. Ennek a helye, mint az köztudott, minden csomagoláson megtalálható volt.
A tömegesebb termelés 1976-ban kezdődött, de több jel arra mutat, hogy már 1975 végén készültek prototípusok és ezek Pest külső része és a Csömör közötti nagyjából „tölcsér” alakú területen kezdtek el terjedni.
A termelési méretekből, és elbeszélésekből kis műhelynek aligha lehetne nevezni a termelési kapacitásukat. Talán inkább, ha egy közepes üzemnek tekintjük, akkor közelebb állunk a valósághoz, de a termelés volumenét tekintve így is túlterhelt volt.
Károly bácsinak a döntése a játékgyártásról időben egybe esett a Geobrának a termék bevezetésével. Károly bácsi előtte 9 évig nyugati megrendelésre gyártott többek között cipőalkatrészeket, különleges vállfákat, vagy biztonsági gyerekrácsot. Karcsi bácsi ezekre az évekre így emlékezett 2017-ben:
„A maszek papírnak a megszerzés nem volt egyszerű dolog 63-64-ben. Próbálkoztam én a 14. és a 16. kerületben is, nem engedték. Végül egy ismerősömtől azt a fülest kaptam, hogy Csömörön lenne igény az ilyenre, és lehetőség is az iparnak a megszerzésre. Meg ez alatt még hónapokig bejelentkeztem máshol, inasnak is, amíg ezek zajlottak.”
„A katolikus templom mellett lett végül a műhely felépítve. Úgy hogy az nem került a tulajdonomba, csak le lehetett lakni. 10 év lelakással, de előbb eljöttünk úgy 70-71-ben. A pappal nagyon jóban voltam, de néhány hívő néha fújt rám a hátam mögött. ”
(Jóval később az első figurák is itt készültek, de Csömörön lett egy másik műhely is, majd pedig a 16 kerület jött a helyszínnek.)
„A figurák már a Rákóczi úton készültek. A másik műhelyben a templom mellett még dolgozhattam volna pár évig, de sikerült ezt a másikat megvenni. A régibe meg a vízművek mentek.”
Ám a hatóságok túlfoglalkoztatás miatt, mely azt jelentette, hogy a kommunista ideológiával átitatott hatalom 2-3 főben látta akkoriban a magánipar plafonját, állandó vizsgálatoknak, ellenőrzéseknek tette ki kicsiny, de jól működő vállalkozását.
Ezért visszaadta az ipart, majd rögvest játék-gyártásra újra kiváltotta. Közben beszerezte a gyártáshoz szükséges mintákat.
Schenk bácsi az első figurát maga rakta össze az egyik este a garázsában (1975 október). A színösszeállításra nem emlékszik, csak arra, hogy a fejek miatt izgult egy kicsit, mert akkora lett ki- kísérletezve a felfestésük.
Előszörre 200-at csinált meg. Amennyi fej el volt készítve, és egyben ennyi lett neki az óránként normája.
Akkor még Csömörön készültek. Ezeket a korai éveket az „őskor” szakaszának is tekinthetjük a jellegzetes játékoknak. És talán csak egy gyártó gép állt még akkoriban rendelkezésre. De Schenk bácsinak a határozott elképzeléseire is jó példák voltak már akkor elkészített kiegészítők.
Az első figuráknak a témái: korai lovagok, és munkásfigurák voltak.
Erről az időszakról egy 1978 februári cikk is fent maradt. Elmondása szerint a munkásfigurákon akkor is gondolkodott, hogy kik veszik meg, ez nem is csoda olyanokat szinte csak a német piacon lehetett eladni.
A termelés következő helyszíne az itteni termelési részeknek az 1995-96-ig történt leállásáig működött. A 16. kerületben. Gyakorlatilag a klasszikus korszaknak is tekinthető, már ami az ismertséget és a figuragyártást illeti.
„1979-ben költöztünk a 16. kerületbe csömörről.”
„ A vár már a 16. kerületben készült.”
Az egyes költözések akár korszakhatárokként is felfoghatóak. Ez persze, ez csak egy lehetőség a korszakhatároknak a megvonására.
A következő nagyon érdekes cikk már 1981 márciusában jelent meg, és már az akkori állapotokat mutatja:
Az írás végén feltűnik az állami illetékes a TRIÁL –tól. De milyen érdekes pont a fordítottja játszódott le később annak, mint amit elmondott. Míg minden nehézség ellenére Schenk játékot mindig lehetett kapni, addig a TRIÁL keresettebb játékmárkáiról ez nem volt elmondható.
És 1981 decemberében a Magyar Hírlapban egy összefoglaló írás is olvasható, ebből is sok minden kiderül a gyártás, és az akkori magyarországi viszonyokról, a karácsonyi játék fronton.
Majd még jóval előtte 1993 őszén a gépek, és a nagykereskedelemi részleg Tatabányára kerültek. Erről az utolsó szakaszról szintén kevés az információnk, de a várak mellett még készültek a figurák és a kiegészítők is, tipikusnak mondható színekben és kiegészítőkkel.
A termelésben fokozatosan, az újabb társasjátékoknak is nagy szerepet szántak. A cég pedig még más, külföldi termékekkel is igyekezett fokozottan kereskedni, ami még évekig jól is ment a cégnek.
Az utolsó ilyen termelés a játékokból 1998-ban történt az 1995-ös nagy leállás után. A híres gépek amúgy 1999 májusáig dolgoztak igaz akkor már nem játékokat készítettek velük. Míg az utolsó játékok 2012 tavaszán keltek el, de ezek tehát raktáron voltak.
A csomagolásokon már a következő budapesti helyszín lett megjelölve: 1165 Budapest Szilágyi Mihály utca 7. Ez mellett még a korabeli KERMI engedélyszám, és az anyagösszetétel: a polisztirol és a polipropilén is feltüntették.
A termékeknek az ismeretében néhány gyártási, termelési elképzelésről is tudhatunk. Kifejezetten kerülték a nem műanyag alkatrészeknek a használatát. Ezek között a matricák a legelterjedtebbek, mint papír. Fémből készültekbe már csak, a legalább 3 féle rugó, és a 7 féle tengely tartozik bele.
Több mint tíz évig a termék palettát három részre osztották, már ami a figurákat illeti. Így egyeseket, sorokat, és szettek különíthetünk el. Átfedéssel, mert a szettek összeállításánál figyelni kellett, hogy annak értéke, ne lépje túl a sorokéit. Az egyesek fajlagos ára a nyolcvanas években alig volt magasabb a sorokéiban található figuráknak, visszaosztva azokéit.
2012-ben néhány sorban Schenk bácsi rokona is beszámolt a gyártásról Papucs András geológusnak.
(A személyes beszámoló nagyon sokat hozzátett, és segített a történet bemutatásában. Ám néhány pontatlanságot is lehet benne találni ilyen pl. hogy: Schenk bácsinak az életkora „2007-ben 75 éves lett”. Schenk bácsi 1938 februárjában született tehát akkor még 69 éves volt. Egyéb ellenmondásokat két kérdőjellel jeleztem az írásban.)
„Gyártás: 1975‐től 2000‐ig volt engedélyünk a gyártól (??) (Playmobil). Akkor (2000‐ben) azt az engedményt kaptuk, hogy a meglévő készletet eladhatjuk. Hozzá kell tenni, hogy volt egy 660 négyzetméteres üzletünk, plusz a műhely 7 db fröccsöntő géppel.
Jöttek a multik. Sajnos velük nem lehet versenyezni. Az üzlet fűtése havonta 300 ezer ft volt (távfűtés), plusz az egyéb rezsi, alkalmazottak. Kutyának nem kellett a katona, hintó stb. Régen Pesten laktunk, de 15 éve Tatabányára lett áthelyezve a székhely, így itt ment a gyártás is.
Műhely: a gépek annyi idősek voltak, mint a játék (??). 1975‐ben lettek vásárolva. A műhely villanyszámlája is 300 ezer volt. A gyártást mi csináltuk. Granulátum, mesterkeverék stb. Iszonyú árak vannak. Egy hordó hidraulika olaj a gépbe 200 ezer ft. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk, be kellett indítani a gépeket hajnali 4‐kor a 6 órai kezdésre. Annyi idő volt, mire felmelegedett. Képzeld el, hogy mennyi katonát kellene legyártani, eladni, hogy érdemes legyen a gépeket beindítani. Ha csak a 10‐es huszársort nézzük, akkor 10 ezer !!!!!!!!!!!! katonáért, nem volt érdemes bekapcsolni a gépet.
Na már most, gondolhatod, hogy azt mind eladni lehetetlen volt. Ne beszéljünk a reklámokról, és hogy a stancoló és a dobozgyártó‐nyomda drágábban gyártotta le a dobozt, fóliát stb., mint amennyibe egy katonasor került. Ez komolyan így van.
A másik: a fröccsszerszámok ‘75‐ös gyártásúak voltak (??). Fele nagyon kopott volt. Már a vége felé a haj nem pattant rendesen a fejre, a patentok nem voltak jók, feszültek stb. Új szerszámokat kellett volna gyártatni. Egy szerszám legyártása kb. 3‐400 ezer Ft lett volna.
A formákat (fröccsöntő szerszám) úgy marják egy tömbvasból. Aztán a hűtésére átmenő lyukakat fúrnak stb. Sajna a műhelyből semmiféle fotó nincs. Most így visszagondolva nem is értem, miért nincs egy‐két fotó, pedig milyen jó lett volna egy sorozat a „granulátumtól a Schenk‐katonáig” címmel. Késő bánat.
Azt tudom, hogy a fegyver‐szerszámok nagy becsben voltak tartva, mert azt egy nagyon jó barát készítette óriási precizitással.
Ő lett aztán az állami pénzverde tervezője és készített nem egy magyar pénzérmét.
A vége: beültem a teherautóba és zsákszámra hordtam ki a szeméttelepre a sok legyártott katona alkatrészt. Nekem itthon maradt kb. 10 ezer katona alkatrész, sajna fej csak 2 ezer. Ezekből csináltam katonákat. Annyi van (volt), amennyi a Vaterán van fent.
Eljött a 2007. Apu 75 éves lett, (Valójában 69) (??) azt mondta ebbe belepusztul, de befejezi. Egy évig hirdettük a fröccsöntő gépeket. A kutyának nem kellett. Egy év múlva jött egy teherautó, és elvitte a vastelepre és be lettek zúzva: 20Ft/kg. A műhely el lett adva és véget ért a Schenk játékgyártás. 2009‐ben bezártuk az üzletet is, mert nem lehet versenyezni egy multival. Ez lett a vége. (Az épület 2011 novemberében bontás alatt volt)
Van két banános doboznyi „rajongói” levelünk iskoláktól, oviktól, gyerekektől, akik megírták, hogy mennyire odavannak a játékokért. No, meg a róluk készült családi fotók, illetve különböző akkori újságban megjelent cikkek: Szabad Föld, Népszava, Nők Lapja stb.”
Először csak egy gépet szerzett be Karcsi bácsi, utána kettesével vette azokat.
Első évek beruházás igényesek voltak. Egy Balatoni, közvetlen parti nyaraló árát ruházta be Karcsi bácsi. És akkor már az árukban adták-vették ezeket a szocialista földi paradicsomokat ! De az évek igazolták, mert fialtak formák.
A műhelyben 3 gép gyakorlatilag minden nap ugyan azt csinálta. Az egyik a fejeket, a másik a kabátot, a harmadik a végtagokat.
Amíg a vár is Schenk bácsinál készült addig azt egy külön géppel készítették, külön helyen a műhely mellet egy garázsban volt. Nem adták el mást csináltak később rajta.
A termelésnek, a viszonylag kevés embert igénylő részét, elsősorban annak köszönhette, ami a tevékenységnek a neve is volt: a „műanyag-feldolgozás”. Ettől még, e cikkektől eltérően 60 fő körül mozgott a létszám a telepeken és a vonzáskörzetében nagyjából sugarasan már a 80-as években.
A régi puska típusból percenként 60 darab készült el. A pisztolyoknál is hasonló volt a darabszám.
Több gép és jelentős gyártási kapacitások azonban nem Schenkék műhelyében volt a Budapesti korszakban. A lovakat például egy család csinálta évekig. És voltak más családok is. (Dohány, Gutyán stb)
Tehát a „formázható anyag” már a nagy termelőüzemekben elkészült. Ráadásul a feldolgozást végző gépek, nyugaton már az ötvenes évek közepétől (!) automatikusan kezdtek dolgozni, minimális felügyelet mellett. Ezek nálunk ugyan mutatóban a hatvanas években megjelentek, de csak a hetvenes években terjedtek el.
Egy viszonylag terjedelmes, megrendelt tájékoztató újságcikk, pedig már a cégnek a Tatabányai korszakába enged számunkra, utólagos bepillantást. A megváltozott kilencvenes éveknek a feltételeihez próbáltak minél jobban alkalmazkodni.
Volt egyszer egy fiatalember - aki ma 55 éves elhatározta, hogy megvalósítja mindazt, amit elei megtettek. Önálló vállalkozó lesz. Igen ám, de - ahogy mondani szokták - nem éppen jó korban született. Így történt, hogy mire a szerszámkészítő szakmát megszerezte, vállalatnál volt kénytelen dolgozni, álmodni sem lehetett „maszekról”. De azért megpróbálta, nem sikerült.
korabeli játékboltAztán harmadszorra mégis csak meglett az áhított lakatosműhely, igaz nem ott, ahol szerette volna, hanem pesti létére Csömörön kapott lehetőséget. Nem keseredett el, mindig is akart valamit, s mire siker koronázta elképzeléseit, már kész terve volt az életre. Ez a nagy akaratú, tehetséges fiatalember most mar múlt év novembere óta Tatabányán nyitotta meg a gyerekek „álomgyárát” - játékokat készítenek a volt gyapjúfonó egy részében a Tavaszmező utca kettőben. 1976 óta a vállalkozó neve már márka. Egy ellipszisben gót jellegű betűkkel egyetlen felirat:
Ennyi. S ennyi igazítja útba mostani telephelyen is a viszonteladó kereskedőket, mert ami igaz az igaz: ezt a márkanevet elég meglátni annak, aki játékforgalmazásból él. Mert Schenk Károly ötletei, szerszámkészítő tehetséges jó munkaszervezése nyomán 1976 óta, 18 év alatt egész sorát fejlesztette ki a Schenk- játékoknak.
Kezdte a szétszedhető, katonákkal teli műanyagvárral, - mert műanyagokból készülnek ezek a gyermekálmok- aztán a mai napig ötvenfelé, ötletesebbnél ötletesebb játékkal lepte meg a gyerekeket.
Ezeket saját nyomdájában készült dobozok, csomagolóanyagok tetszetős külsőbe öltöztetik. Ez a nyomda maradt ma mar az eredeti helyen, Budapesten, a XVI. kerület Szilagyi Mihály utca 7-ben, ahol évekig sorban álltak a kereskedők, hogy az újabbnál újabb játékokhoz hozzájussanak.
Ma ez a játékgyár tehát Tatabányán van, s a vállalkozó ugyanitt, a Tavaszmező utca kettőben,
az erőműi lakótelepen nyitotta meg játék-nagykereskedését, ahol kizárólag viszonteladókat szolgálnak ki a csinos, egyenruhába öltözött eladónők. Mindössze tavaly november 1-je óta van itt a műhely es a nagykereskedelmi kiszolgálóhely, de a vevőkör azonnal „idetalált” a pesti központ után.
Egymásnak adjak a kilincset, nem véletlenül. Ennek két oka van: egyik az, hogy Schenk úr addig számol, kalkulál egy-egy játék megjelenésekor, míg olyan árat szab meg, amely megfizethető.
A másik, hogy saját termékei mellett több ezer külföldi játékot is forgalmaz, emellett – különösen nagy a választék most, húsvét előtt- márkás kozmetikumokat is felpakolhatnak a butikosok, játékkereskedők.
Az elmúlt karácsonykor robbant be a piacra hatalmas sikerrel új játéka - mellesleg az alkotó kedvence - a BETŰRULETT. De a piros alapon gót betűs márkanév ott található olyan játékokon, amelyek egy-egy estére szinte az egész családot asztalhoz ültetik, mert abbahagyhatatlanok.
Csak néhányat sorolnánk ezekből: A SZERENCSEKEREK Schenk-változata, a KERESZTDOMINO, a TABLA RÖMI, s meg sok-sok egyéb, amit polcról polcra járva gyűjtenek a nagy rácskosárba a boltosok.
S ki tudja, mennyi játék körvonalazódik még a vállalkozó agyában, amiből ügyes kezű munkások alkotnak végterméket. Mindenesetre, aki játékforgalmazással foglalkozik, az a bőség zavarával küzdve válogathat itt, meg egyszer a címet: Tatabanya, Erőmű lakótelep, Tavaszmező utca 2. Telefon es fax: 34/316-580. S a nyitva tartás: hétfőtől— péntekig reggel 8-tol délután 4 óráig, csütörtökön reggel 8-tól délután 19 óráig.
Maga Karcsi bácsi pedig így emlékszik az utolsó gyárilag előállított figuráira:
„Évekkel a figuratermelés betiltása után volt egy kezdeményezésünk. Talán vagy 2000 sor vagy több, pontosan nem is tudom mennyi, de elkészült. Ezzel azért rizikóztam is. Elővettük a régi formákat, mert kellettek kiegészítőket is gyártani hozzájuk, és akkor láttam, hogy sok már sérült volt a formákból.
Tehát az újra gyártás, ha lehetett volna is csinálni, sem lett volna olcsó. A présformáknak a nagy részét újra kellett volna gyártani/felújítani. Tehát egyeztetni, leltározni kellett, ami megvan, és mi azt, amit lehet, és kell termelni a többihez, hogy jók legyenek a sorok. A figuratermelés ezzel ért ténylegesen véget, ez 3 évvel az első leállás után történt.” (1998)
Írta: Csörgö István
Szerkesztette: Jónás István
Ha igény van rá : folyt köv.
Szívesen veszünk minden hozzászólást, pontosítást, kiegészítést, képeket, stb
A termelésnek a folyamata :
A gyártásnak a korai előzményei
Érdekes megfigyelni, hogy ezek az évek is hatással voltak a későbbi termelésre. Nyolc évesen már 1946 végétől már nagyobb mennyiségben készített házi céllövész bajnokságokhoz agyag kiegészítőket. Főleg kisállatokat. 2 és 5 filléres alapon folytak akkoriban ezek a bajnokságok. Fontos lehetett, hogy a kemény munka, amit végzet örömet okozott neki, de ugyanakkor anyagi elismeréssel, és megbecsüléssel is járt.
Nem sokkal ezután komolynak is tekinthető építkezésbe kezdett barátaival. Egy komplett város lett kiépítve, arányosan kistéglánként, víz és elektromos rendszerrel is rendelkezett. Utakkal, hajókkal, járművekkel. Érdekességként az apró téglák egyesével voltak kiégetve.
Habár ma sem lehetne ilyet, vagy hasonlót a tömeggyártásba vinni, ha valaki gyártásra adja a fejét, érdemes itt túltolni a dolgokat, mert később előbb észreveszi a határait a valódi termelésben.
Fontosnak bizonyultak ezek az évek magának az anyag használatnak. az átgondolt kiválasztására. Ugyan is az első a piacokon eladott játék katonákat ólomból készítette Karcsi bácsi.
Az ólom nagy mennyiségben, az akkor egészségügyi okokból kivont szódás alkatrészekből tudta kinyerni. Évtizedekkel később a Schenk figurákhoz is meg kellett a szükséges már műanyagot találni. Ezeket a forrásokat biztosítani kellett.
Milyen okai voltak a Schenk figurás játékok gyártásának a beindításának?
Nem a Playmobil figuráknak az 1974 eleji megjelenése volt a kiváltó ok. 1974-ben Karcsi bácsinak visszavonták az iparengedélyét. Ezután kezdet tapogatózni a váltás irányában. A játékkészítés így került több évtized után újra előtérbe.
Az átmeneti egy év után 1975 októberében készültek el az első figurák. És ezeknek az egyre terjedő sikerét követő újabb másfél év, alapozta meg a tartós termelésüket. Az ötlet az NSZK-ban és Hollandiába tett családlátogatás segítette elő.
Itt szerezte be egyben Karcsi bácsi az első 8 Playmobil játékát a gyártáshoz, összesen 20 játékot vásárolt akkor a két országban. A kiválasztások jól sikerültek. Karcsi bácsinak voltak tapasztalatai a játékgyártásban.
Állami tervek a magyarországi Playmobil liszensz gyártásra
Ilyenek is voltak, már talán az 1977-es játékkiállítást is ez motiválta leginkább. Az első kevés sikerrel kecsegtető tárgyalások után, megszületett egy név is PLAYCOOP. Ami több mint 3 évvel később egy játékipari egyesülésként realizálódott.
Mi lehetett itt az elképzelés? Egy magyar Playmobil vagy inkább Lyra? Valószínűleg először ez utóbbi. Talán ezért is akartak külön együttműködést a Lyrával. Több magyar játék projekt integrálását is a kis figurák mellett. Hasonlóan a görög Lyrához.
De a mieink az egész KGST látták volna el Playmobil figurákkal. Ennek magvalósulása komoly csapást jelentett volna a Schenk katonákra.
Mind ez, egy esetleges konkurenciát jelenthetett a cégnek, az egyoldalú állami szigort is magával hozta volna ellenük.
Az évek múlása nem tett jót az elképzelésnek. Figyelembe véve a világ másik oldalát, az Argentin leány vállalatra nem volt ilyen kényes a Geobra, pedig ott azokban az években pörgött fel éppen a katonai diktatúra.
Addigra (1981) már eljutottak oda nálunk is az illetékesek, hogy nem lesz liszenszbe gyártott Playmobil Magyarországon. Továbbra is valami újat akarhattak abban a kategóriában is. De csak addig jutottak el, hogy az egyesülésen keresztül, 1987-88-ig támogatták a kisebb, egyéni kezdeményezéseknek a játékiparba kerülését.
Ellenőrzések és változásaik a termelésnek az időszakában
Karcsi bácsi elmondta, hogy az évek alatt nagyon kevés büntetést kellett fizetnie, betiltás komplexen, sokunknak a meglepetésére pedig nem történt az évek alatt, de a termelésnek a végén sem!
Új gyártmánynak a bevezetését mindig közölni kellett a KERMI-vel. Ez egy hivatalos eljárás volt. Nem kellett mindig egy újabb figura összeállításnál és a bevezetésekor megismételni ezt, de pl. a váraknál igen. A kiegészítőknél sem történt minden esetben meg.
Az elektromos energiát és a vízfogyasztást is ellenőrizték. Továbbá a megadott súlyhatároknak a betartását is, ami az egyes csomagolásúakra, az ötösökre, vagy a szettekre is kiterjedt.
A KIOSZ felé is voltak kötelezettségeik a korabeli kisiparosoknak. Ez vonatkozott egyrészt a felhasznált műanyagoknak a minőségére. Nem tartalmazhattak az egészségre káros összetevőket.
Az éves adót is a KIOSZ-on keresztül közölték a 70-es 80-as években, nem hivatalosan a termelőkkel
A termelésnek és gyártásnak az egyes fázisai és a gyártáshoz felhasznált szintetikus műanyagok és a polimerizációs folyamatról
Talán a legfontosabb és legjobban leegyszerűsített lépés volt magának a műanyagoknak az előállítása. Ezt ugye nem ezeknek a „műanyag-feldolgozó kisiparosoknak” kellett elvégezniük. Ennek a munkának az elvégzése, később segítségükre volt a gépeknek a majdnem automatikus működése is.
A szintetizálás, kőolaj származékoknak a felhasználásával történik meg. Tehát ez a műanyagoknak a valódi származása.
Viszont kisipari szinten nem éri meg a szintetizálásnak termelési kapacitást kialakítani, komoly országos ipari kapacitások kellenek ehhez, ami régen és ma is igénybe veszik az államoknak és cégeknek a pénzügyi képességeit.
Többféle eljárás is létezik, a mi esetünkben a polimerizációs eljárással előállított műanyagok a legfontosabbak. Mennyiségben is ez állt az első helyen.
Mindegyik Schenk játék csomagolásán rajta volt, hogy az árú polisztirolt, és polipropilént tartalmaz. De vajon melyik mi volt, és voltak-e köztük más műanyagok is? Persze mennyiségben a polisztirol volt az első. De voltak más anyagok is ezeken kívül még.
A gépeknél a polimerizációval készült műanyagok voltak preferálva amúgy is. A gépek automatikusak voltak, ami az az alapelv is nagyon segített, hogy a granulátum előállítását, tehát a teljes termelési folyamatot már mások megcsinálták a láncolatban. Ez vonatkozott az újrahasznosított anyagokra is, ott sem volt erre szükség, csak elő kellett készíteni azokat.
Fontos volt az anyagoknak az alacsony olvadási hőmérséklete. Jellemzően alacsony 105-130 C-on már olvadnak ezek az anyagok. Polimerizációs, szintetikus, hőre lágyuló műanyagokat használtak a gyártáshoz. A fröccsöntés technikája is ezeket teszi lehetővé a gyártásban. Némi segítség ábrával.
Polimerizációs reakcióban, a monomerként telítetlen kötést vagy feszült gyűrűt tartalmazó vegyületek vehetnek részt.(Wikipedi.hu)
Az egyik fő eljárása a mai, hétköznapi élet, nagy mennyiségben előforduló műanyagoknak a szintetikus előállításához.
A fröccs-öntőgépekkel alapvetően, ilyen eljárással készített, hőre lágyuló műanyagokat tudnak használni, a termelésben. Ezekre lettek optimalizálva, de még maguk a fogyasztók is a vásárlásoknál. Még ha nevüket nem mindenki ismeri ezen anyagoknak, amik így készülnek, azonnal felismeri őket, tulajdonságaikat, előnyüket, hátrányaikat.
Polisztirol (PS) (C8H8)
A korabeli gyártóknak népszerű alapanyaga volt. Schenkék igyekeztek is minél több alkatrészt, kiegészítőket ebből a műanyagból készíteni, és meglepően sok jól is sikerült ezekből.
Mások, jellemzően könnyen törhettek. Hibáit ellensúlyozandó, tömören használták. A szocializmusban beszerezhetetlen, ABS-nek a kiváltására is szolgált. Használatukat feltüntették a csomagoláson is.
Az már kevésbé ismer, hogy a hatvanas évek elején felsőbb minisztériumi szintekről is ezt az anyagot látták szívesebben a játékiparban, egyre nagyobb elterjedésben. Ez összefüggött a hazai vegyiparnak a fejlődésével, valamint a régebbi minőségi nyersanyagoknak (acél, keményfa) a visszafogásával. A bakelit toxikus tulajdonságaival.
A névre leginkább, mint átlátszó csomagoló anyagra, plexi dobozokra, vagy olcsó háztartási tárgyra emlékszünk, de a polisztirolt színezni lehet. Vagy teljesen átláthatatlanná tenni az anyagát adott színben.
Egyik kellemetlen tulajdonságáról, a törésállóságról, mi is könnyen meggyőződhetünk a figurákon. Kezek, lábfejek, de karok és lábak, forgóik is eltörhettek, a belső váz mellett. Tehát ezek ebből készülnek.
Megkülönböztetek még a törésmutatójuk szerint is annak idején a polisztirolokat. Így volt jobb törés mutatókkal rendelkező is közöttük.
Polietilén (PE) ((C2H4)x )
Használata részben a polisztirolnak a keménysége, és annak a felhasználási korlátjai indokolták. Polimerizáció segítségével állítják elő. A polietilén jóval puhább rugalmasabb és újonnan még fényesebb is. Elvileg könnyen karcosodik, de sokszor az alkatrésznek a kisebb felületi mérete ennek a csökkentésében előnyös is lehet.
A polietilént feltüntették a gyártás során a csomagolásokon. Elég sok kiegészítő alkatrész is készült belőle, de olyan is előfordult, hogy bár mindig ott állt a papíron, nem tartalmazott ilyet az adott áru. Feladatát később részben az ABS vette át.
Az egyik jelképe lett a korabeli játékoknak, ma már alig használják játékokhoz. Az ABS világszerte kiszorította. Az anyaghasználat változhatott az alkatrész, de jól körülhatárolt maradt, a polietilén esetében is. A polietilén elveszítheti az újkori fényét a használatban. Karcosodhatnak az alkatrészek.
PVC (Poli-Vinil-Klorid)
Polimerizációs eljárással állítják elő. A háztartásokban is megtalálható három-eres kábeleket is ezzel vonták be, lágy PVC-vel. Mivel a kábelgyárból kaptak egy ideig nagy mennyiségben, sok minden ebből készült az adott időszakban, figurák kabátjain is feltűnnek.
Elsősorban a korabeli kábelek a színeinek egy része dominált, tehát nem mindegyiké. Ezek a megszerzéskor még nem tartalmazták a réz belsőt. Bizonyos fokú rugalmassággal és hajlékonysággal is rendelkeztek.
Polipropilén (PP) (C3H6)x
Fő előnyük a viszonylagos rugalmasságuk volt. Melyre a figurának a keménysége mellett volt szükség. A kemény alkatrészek, a rugalmasabb részekkel a mozgás miatt jól harmonizáltak. És ezek a kabátnál találkoztak. Későbbiekben készültek keményebb anyagból is kabátok, de ezeknek a szilárdsága különbözött a végtagokéitól.
Figurákhoz a hajak, és a régebbi puha kabátoknak egy része is ebből készültek. (A Profix teherautókat is ebből az anyagból gyártották.) Nagyjából az előnyös tulajdonságai a rugalmasság terén, és az olcsóságuk is hozzájárult az alkalmazásához.
A polisztirol és polietilén mellett a másik legfontosabb anyag volt. A gyártás első éveiben a cégnél visszafoghatták a felhasználását, hiszen a váraknak több alkatrészét később ebből az anyagból készítette Péter János. De Schenk igyekezett minél inkább polisztirolból gyártani a várat.
Poliuretán
Karcsi bácsi visszaemlékezése alapján ilyet is használtak a gyártás során. A kevésbé népszerű anyagok közé sorolható, bizonyos előnyös tulajdonságai azért voltak a szintén olcsó polisztirollal szemben. Tartósabb és kevésbé törékeny volt. Poliadiciós eljárással készültek.
Poliamidok
A ritkábbik változatú polikondenzációs eljárással készültek. A cégnél szintén használatban voltak, időszakonként, és jelentősen változott a mennyiségük a termelésben. Tulajdonképpen a polietilén egyik ritkábbik alternatívája is volt.
ABS (akrilnitril-butadién-sztirol)
Nem sokkal a termék sikere után Nyugat-Európában, a Geobra igyekezett nagyrészt erre az anyagra áttérni a termelésében. Erre Schenk –éknél először a nyolcvanas éveknek a közepén került sor, akkor még inkább kísérleti jelleggel.
Később a talicska, és a homokfutónak a teste, valamint a sorozatlövő villája is készült ilyenektől. Valószínűleg a termelői áraknak a megdrágulása miatt nem tértek át teljesen. De a MÉH-es kapcsolatok még jól működtek, és jelentős mennyiségben sikerült szerezni. Tehát matt és nem csak fényes ABS-t használtak.
A kései csillogó, és matt (mert hogy ilyen is készült ABS-ből) kemény kabátoknak, figuráknak is ez volt az anyaga. Így ezeknek egy jelentős része már újrafelhasznál ABS-ből voltak. Lehet ezért is találni közöttük anyaghibásakat, a kelleténél rosszabb minőségűeket, ugyanakkor a nem ABS anyagból készülteknél messze jobb minőségűeket is.
Érdekes hogy az alkalmazásukban a Playmobil mellett, az Igra cég figurái is szóba jöttek színmintának. A végén az Igra alapokon álló utolsó új típusú figura is javarészt már ebből az anyagból készült.
A granulátum
A gyártásnak a főszereplője lett. Természetesen nem egy külön anyagfajtáról beszélhetünk. Akik éltek már a műanyagoknak az elterjedése előtt és megérték, látták a megjelenésüket, nagyon is varázslatos anyagnak tűntek és ebben a granulátumos előkészítés nagyon fontos szerepet játszott.
Ehhez azonban egy külső, kezelhető megjelenési formát, megfelelő méretben kellett nekik biztosítani. Aminek elsősorban a gyártásban volt szerepe. Az adagolás, vagy a hőterjedési követelményeknek is meg kellett felelniük.
Ezért ehhez zsákoltatni kellett tudni az alapanyagot. Így azok apró (de azért nem túlságosan apró) szilárd szemcsékből állnak, nem lehetnek túl kicsik, sem mert az komolyabb problémákat okoz a gyártás során, még egészségügyieket is.
A granulátumoknak, szintén csak, nagy mennyiségben történő előállítása lehet gazdaságos. Kivételt ez alól csak az újrafelhasználást jelentett, ám ebből nem állt sosem elegendő mennyiség rendelkezésre. Schenkéknek a saját granulátum készítéshez is fel kellett készülni.
A granulátumoknak a színei nem mindig azonos a kívánt kész alkatrésznek a színével. Azokat színezni kell. A bedarált újrafelhasznált anyagokat természetesen színezték. Schenk –éknek a legtöbb színhez megvolt máshonnan átvett mintáik. Ezekhez érdekes módon ragaszkodtak, sokszor a színek „vallanak” az eredetről. Nagyon kevés önálló változatuk lehetett.
Karcsi bácsi 2017 áprilisában így emlékezett:
„Daráló. Igen volt ilyen gép a műhelyben, a műanyagoknak a granulátumozására szolgált. A megfelelő méretre készítette elő azokat. Mindegyik fajta műanyaghoz, amit felhasználtak elég volt egyfajta belőle.”
A zsugornak a fogalma, hatása, és használata
Közös jellemzői voltak a felhasznált, polimerizációval szintetizált műanyagoknak, hogy gyártás során, a préselést követően, a hűlés miatt a késztermékek zsugorodnak. Melynek a mértéke különböző lehet. Ezért is pontosan nyilván kell tartani az értékeket, arányokat, a játékoknak a fogása, egymással történő összeillesztése miatt is.
Az anyaghűlésének a folyamata, már a formába történő bekerüléssel megkezdődik. A gépezetnek a bizonyos fokú késleltetését a gyártás során is ezt szolgálta. Mivel a hőfok relatíve nem túl magas, ez, a szükséges hűlési folyamat azért viszonylag gyorsan végbe megy a késztermékben.
Az anyagnak a színezése
A különböző granulátumok nem kész színnel érkeztek tehát a gyárból, azt még a megfelelő színre színezni kellett. Kereskedelmi szempontjai is voltak a sok színekkel, a feladat ezért is volt fontos. Rendszert is ez vitt az eladásokba.
A munkafolyamat változása az automata fröccsöntő gépeknek a bevezetésével történt. A színt azután a granulátumnak a felolvasztása után keverték hozzá. Addig előfordultak 3 színű figurák is. Később Schenkéknél 2 és 1 színűek maradtak.
A színezéshez festékeket is, sokszor a MÉH-en keresztül szerezték be. Ezeknek a koncentrátumoknak egy része igencsak kiadósak voltak. Tehát nagyon kis mennyiség is sokáig tartott ki a termelésben. További vásárlásokról is vannak ma már ellenőrizhetetlen információk.
A gépbeállítónak a munkája, és felelőssége a termelésben
A gépbeállítónak a feladata volt a színeknek a gyártáshoz történő beállítása. Ezt sokszor a gyártói prospektusoknak, katalógusoknak, és a már meglévő eredeti mintadaraboknak a kiválasztásával történt. Így nem csak a Playmobil színek kerültek bele a palettába.
Az esetleges változásokról, elgondolásokról így azonnal kellett őt értesíteni. A keverékeknek a szükségszerű változtatása nem okozhatott komoly mennyiségű árnyalati problémát, a gyártásban.
Több gépbeállító is dolgozott a cégnél, de volt egy, aki a legtovább, és a termékek megjelenésére leginkább hatóan tette, mindennapi munkáját. Karcsi bácsi sok évvel később Schmidt Úr munkájára így emlékezett vissza 2017-ben.
-„A gépbeállító Schmidt, aki tatabányáról járt fel dolgozni pestre, egy héten egyszer pénteken autóval is feljött Zaporozseccel, és akkor vitt le összeszerelni valót, még ő is. Fordultával vissza. Szegénynek akkor volt ezzel nagy probléma, amikor nem kapta meg az ígért időpontban az új Skodáját, a Zaporozsecet meg már eladta.”
A mesterkeverék
A változatos színeket elő is kell állítani a gyártáshoz. Schenk sokszor igyekezett ebben a legtöbbet kihozni. Olykor évtizedek múltán is megpróbáltak néhány eredeti árnyalatot kialakítani, de a színeket vissza lehet vezetni egy-egy „elődhöz”.
És bár sokszor elhangzott, hogy a gyártók rákényszerültek bizonyos adott színeknek a használatához, ennek némileg ellentmond, hogy szinte mindegyiket vissza lehet vezetni egy korábbi eredeti megoldáshoz.
Karcsi bácsi elmondása alapján a MÉH kapcsolatokat itt is teljesen igénybe vették. 1987-ben jelentős mennyiségű angol mester keverékhez jutottak Pécset. Ez került a páncélokba, vagy az óriási ágyúcsövek ezért lettek akkortól leginkább aranyszínűek.
A mesterkeverékek széleskörű alkalmazása, már a teljesen automatikus fröccsöntő gépeknek a beállításával vált véglegesen lehetővé. Ekkor tűntek el például a 3 színű figurák. De a színskála is kiszélesedett ezzel. És ez a sajátos magyar piacnak köszönhetően a fogyást is felpörgette.
Alapanyagoknak a beszerzése
Ez történhetett külföldről vagy itthoni nagy termelőktől is. Az újrafelhasználásra is lehetőség volt. A szocializmusban nem volt éppen egyszerű a folyamatos alapanyag ellátás, de az új árak is drágák voltak. Elég sok volt az újra feldolgozott anyagoknak a részaránya a termelésben.
Karcsi bácsinak minden addigi ismeretét, tapasztalatát, és kapcsolatát latba kellett vetnie a folyamatos ellátás biztosítása érdekében.
A kábelgyár is egy forrás volt, a MÉH vállalatnak a közbeiktatásával. A gyártól 1 Ft –ért vették át a selejtes anyagokat. Schenk –ék a MÉH –től azután 2 Ft –ért vették meg azt. A gyárban beépített emberek gondoskodottak a további, megfelelő mennyiségű selejtnek a folyamatos keletkezéséről. Több jellegzetesen sötétzöld alkatrész innen köszönheti a színét.
Ez jól bejáratódott folyamat addig tartott, amíg az újrahasznosítás a gyáron belül is nem kezdődött meg. Nyilvánvaló a köztes MÉH kapcsolatnak a szerepe, így a közvetlen megbukást el lehetett kerülni.
A jelentős mennyiségű fehér műanyag is található, különösen a végtagoknál, és a fehér lovaknál szembetűnő. Ezek, korabeli szovjet forrásokból származnak, szabályos és engedélyezett beszerzések voltak.
A fehér anyagok további forrása a tejgyár volt. Na nem a tej, hanem a csomagoló anyag. Addigra ott is átálltak a szintetikus csomagoló anyagokra. Itt is hasonló módon megtudták oldani a selejtezéseket.
Több más visszaemlékezés és legenda is van az anyagoknak a beszerzéséről. De a MÉH-es kapcsolatok kiterjedtek a mesterkeverékekre is. A kapcsolat teljesen országos szintű volt, így amikor az előző fejezetben is lett már írva, amikor Pécsen nagy mennyiségű originált angol mesterkeveréket találtak, akkor azonnal autóba kellett ülni és menni érte.
Magyarországon a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) gyártott PP –t, és PS -t. Karcsi bácsi cáfolta az innen, vagy a többi magyarországi gyárból történő közvetlen vásárlásokat. A többi gyártó is hasonlóan „vegyes megoldásokkal” járhatott el.
A fröccsöntő gép, és a működése
Schenk bácsinak a fröccsöntő gépei kelet-német gyártmányúak voltak. Az e részben felhasznált képek csak illusztrációk, nem maradtak fent, a máshol oly értékesnek számító „műhelybelső” fotók. Kuasy márkájú gépek japán liszensz alapján készültek az NDK-ban. Jó minőségüknek köszönhetően az ezredfordulót is sok ilyen gép megélte még.
Maga a gép sok minden jóért felelős, és sokkal fontosabb is a szerepe, mint más nem műanyag termékeknek a gyártásában, az adott eszközök lehetnek. Felépítéséből, működésükből, adódik néhány sajátos külső megjelenésű részlete is.
A segítségükkel már a korban is nagy lépést lehetett tenni, a minimális emberi jelenlét felé, gépkezelés, és a gyártás területén. A cég sikereihez, ezek a lényeges változtatások, is erősen hozzáadódtak.
Az ilyen gépeknek számtalan járulékos költsége is volt. Ezeknek az árai, jellemzően a rendszerváltás után, lehetetlen mértékben növekedett, és a műanyag-feldolgozásból élőket rendkívül érzékenyen érintették.
Ezek: a pótalkatrészek, speciális gépolajok, elektromos energia költség, víz. Érdekes módon a rendszerváltás előtt ezekkel a fogyasztási adatokkal a termelést próbálták meg adóztatni, ugyanakkor a fogyasztásukat is nézték, sőt megkövetelték.
Egy ilyen gép rendkívül nehéz, masszív, és elég terjedelmes méretűek is voltak. A bennük található gyártási formák sem könnyűek. Ezeknek a cseréje zökkenőmentesen és viszonylag könnyen kellett megtörténnie.
A gép fontos része az exruder. Csavart csiga alakja lehetőséget biztosít a fokozatosságra, a még szilárd, de apró szemű műanyag, fokozatosan lefelé haladva válik rajta a hő a hatására képlékenyé. A megfelelő hőfok elérésében a csigának főszerepe volt. A formát így már betudja az anyag tölteni.
Feltűnő lehet a képeken a gépek tetején látható nagy tölcsér. Mely lefelé szűkül. Ebben található meg a granulátum, amelyet Schenk –ék is még előmelegítettek. Felül történt az anyagnak az utánpótlása, a szűkítő jól segítette az adagolást. A gépeknek a működtetéséhez felfűtéséhez sok idő kellett, így a műszakok korán kezdődtek.
A gépeknek az oldalán a biztonsági ablakok is feltűnőek. Ezeknek a forró, vagy kivetülő alkatrészeknek a felfogása, valamint a gyártási folyamatban, a biztonságos külső követés is a feladatuk.
A gépeknek a beszerzései Magyarországon történtek Budapesten és Tatabányán. Többnyire kettesével kerültek megvételre, használtan. Több géppel az esetleges műszaki meghibásodásokat is könnyebben lehetett kezelni.
A még újabb gépek komoly előnyt jelenthetnek különösen, ha azokból sok áll rendelkezésre a sok-sok kiegészítőnek az egyszerre történő elkészítése miatt. Ami itthon nagy előny volt a gyártásban, a 80-as években, az az NSZK-ban akkora már elavult típus volt.
Bár mint műhelyként hivatkoznak rá, magyar viszonyok között inkább közepes üzemnek felelt meg. Pedig a létszám nem igazán volt meg hozzá. Kép ugyan nem áll rendelkezésre róla, de ha csak megnézzük a jelenlegi gyártóknak a kapacitásait világossá válik minden.
Az is hogy ezeknél ugyan kisebb gépek (7db), és néhány más is, 30-40m2 –es műhelyekben nem férnek el. Ennél Schenknek is mindig nagyobbak voltak az elhelyezési lehetőségei, a céget nyugodtan lehet közép üzemnek tekinteni, fénykorában mindenféleképpen.
Ez a vágyott újraindítására, vagy egy hasonló magyar gyártmánynak a bevezetésének sem jó hír. Lelkes garázs/sufni próbálkozások lehetségesek, és mindig is voltak.
Ráadásul a nagy szériák, és különösen a szinte teljesen automatikussá váló termelés módok sem kedvezhetnek ennek.
Karcsi bácsiéknál nem volt baleset a gépekkel, a még régebbi, nem teljesen automatikusakkal sem. Ez talán összefüggött azzal, hogy éjszakai munkákat sem végeztek ezekkel. Mert a nyolcvanas években a megszaporodó GMK miatt több csonkolásos baleset is történt a szakmában másoknál.
A másolni kívánt termékeknek és kiegészítőknek a kiválasztása, valamint korabeli beszerzési lehetőségeik
Mivel a szükséges kiegészítők másolatok voltak, az azokhoz a szükséges játék szetteket be is kellett szerezniük a gyártóknak.
Legtöbbször a valószínűsíthető siker döntötte ezt el. De Schenk bácsiék esetében az egyéni szimpátia is döntő lehetett, mondjuk csak a nagyszámú lóvontatású járműnek a létéből kiindulva.
Az utazási feltételek nehézkesek voltak, nagyjából 1988-ig a világútlevélnek a bevezetéséig. Ez a tény nem teljesen vetette azért vissza a fejlesztéseket, hiszen sok minden időnként itt is beszerezhető volt, de hatással azért voltak rá. Tudjuk, hogy Schenk bácsi járt Nyugat-Európában a hetvenes években is.
Schenk bácsinak határozott elképzeléseinek volt köszönhető a nagyszámú kiegészítőnek a megjelenése a játékban. Hogy nem állt meg egy-két készletnél vagy 6-8 év gyártás után a termelésben, abban döntő szerepe volt a másolásra kiválasztott termékeknek.
A vásárlások történhettek egy közepes játékboltban. Ám a hetvenes években a nagyobb, évente megrendezett játékvásárok lehettek leginkább. Schenk bácsi első beszerzése 8 egység Playmobil volt 1975-ben. Emlékei szerint akkor és ott ennyit lehetett kapni.
De még szűkebben véve egy helyen, leginkább a Nürnbergben megrendezésre kerülők voltak, minden év februárjában jó beszerzési források. Maguk a Playmobilok is itt debütáltak még 1974-ben.
Ezeken a Playmobil mellett megtalálhatóak voltak a cég máshonnan másolásra került kiegészítői is. Gyűjtötték és figyelték a „Play” szót is tartalmazó elnevezéseket. Néhány év múlva már Magyarországon is megrendezésre kerültek ilyen rendezvények. A döntés a Playmobil figuráról gyorsan megszületett.
Karcsi bácsi szerint nem mentek el informálódni a magyarországi kiállításokra. Az 1979-es nürnbergi játékkiállításon viszont ott voltak, nagyobb létszámú hazai küldöttséggel, és Kajdocsyk mesterrel egyetemben. És a katalógusokat is átlagon felül tanulmányozták, ezekből is sok volt.
Az átvétel a kinti megjelentéstől számítva, az esetek kétharmadában néhány évig még eltartott. De közöttük akadnak jócskán egy éven belüli, és 20-25 évet várakozó alkatrész a másolások is. Az új terméknek kiegészítőnek a bevezetési időpontját, a sokáig kétévente történt frissítések is megszabhatták.
Bár utólag szinte lehetetlenek hangzik itthon is volt mód vásárolni Playmobil, és Play Big játékokat. Az 1977 szeptemberében megrendezett fogyasztási kiállításon (őszi BNV-n) Magyarországon is bemutatkozott mások mellett ez a két gyártó is.
A Konsumex pedig novembertől a készlet elejéig árulta is a készleteket a boltjaiban. Szakemberek is megerősítették, hogy a magyar gyerekek körében a LEGO, és Playmobil volt a legnépszerűbb a számtalan játék közül.
„Tegnap nyitástól zárásig közönségnap volt a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Eddig félmillióan kerestek fel az őszi BNV-t. Délelőtt hivatalos vendégeket is fogadtak a vásáron, az MSZMP megyei bizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárait, valamint a könnyűipari szakszervezetek és a nőmozgalom vezetőit.
A játékkiállításon a gyermekpszichológusok elmondtak, hogy a 4—14 eves gyerekek körében a nálunk mar jól ismert Lego es az európai piacon alig egy-két éve kedveltté vált Playmobil system
játékok a legnépszerűbbek, ezek a játékok ugyanis a hétköznapi életben előforduló jelenségeket
mozgatható, összerakható modellekkel teszik élethűvé.”
(1977. szeptember.23. Szolnok Megyei Népújság)
„Persze a hazai termékek lépéshátránya a tőkés országok — NSZK, olasz, osztrák, angol, mexikói — termékeihez képest jól észrevehető. Elég utalni a hamburgiak pavilonjára: a Playmobil vagy a Playbig „ ólom-katonaira” , …”
(1977. szeptember. Dunántúli Napló)
„Játékokból még soha nem volt akkora választék, mint amilyet a mostani karácsonyra ígérnek, az őszi BNV-n óriási sikere volt az Interplayexpo nemzetközi játékkiállításnak, és ott jó néhány üzletkötésre is sor került.
Ennek eredményeként a korábbinál több Lego- játékot vettünk, és újabb kisautómodellekkel bővül a Machbox- sorozat. A BNV-n 150 ezer dollár értékű szerződéseket írtak alá 11 olyan játékgyártó céggel, amelyek eddig meg nem szállították hazánkba. Így először kapható az ünnepek előtt a hazai játékboltokban a Playmobil- sorozat néhány mozgatható, összerakható figurája. Kínából is kétszerannyi játék érkezik, mint a múlt évben.”
(1977. november.29. Szolnok Megyei Néplap)
A beszámolókból kiderül, hogy még maga a pártállamnak a vezetése is érdekelt volt a kiállításnak a sikerében, és a lebonyolításában. A nagyszámú „szak”,- szatellit szervével volt ott képviselve.
Bizonyára, a később megfogalmazott pozitív és negatív vélemények, tapasztalatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy Schenk –ék tovább tudják folytatni tevékenységüket. Nagyobb fokozatra tudtak kapcsolni. Annál is inkább mivel a tervezett licenc gyártás hamar zátonyra futott, ebben fontos szerepet kapott volna a görög leány cég a Lyra is.
Az egyes döntéshozóknak, könnyen világossá váltak, a játék-csoportok közötti jelentős különbségek. Fontos szükségszerűség mutatkozott, a Playmobil vagy Play Big játékok felé, és ezt minden bizonnyal akkor ezeket a nagy kiállításokat a gyártók kihasználták. de legalább is információkat szereztek ott.
Voltak kiegészítők melyeknek az átvételére azért volt szükségük, mert az eredeti Playmobilt nem tudták átmásolni, vagy egyszerűsíteni akartak, más saját anyaghasználat kívánta meg, éppen nem állt rendelkezésre. Még viszonylag kis számban „vélemény levelek” is befolyásolták a termelést, ezekből maradt fenn a képen látható példány.
A vésnök és munkája
Schenk bácsi igyekezett jól képzett tehetséges munkaerőt találni elképzeléseihez. A vésnökök közül már az indulásnál, a szintén Csömörön élő Vésnök Úr személyében meg is találta. Vésnök Úr később az Állami Pénzverdében dolgozott ahol több más mellett, még a mai váltópénzeink többségét, a gyönyörűen kidolgozott érméket is neki köszönhetjük.
Schenk bácsi 1975 szeptemberében kereste fel a Vésnök Urat, kérésével. Ami a kisebb, de jól kidolgozott kiegészítők, és magának az azokat megfogó figurának a karjára irányultak. Ezek, még az ősszel el is készültek. Így magának az első Schenk figurának a születése is 1975 ősszén történt meg.
A fő feladata a gyártás ideje alatt megmaradt. Bár mások is dolgoztak ilyen munkakörben a cégnek, sok szempontból a fő feladat mégis rá hárult.
A termelésben változást Ő, abban látta, hogy a változtatások csökkentek, és egyre inkább a kisebb kiegészítőkre, leginkább a fejfedőkre tevődöttek át.
Elmondása alapján a feladatát a következő forrásokból merítette. Karcsi bácsitól többnyire ömlesztve kapott alkatrészeket. Könyvek. Már meglévő minták, más játékokról, illetve nem játékokról.
A marós, és munkája
A marós feladata volt a kétdimenziós sablonokról, az alkatrészeknek, a negatívjainak háromdimenziós megjelenítése, a formákon. Nemegyszer készítettek sablonok nélkül is közvetlen másolatokat. A munkája során a marósnak, a szükséges gyakorlatnak, tapasztalatnak, és esetünkben még a teherbírásnak is, magas fokon kellett állnia.
A várat Schenk bácsi közvetlen irányítása mellett Nedolai László marós mester Úr készítette el. Ő volt, aki még közvetlenül a nagyon sok Playmobil alkatrészről, szemrevételezve, marta ki a formákat. De a várnak a sok alkatrésze hozzá köthető.
Ezzel nagyon sok időt megspóroltak, és pénzt is, hiszen negatív pozitív változatokat sem kellett készíteni. A szerszámkészítésnél az eredeti mintákról is készítették a másolatot. A nagy termelési volumen miatt, a formák is sérültek, ezeknek a felújítása, ha arra lehetőség volt, szintén a marósra hárult. És maga Karcsi bácsi is csinált ilyen munkákat 1984-ig, de még mások is voltak rajtuk kívül.
A formának, és az alkatrésznek (gyártási) (szerszám) készítése
A szakszerű másolási folyamatnak a legnehezebb része. És itt már nagyobb összegek is kockára kerülhetnek a kudarc esetén. Ilyenkor a sok éves gyakorlati tudás és tapasztalat fokozottan felértékelődik.
A készítésnél figyelembe kellett venni a későbbi készterméknek a méret eltérését, különösen, ha azt a figuráknak is meg kellett majd markolniuk. Karcsi bácsi az előállítási idővel is számolt. Különösen az összetett struktúráknál volt ez fontos, mint amilyenek a várak.
Shenk bácsitól tudjuk, hogy voltak formák, amiket a marós mester közvetlenül készített a mintadarabról. „Mindig ügyeltem rá, hogy jó maróasaim legyenek.” Ez azonban nem az a bizonyos tankönyvi eljárás.
Költséges volta jelentősen behatárolta a játékgyártóknak a tevékenységi körét. Ez tapasztalható már akkor is, ha csak néhány órát szentelünk a termékpalettáknak az áttekintésére. Sok gyártónál nem lehet kizárni, hogy ezért is szüntették be a termelésüket.
Schenk -nél is a visszaemlékezések szerint, ezeknek már több mint a fele annyira elkopott, hogy nem lehetett használni a végső időszakban a gyártásban.
Bizonyos alkatrészeket, amikkel várelemeket készítenek, még most is tovább használják, habár a minőségi romlás a késztermékeknél észrevehető. Ugyanakkor mód van bizonyos javításokra is.
Karcsi bácsi a kezdeti lépésekre így emlékezett vissza 2017-ben:
„A Ferroglobus –ba szereztük be a nehéz vasakhoz, formákhoz való anyagokat.”
„Teljesen szabályos vételek voltak, erre akkor ott volt lehetőség felszerelkezni a gyártáshoz.”
A gyártási szerszámok igen nagy súlyúak. Masszív, sokat, és sok ideig használandó eszközök. Komoly hűtést is igényelnek a használatukkor. Amit, az átfúrt lukakkal oldanak meg rajtuk. Ezeken víz folyik keresztül.
A formák gyártása nagy örömet okozott Karcsi bácsinak.” Minden nap létre akartam valamit hozni”.
A gyártás során fontos volt, hogy ezek az alkatrészek vasból, és ne acélból készüljenek. A készítés során a bepréselés folyamata miatt volt ez fontos, az eredetieknél természetesen acélból készültek.
A telefongyárnak a szerepe a gyártásban
A Zuglóban működött egykori nagy múltú telefongyárnak is óriási segítsége volt Karcsi bácsiéknak. Itt végezték az alkatrészekbe való bepréselést. Ebben jelentősen besegített a Gutyán család, akik szintén Csömörön laktak.
A telefongyárnak komoly műanyagipari múltja volt, még 1956-ban az első nagysorozatban gyártott műanyag házat is itt készítették Magyarországon. Karcsi bácsi Zuglóban is próbálkozott vállalkozásának a beindításában, és az ottani tanács mellett ezzel a vállalattal is kapcsolatba került.
A közvetlen kapcsolatot ezzel a gyárral, neki köszönhető volt. A gyártási alkatrészekbe, a mintát itt tudták precízen bele sajtolni. A munka természetesen fussiban folyt, a cég igényei szerint, szükség szerint napi szinten, és még a nyolcvanas évek végén is. Jellegzetesen a nagy ágyúknak a csövei is nekik köszönhetően készült el.
Kicsinyítés és nagyítás
Igyekeztek a szükséges kényszer, az egyes kiegészítők számának növelésére kihasználni. Egy-egy ilyen munkafolyamat két lépésből is állhatott. Praktikusan így egyszerre két termék is kialakításra került sokszor. De magánál a másolással is modusul némileg a méret.
A Big kiegészítők átvételénél is fokozottan jelentkezett ez a megoldás, itt a kicsinyítésben, és funkcionális módosításokban, elhagyásokban, volt tetten érhető. De hasznosnak vélték az eredeti gyártóknak a leplezésére is.
Praktikusan erre a pantográf marógép lenne alkalmas. Már évtizedekkel előtte is léteztek, de ennek a használatát azonban Karcsi bácsi nem tudta megerősíteni „csak egyszerűen jó marósaim voltak”.
A képen egy pantográf látható
A képen egy pantográf látható
Elképzelhető, hogy ha a műhelyében nem is volt ilyen, de másoknál voltak. Az is tény hogy a jó marós is meg tudja oldani a feladatot, kérdés hogy mekkora nagyságrendben, adott idő alatt.
A kiszállításnak, és a termelésnek a kapcsolatai
1981-82-ig ennek komoly visszacsatoló szerepe volt a termelésben. Össze kellett kapcsolni a kívánt profitot, a magas figura számmal, a gyártás optimalizálásával, és a szükséges terjesztésnek a földrajzi, fizikai határaival. Valójában itt dőlt el a figuráknak az olcsó áron való tartása is.
Fontos szerepe volt ebben Karrikó Istvánnak, Karcsi bácsi legfőbb üzletkötőjének és terjesztőjének. Akit akkoriban (1977) a legjobb ilyen irányú ügynöknek tartottak Budapesten. Ő alapvetően a személyes kapcsolatokban hitt, és következetesen tartotta is azokat, akár mekkora volt a forgalma az adott helynek.
A véleménye főleg ezekben a kérdésekben, de néhány más fontos dologban is megmutatkozott. Fiával, a hét több napján két teherautóval is többször felszerelkezve járták Budapestet és környékét.
Ezekből a jelzésekből alakultak ki a csomagolási, kiszerelési típusok. Összeállítások, szettek. Magának az ebből kilógó, várnak a megszületése, és a nagy vitorlás hajónak a meg nem valósult tervezete.
A csomagolásnak alkalmazkodnia kellett a sztenderd banános dobozokhoz, és a kerek százas számokhoz. Egy fuvarral akár 4-8 ezer figura is kikerülhetett, az adott célállomáshoz. Nagyobb szállítmányok, amelyek évente egyszer mentek a célállomáshoz, akár 20-30 ezer is lehetett benne.
A műanyag fröccsöntésnek a nyomai a késztermékeken
Jellegzetes, sokszor idegesítő vagy kellemetlen megjelenést add egy tárgynak. Amit a kezdetektől próbálnak csökkenteni az ilyeneket gyártók. A gyártás kényszerű velejárói voltak, és azok még manapság is, bár megjelenésük ma már jóval diszkrétebb. Ugyanakkor bizonyos tolerancia is megfigyelhető volt (régen is) a vásárlóktól is irányukban.
A teljes eltávolításával Schenk –ék sem bajlódtak mindig. Ezeket még reszelni, gyalulni kellett volna, amivel a hetvenes években már régen nem foglalkoztak szívesen sehol a gyártók.
A gyártási forma kismértékű változásánál is megtörtént, hogy például a lovakon utómegmunkálásokat kellett elvégezni, míg a teljesen új forma el nem készült. Ez az adott mennyiségnél már irreális volt.
A másolt késztermék minimálisan, de eltér méretben az eredetiektől. Kicsit nagyobb, vagy éppen kicsit kisebb is lehet a méretük, az eredetiektől. Egyes kiálló részek szerepet kaphattak a fogásnál, pl a pisztoly markolatokon lévők.
Másolásnál általában csak az egyik oldalt másolták át. Ez a jobboldal volt. Az elválasztás nem egyforma volt. A két gyártási alkatrész ugyanis kétharmad, egyharmad arányban volt a másikkal. A különbség látható a késztermékeken.
A formák, és a gépeknek a hibái is kiütköztek a késztermékeken. Ezek túlfolyásokban, fokozódó sorjásodásokat okozott. (Pl. figurakabátok) Már mai szemmel nézve, elég nagy tűréshatárral dolgoztak a gyártók. Ám a kopások miatt egy idő után lépni kellett.
Műanyag kész alkatrészeknek és kiegészítőknek a gyártási sajátosságai
A gyártás során feltűnő lehetett a korban, az ott megjelent, relatíve, nagyfokú automatizáltság. Ami újszerűen hatott, és jelentősen segítette a cégnek a széles termék kínálatát, és annak növelési lehetőségét.
Bár ezt még nem Schenkék kezdték el. A népszerűbb termékeknek a nagy mennyiségben való szinten tartását. Ennek megvoltak a maga kötöttségei, és külsőségekben is jelentkeztek sajátosságok.
A szerszámoknak a minél pontosabb elkészítése csökkenthetik a késztermékeknél is a sorjásodást. Azt azonban nem lehet eltűntetni. Felezővonalak, oldalvonalak, és rögzítési pontok beazonosíthatóak.
A befolyási pontok kellenek, amiknek a rögzítései funkciói, aztán a formából való eltávolítást megkönnyítő feladata is volt. Közvetlen a készítéskor még hűlési feladatai van a kicsit soknak tűnő gyártási részek.
A tartókon eredetileg megmaradt alkatrészek, kiegészítők, ma már igen csak ritka kincseknek számítanak. Ezek nagyon sok mindent elárulnak a gyártásról, az adott alkatrésznek a kialakításáról. Jelentős hányada így, újra, és újrahasznosultak a gyártásban.
A gyártó forma (szerszám) kopásában néha új lehetőségek is adódhattak, melyek újabb ágyú típusoknak a megjelenéséhez vezetek el. Ehhez elővigyázatosan kellett eljárni, pontosan figyelni a kopásokat. A formákat fel is újították sokszor, de egy idő után újra kellett gyártani ezeket, különösen a figura alkatrészeknél fordult elő.
A hatos kialakítások visszaköszönnek a gyártáskor. Néha ilyeneket a kész csomagolásokban is lehet találni. Főleg a lőszereknél. Láthatóan ezeket viszont hatosra vágták, itt tehát volt utómegmunkálás.
A kész alkatrészeknek egy része jelentősen megvastagodott. Ennek nem csak másolási okai voltak, a műanyagok így masszívabbak és sokkal kevésbé törnek. Egyedi megjelenést biztosított számukra, de még az anyagnak a pozitív tulajdonságai is előjönnek némileg ilyenkor. Ez megoldás a termelésben a nyolcvanas évek közepétől került előtérbe, különösen az ágyúknál találkozhatunk ilyennel.
Az étkészletek is saját formán készültek. Ezeket le kellett törni onnan, már otthon. Több ilyen is létezett. A hatos megoldás itt is feltűnik. Valószínűleg, a munkaerő probléma mellett, a túl sok kis alkatrésznek a biztonságosabb tárolása is, egy nem elhanyagolható szempont volt.
Folyt köv......
Az újrafelhasználásnak a lehetőségei és a szükségessége:
Nem volt új keletű fogalom az újrafelhasználás. Az egyes, a gyártásban használt műanyagokat újra fel lehetett használni, régen is.
Ez inkább az esetleges másodlagos forrásoknál volt fontos, de a helyben keletkezett selejtnél is jól jött.
A gyártáshoz szükséges tartók is sok anyagot elvihettek. Volt. amelyiknél ez a 30%-ot is elérte, ami azért magas, mert leválasztást megkönnyítette, a sorja is kisebb volt, az utólagos „reszelésre” pedig nem is volt kapacitás.
Egy nagyobb teljesítményű őrlővel granulátum nagyságúvá őrölték a műanyagot. Ez a megoldás a később beszerzett műanyagokhoz is használták. Az így legyártott anyagnak a minősége már nem volt jobb az elsőénél. Ám volt rá példa arra is, hogy a máshonnan beszerzett műanyag újra hasznosítva, jobb volt az átlagos megszokott minőségnél.
Kész alkatrészeknek összeszerelése
A cégnél ezt a hatalmas kihívást, ami a hirtelen megnövekedett kereslet indukált a termék iránt, sikerrel tudták megoldani. Hiszen a nagymennyiségű összeszerelésnek a problémája fokozottan érintette az ellátásnak stabilitását.
Magát az összeszerelést Schenk –ék üzemében is végezték, de nagyon praktikusan otthonra is kiszállították, már főleg a nyolcvanas években. A figurákra, és a késztermékre csomagolásra vonatkoztak ezek. A 70-es években magának a mesternek a családja is részt vállalt a csomagolásba.
Az alkatrészeket, egyszerű asszonyok, mondhatni parasztasszonyok állították össze, szokatlan munka volt ez számukra de beletanultak
A polisztirol habár könnyen törik, igen kemény is egyben. És a fejek/hajak összeillesztéséhez is kellett nyomást adni.
Valószínűleg jól sikerült a „végellenőrzés” folyamata is, vagy magában a gyártás előkészületben, már ez is benne volt. Én magam nem láttam soha sem törött gyárilag új figurákat. (Repedt kabátok nagyon ritkán akadtak újonnan is a figurákon.)
Az összeszerelésben azután megnőtt a már otthonokban végzetteknek az aránya. És sokak a visszaemlékezések szerint itt már akkor jól is keresetek, ezeken a munkákon akkoriban, a többszörösét is, mint a korabeli munkásoknak az átlaga.
A gyárból rendszeres időközönként érkeztek a csomagok, alkatrészenként becsomagolt zacskókban. A termelés közvetlen gyártási szakaszában akurátusan kiiktatták, az összeszerelés részt.
De álljon itt egy újabb visszaemlékezés már a 1985-87-es időszakból. Sok hasonlóval ellentétben ez igen részletes:
„A Schenk gyártásból én jómagam sokat nem láttam, a mi családunk (mint sok más család is a környéken) csak részfeladatokat végeztünk. A mi részünk volt az összeszerelés és csomagolás.
Van még egy csomó „fél figuránk” és fröccs‐kész elemeink. Nah, de kezdem az elejéről, amit szüleimtől, nagypapámtól hallottam (sajnos őt már nem kérdezhetjük meg).
Nagy-fater szerszámkészítő volt a telefongyárban, mellesleg barátok is voltak Karcsi bácsival. Egyszer (1975‐ben) Karcsi bácsi volt valahol külföldön (Hollandiában – az édesanya pontosításai) és hozott pár Playmobil figurát ajándékba a gyerekeknek (nekünk is) és mutogatta nagyfaternak, hogy a nyugati kultúra milyen fejlett és milyen jó minőségű figurákat tudnak gyártani.
Mondta nagyfater, hogy ez nem nagy kunszt, lehet ilyet itthon is csinálni. Itt jött képbe az, hogy ő szerszámkészítő volt, megcsinálta az első öntőformákat, és elkezdték a próbanyomásokat. Aztán Karcsi bácsi ajánlotta, hogy hagyja ott nagyfater a telefongyárat és dolgozzon neki, amit nagyfater elutasított (félt belevágni; meg Karcsi bácsinak előtte is voltak jó ötletei és üzletei, de mind befuccsolt).
Aztán keresett az öreg egy másik szerszámlakatost, aki főállásba beállt hozzá; innentől mi már csak besegítettünk neki, amiért meg kell hagyni nagyon jól fizetett. Édesanyám otthon gyesen hatszor annyi pénzt keresett vele, mint apám a TSZ‐ben villanyszerelőként. Mondjuk muter 16 órán keresztül összerakott és csomagolt naponta, még hétvégén is, de hát a teljesítménybéres melók akkoriban így működtek.”
„Az összerakáshoz zsákban érkeztek az alkatrészek. Külön a végtagok, mellény stb. És munkafázisokra volt bontva az összerakás: matricázni a pajzsokat, mellényeket, a lábakat bepattintani a hajlítható részbe, majd összerakni a mellénnyel, kezekkel, rányomni a fejet és felpattintani a hajat. A fej már a ráfestett arccal érkezett.
Előírás volt, hogy a figurák minél színesebbek legyenek, hogy jól mutasson a játékboltban, de vigyázva, hogy pld fekete a barnával ne kerüljön össze. Ugyanígy indiánnak tilos volt szőke hajat adni. Meg volt szabva, hogy mely típushoz milyen kiegészítő jár: takarítónő, cowboy, indián stb. A kezdetekben a fröccsöntés Csömörön történt, ugyanígy az összerakás, csomagolás is”
Sajnálatos módon a legnagyobb visszaélésekre is ilyenkor volt mód. Nem a saját részre tágabb familiáris szintre kell gondolni, a játékoknak a saját gyerekeknek való eldunsztolására. Itt komplett termelés és kalózgyártásokról volt szó.
Akár nagykereknek a részére is. Az évtizedek alatt ez többször is megismétlődött, konvergensen, másokkal más-más helyszíneken. A lebukásra sokáig nem kellet számítani, hiszen a gyártmányok nem különböztek, ám mivel mindig egyre több ember tudott a hálózatban róla, előbb vagy utóbb kiderült a turpisság.
Alkatrészeknek, kiegészítőknek a fémgőzölése
Az eljárást a Geobra is alkalmazta, majd később megszüntette. Előnye volt, hogy újonnan egységes fényes megjelenést biztosítottak, a kiszemelt alkatrészeken. Melyek lehettek a figuráknak a kabátjai, sisakjaik, koronái, fegyverei.
Hátrányaik is vannak. Mind a két helyen koptak az ilyen alkatrészek. Schenk –nél jobban, kissé gyorsabban. Törtek is, mert számított a műanyagnak az anyaga, polietilének nem lehetet, sem teljesen sima felületek, pl: a figura végtagok.
Magyarországon a használata az eljárásnak a hatvanas években kezdődött. Karcsi bácsi ezt mindig mással végeztette, bár egy befejezetlen ilyen berendezése maradt, amit nem fejezett be, majd tovább adta másnak.
A folyamat egy lezárt kamrában zajlik. Az ionizált festék részecskéknek a feljutatása itt történik meg a kiegészítőre, miután behelyezik azokat a zárható kamrába. A zárt folyamat az egységes megjelenésnek is a feltétele.
A fémgőzölést Budán végezték, nem a cég saját maga. A szükséges kiegészítőket oda-vissza szállították. Megszüntetéséről, Schenk bácsi cáfolta, hogy egészségügyi okai, hatósági felszólítások lettek volna a háttérben.
A közvetlen színre készítés talán anyagilag jobb kompromisszum lehetett, hiszen ez közvetlenül történt helyben, nem kopott, de csak megközelíti a hatását a fémgőzölt kiegészítőknek.
A figurák kabátjainak a fémgőzölésénél, a kemény kabátokat használták, és nem a puha polietilént. Ezeknek a felületük eltért, sokkal jobban megmaradt rajtuk festék, mint a polietilénen.
A koronáknak és más fejfedőknek kiegészítőknek az esetében megpróbálkoztak az arany, és bronz árnyalatokkal is. Utólag elmondható hogy az arany árnyalatok túlságosan világosak lettek, próbálkoztak kívül-belüli megoldásokkal is.
Érdekes, de nem sokkal előtte maga a Geobra is áttért a másik megoldásra.
Több éves kihagyással, a kilencvenes évek közepén, kis mennyiségben elsősorban sisakokat még újra elkezdtek fém gőzölni. Meglepő módon már az ezredfordulótól, ritkán időzítve a Geobra is.
Karcsi bácsi elmondta, hogy voltak kezdeményezései a fémgőzölésnek a saját bevezetésére is. De erről lemondott, és a már az erre a célra megvett, félig kész gépet eladta tovább, másnak. Aki azt azután később befejezte, és használatba is állította a saját céljaira.
Figuráknak és mély-domború pajzsoknak, zászlóknak a festése
Jellemzően a Sheriff csillag volt ilyen megoldás. A cég igyekezett mindent matricával megoldani, éppen ezért a Sheriff csillag kuriózumnak is számít, és az is hogy egyáltalán festettek valamit is.
Már a merev törzsű figurák kabátjain is találhatunk ilyen csillagokat. Maga a festés is fokozatosan némileg, óvatosan terjedt el a Playmobilok -nál is.
…
A másik a fejeknek a festése volt melyet égetéssel végeztek el. Ebben a változások legtöbbször 3-5 évente követték egymást, ezek jól megfigyelhetőek a figuráknak a fejein. A műveletet a bedolgozók végezték.
A fóliát egy izzó réz pozitívvel érintették melyet elektromos úton melegítettek. A házilag, de sorozatban készített kis készüléket, kávéfőző alkatrészből készítették el Schenkék.
A szem száj készítésénél a néger figuráknál a fehér vagy ezüstszínt is be kellett vinni a körvonalakhoz, Hasonlóan a Playmobilokhoz. Nálunk készültek csak „fehérjével” is változatok.
A mély-domború pajzsokkal és zászlókkal is így jártak el. Itt az egyes részeknek a színei a pajzsokon eltérhetett, a változatokat ezzel is növelve. Ezeknek a készítése azonban 1981-től más okok miatt megszűnt.
A kilencvenes évektől bajuszt is felfestettek már a fejre, nem sokkal később, mint a Playmobil tette, hasonlított is arra. A szájat ezeken elhagyták. Olykor előfordult bajszos figurákat lehetett csak kapni.
A gokartos figurának a festése lent, már a 2. fejezetben, illetve külön a „Gokartos figura” fejezetben található majd meg részletesen.
Schenk bácsi kezdetben maga is csinált arcégetéseket. 200-at naponta. „Sokáig mindegyik egyenként újra megnéztem, hogy jók lettek-e”. De később volt olyan alkalmazottja, aki 700-at tudott óránként előállítani.(!)
Ágyúknak az összeszereléséről:
A termelésben, a megjelenésüket (1980) követően, egyre fokozódott a szerepük. Alapvető összeszerelési műveleteiken ezért alig változtattak, bár a méretekben, és a megjelenésben jelentősen eltértek.
Kis változásnak tekinthető 1990-től a csavaros rögzítéseknek a megjelenése bizonyos típusoknál. Nem mindegyik régi típust cserélték le újakra, ha a formák kitartottak gyártásuk a termelés végig folytatódott.
Az ágyúkba a rugózott dugattyúkat az összeszerelők otthon rakták bele. Nem kellett hő hatás. Úgy történt, hogy a berakásnál engedett a csőfar. Gyárilag úgy készültek. De utána már, azután nem lehetett ki venni a dugattyút a helyéről. „Hivatalosan nem”.
A nagy ágyúkat is otthon szerelték és csomagolták össze, előbbi már jóval nagyobb fizikai erőt igényelt a kicsik után. A nagyon erősen ragadó matricáikat is otthon rakták fel rájuk. A nagyobb méret olykor kreatívabb megoldásokat is hozott magával a csomagolásban.
Ragasztás
Meglehetősen ritka, a tűzfalnál előre, nem is tervezett eljárása volt a gyártásnak. A várak ablakait, illetve a tető oldalrészét kellett (kell) összeragasztani, erre mindig gyárilag került sor. Ezt tehát Schenk –éktől megörökölte Péter János is, a várgyártásban.
Az ablakoknál már számoltak a beragasztásukkal. Ezek kezdetben igen erősen sikerültek. Sok ablak inkább kitört, mint kieset a korabeli eltávolítási kísérletekben. Később, ezen változtattak, és gyengébb univerzális ragasztóra váltottak, szintén az új gyártók.
Egyes kései 1994 utáni figurákban, belül találhatunk ragasztót. Hasonlóan a Playmobil figuráknál, a szétszedést próbálták megakadályozni. (Tehát semmiképpen nem a könnyen törhető alkatrészeket próbálták ezzel erősíteni).
Ragasztották az űrhajós plexit a sisakban.
Valamint a korai 3 pontos zászlóknak a lobogó részét, a rúdba.
A matricák pedig már gyárilag ragadtak. Itt a hintónál döntöttek úgy először, hogy már a vásárlónak kell felragasztania azokat, mert ezt túl hosszú időnek ítélték meg a műhelyben. Ez még néhány más terméknél is megjelent, vagy változott az évek alatt. (részletesen erről a következő fejezetben)
A matricakészítés, és a fel-matricázás:
Az évek alatt több matricakészítő is volt, akik beszállítottak. Ezek mellett Schenk komoly nyomdai kapacitást is kifejlesztett. Ez, részben a 16. kerületben maradt, a termelés Tatabányára kerülése után is. Az ezredforduló után pedig kénytelenek voltak rendelni, a matricák pedig még a kilencvenes években eltűntek.
Minőségi ingadozások, és különbségek is észlelhetőek az egyes sorozatokon. Bizonyos időtávból nézve a matricák fő tulajdonsága, hogy odaragadjanak ma is fennáll, az esetek 80-90 százalékában.
A felragasztást a cégnél, vagy a „korabeli távmunkások” otthon végezték el. Igen nagy mennyiségről volt szó. Ez némileg még látszik a matricáknak a felragasztásán, némileg döntöttek lettek. A mennyiséget, döntőrészben a figurák kabátjainak, és a pajzsoknak a fel matricázása tette ki.
További hibák lehetnek, vagy számítanak, a rossz irányban felragasztott matricák. De a nem a megfelelő pajzstípusra felrakott kabát matricák is. Ezekből olykor nagyobb mennyiségek is előkerülnek jellemzően két korszakból, a hetvenes évekből, és a kilencvenes éveknek az elejéről.
De készültek, már szabályosan a körpajzshoz adaptált hátérrel matricák. Magának a figurának a kabátja sem nyújtott sima felületet. De ezen azért akkoriban gyártó és fogyasztó túl tudott lendülni, mindenki nagyon örült a szép új figurának.
Mindenki jól emlékszik, hogy a hintókra otthon kellett felragasztani a matricákat. Ezekkel nem volt szabad hibázni, mert a javításra nem nagyon volt már módunk. A hibásan felragasztott matricákat már nem lehetett a „jó” helyre feltenni. A levett matricák is foltot hagyhattak.
A matricáknak a komplikáltsága miatt talán ezért testálták a szülőkre vagy a nagyobb testvérekre a feladatott a gyártók. A sok kocsihoz és a matricákhoz egyszerűen nem volt már elég munkaerő.
A nagy ágyúknak az oldalára viszont már a műhelyben kerültek fel a matricák. Ezek a hintókhoz hasonlóan nagyon jól ragadnak a felülethez. Az évtizedek múlásával, a műanyaggal diffundál a ragasztó, ez az ára a minőségnek.
Bizonyos típusok, bár erre előtte gondolhattak a gyártók, nem kaptak az oldalukra matricákat. Ezzel kapcsolatban két visszaemlékezés Karcsi bácsitól:
Az utolsó „bedolgozó” matrica gyártó cég már a kapitalizált kilencvenes évekről, a mai napig (2018) fennmaradtak.
„ Na most, az ágyú matricák. Én találtam ki, de meg volt az oka neki. Eredetileg ezekre a nagy ágyúkra irgalmatlanul sok szerelvényt szántam rakni, készíteni. Ebből a rengeteg mindenből azonban semmi nem valósult meg. Úgy gondoltam akkor, hogy a nagy matricáknak a hatása, csökkenti majd ezeknek a kiegészítőknek a hiányát.”
„Viccelsz, te most viccelsz. Orosz-cári, királyi-románt meg szovjetet, azért nem is gondoltam, hogy gyártok a matricákból.
Töréseknek a kérdése:
Alapvetően a polisztirolnak, mint anyagnak a tulajdonságai miatt történik, történtek a legtöbbször meg. A figuráknak az „átvett” felépítése is a legtöbbször tipikus helyekre tette ezt az eseményt. Ha a törés még a cégnél történt, még lehetőség volt az újrafelhasználásra. Ez kis mértékben ma is így van a váraknál.
Jelentős vastagságnál már nem számottevőek a polisztirol esetében. A hivatalos ipar ezt sehol nem vállalta be. A sok csapást kapó török és hunyadi ágyúcsöveknél, betörhet hátul a csöveiknek a kamrafala.
De legtöbbször a figuráknak a végtagjait érte utol. A végtagtörések alapfunkció vesztéssel jártak a figuráknál. Ezt alig ellensúlyozta az, hogy a Playmobilal ellentétben a Schenk figurákat könnyen szét lehetett szerelni.
Ezek mellett is a minőségük a korabeli viszonyok mellet is sokkal jobb volt, a korabeli megkapható különféle árukéinál, nem csak játékoknál. Elég csak belegondolni, hogy törések a már originált csomagokban nem fordultak elő.
Repedéseknek a kérdése
Ez a hiba nem hiba. ?. Sokak szerint a figuráknak a kabátján rutinszerűen feltűnő repedések nem számítanak különösebb hibának. Elsősorban az eltérő anyaghasználat okozza a repedéseket. Valamint a formáknak az alig észrevehető kopásai.
Fokozhatja a megjelenésüket magának a használatnak gyakorisága. De az időnek az eltelte is. A repedéseknek egy jelentős részét a figurák nyakán megjelenő, majd újra eltűnő „ádámcsutka” okozta.
Hosszan elnyúló repedések már sokkal kevésbé hatnak esztétikusnak, és sokszor az alkatrész végét is jelzik.
Míg a kabátok Schenk változatain viszonylag vékonyak, a Nemes féle figurákon igen csak hangsúlyosan jelentkeztek, ráadásul két oldalt. Kivételek akadnak Schenkben is, ahogy máig épp Golartos figura is van.
Színkombinációknak és az árnyalatoknak a kérdése, problémái
A figurákon az össze, és felszerelésüknél bizonyos kombinációkat, törvényszerűségeket alkalmaztak. A merev törzsűeknél felmerült időnként a „három színkombináció”. Ez némely más gyártónál (Pilsan, PlayPeople) is megfigyelhető, ám nálunk az oka a fröccsöntő gépek még nem voltak automata típusok.
A műszaki átállás után, 1979 végére ez teljesen megszűnt. A figura testnél ezután az egy, és két színkombinációnál maradtak. Ám a felszereléseknél már tovább mentek. Így egy teljesen felszerelt figuránál igyekeztek háromféle színt, harmonikusan egybe kombinálni.
A meglévő Playmobil mellett, érdekes módon a nyolcvanas években a pl. Timpo-tól is vettek át színkombinációkat. Ezeket a gépbeállító választotta ki prospektusok alapján. Főleg a kiegészítők kapták, de a fekete sheriff a régi pisztolytáskájával is idesorolható.
Még ha az átvétel technikai szükséglet volt is, az a Schenk gyártmányoknál a színekben is nagy eséllyel visszaköszönt.
A gyártás során „örvényes” megjelenésű alkatrészek is készültek, illetve kikerültek a műhelyből.
A nem műanyag alkatrészeknek a készítése, és használata:
Itt elsősorban a tengelyekre, és rugókra kell gondolni. A hetvenes években a Geobra is használt még ilyen helyeken fémet. Schenk a saját gyártásában ezt átvette. Így a western járgányokba, ágyúk talpaiba, kerülve a feltűnést, de bekerültek. Gokartoknál és teherautóknál is ez volt a helyzet.
Rendkívül nagy mennyiségű lovas járgány készült a nyolcvanas években, és ezekhez legtöbbször kétszer annyi tengely is kellett példányonként. A tengelyen látható, és később módosított bevágások is, a tömeggyártásuknak a bizonyítékai. A tengelyeket rúdacélból vágatták géppel. Ezek jellemzően igen nagyméretüek.
Amikor pedig a Geobra igyekezet ezt is lecsökkenteni, Schenk megpróbálta követni a változásokat. Az űrhajó kerekeibe sem került fémtengely és a későbbi homokfutók is beépített műanyag tengellyel készültek, ez utóbbiak törtek is.
A már hagyományos vastag tengelyt a 4 és 6 kerekű ágyús kocsik sem kaptak már, itt az egész részt igyekeztek egybevenni.
A rugók nagy mennyiségben történő gyártására külön mechanikus gép is létezett, létezik, a nagyobb gyűjtők örömér, akik használtan jutnak hozzá a megszűnt TSZ melléküzemágakból. Az anyagot hozzá itt is gondosan kellett választani. Nagyon nagy, és változó erőhatásnak vannak, voltak kitéve az aktív évek alatt.
A tengelyek anyaga kevésbé rozsdásodó acél volt. Nem volt rozsdamentes acél a Playmobilé sem. Az is csak lassabban rozsdásodik.
A hosszú rúdacélt méretre kellett vágni. Évekig ez csak ráhagyással sikerült. A kilencvenes évektől már pontosabban jártak el.
Ezt a munkát többnyire kiadták másoknak, de volt rá példa hogy maga Karcsi bácsi végezte a vágást is el.
Bár a következő fejezet szól a többi gyártóról, itt kel megemlíteni, hogy a Profix, és a Nemes járműveknek a tengelyei is acélból vannak. Azonkívül még a csengő, és a vontató horog alkatrészei is a Profix teherautókon.
Még a meg nem valósult hajónak, az összetettebb munkafolyamataira is tettek előkészületeket. Beleértve a vitorlákat, a kötélzetet, a horgonynak a fémrészeit, minden levolt egyeztetve.
Blisztereknek a készítetése :
Bliszter: átlátszó csomagolóanyag :
A klasszikusnak számító átlátszó blisztereket nem Karcsi bácsi műhelyében készítették. Ezt kiadta Karikó kollégának, ő külön készítette, majd a korán bekövetkezett halála után a fia vette ezt a munkát. Igen nagy mennyiségekről volt szó.
Mivel ez az anyag is hőre lágyult a megfelelő formák kiválasztása volt csak szempont. Amit egy kemény, de melegíthető melegen tarható pozitív ormával lehet elérni. Ami a gyártásban tartósnak is kell lennie.
Több változat is volt belőlük, és a kilencvenes évektől ezek még meg is szaporodtak. Az ágyú típusok még több újabbat követeltek meg, de egy típus természetesen többféle szettet is kiszolgált.
Az ötös sorok kialakulásában a banános dobozok játszottak döntő szerepet. Ebbe tudtak 300 db (300 figura) egyes csomagot belepakolni. Míg ötösből 40db (200 figura) fért egy banános dobozba. Gyors belső elszámoló egységek lettek a dobozok.
„A dobozokat a piacokról szereztük meg vagy a boltokból, szerencsére elég volt belőlük.”
Hátfalaknak a készítése:
A hagyományos főleg háromszínű hátfalakat, a műhelyben készítették el. Ott vágták fel a színes lapokat mechanikus vágókkal. A csomagolással is igyekeztek némileg kitűnni a többi gyártótól, ez a nyolcvanas évek végéig sikerült is úgy-ahogy. Több korabeli gyártó is elismerően nyilatkozott ezekről a megoldásairól, és a hatásáról.
Valószínűleg spanyol, (Del Prado) vagy katalán (Reamsa) hatás állhat ez megoldás mögött. Ezzel összefüggésben és meglepő módon a termelés és csomagolás is, ami egy ugyan decentralizált, de sugaras, megoldásra utal, hajszál pontosan mint a Reamsa cég Barcelóna körül végezte 1951-78 között.
Alapvető szempont volt, hogy a banános dobozokba kerekszámú össz figura mennyiség kerüljön bele. Továbbá évekig, ma már anakronisztikusnak ható, bizonyos ár/súlykorlátok is voltak az előállított termékeknél.
A fényképes hátfalakat Karcsi bácsi megerősítette, hogy a nyomdájukba készítették, még vágógépeket is külön akkor vettek ide 1990-91. végén. Akkor ez egy nagyon divatos forma volt, és a cégnek létérdekének tűnt akkor, hogy a régi, sajátos unalomig ismert megoldást ezzel a divatosabb változattal lecserélje.
A nyomdának a felállítása és működtetése:
A rendszerváltás idején merült fel külön, saját nyomdának a kialakítása. Mik voltak azok az okok, amik ezt elősegítette? Karcsi bácsi egyik osztálytársa nyomdász lett, a telefongyárban, ahol egy mini nyomda üzemelt, egészen véletlenül. Éppen kapóra is jött a változások közepette a privatizációs hajlandóság.
Így az egész kis nyomdát Karcsi bácsinak, egy akkoriban megszerzett és felújítás alatt álló házába telepítették át. 1990 végén, az építkezés akkor fejeződött be. Az eredeti házat félkészen, de hasonló kisipari funkciós elképzeléssel vették meg az eredeti tulajdonosától. Akkoriban még nem volt tervben a tatabányai költözés, és így ez a helyszín 2 kilométeren belül volt az addigi központtól.
„A nyomdászomat, a Ménich Bélát első osztályos korom óta ismertem. De végül ő is átvert, amikor már Tatabányán voltam máshova is termelt Pesten, saját kaszára.”
A megváltozott reklámkörnyezetben a csomagolásoknak is követnie kellett a kihívásokat. Új színes képes csomagolásokra volt szükség, úgy tűnt akkor, hogy ez a megoldás lesz ehhez a legjobb.
Újabb termékpaletta megjelenéséhez is segített. A kifestőkhöz. Amik azért nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Új eszközöket, gépeket is beszereztek ebbe a műhelybe.
Készültek fényképes dobozolt ágyús szettek is.
„Ez a megoldás egyáltalán nem vált be. Gyorsan visszahoztam a buborékos megoldást. Tulajdonképpen hogy lett a kis nyomdám azért csináltam ezt a kísérletet, de balul ütött ki, mérgemben az összes ilyen dobozt kihajítottam.”
Új várnak a készítéséről :
Az új vár már Tatabányán készült, teljesen más megváltozott feltételekkel és elvárásokkal 1993-tól. Egy külső véleményformáló akarta érvényesült ebben: aki szerint ezt a várat már egy, a szekrénysornak a tetejére helyezhető kialakításban kell megépíteni. És ez miatt lehetőleg fix kialakításban.
A népszerűtlen és nehézkes kialakítás követte, a régebbi Marx cég (és PlayPeople) által készített hasonló várakéit, sokat merítve a Faller cég alkatrészeiből, és kicsit még mindig a Playmobiltól is.
A fix megoldásnak, és a viszonylagos vékonyság miatt, gyökeresen új megoldásként, külön kellet ráolvasztani a kiegészítő alkatrészeket a fal-lapoknak az ablak nyílásaira. Ezt egy embernek kellett külön feladatként elvégeznie.
Az új vár kialakításánál négy csavar összeköttetés csak részlegesen lett kialakítva a falakon. Ezeknek a helyére kerültek be a fali pajzsok azután. A horpadás miatt akarta Karcsi bácsi egyenesbe hozni velük.
Karcsi bácsi is hibának találja utólag, hogy az új vár belső falaiba nyitott boltíveket nem alakított ki. A figurák így nem tudják kellően használni az építményt.
„Ezt a várat (új vár) teljesen polietilénből akartam megcsinálni. De túlságosan hajlott.
Nem csak a kiegészítő zászlók nem készültek el, de a tartó csavaroknak a fülei sem. A munka nagy részét már a tatabányai marósom végezte, az útmutatásaim szerint.”
Az új vár népszerűtlen maradt.
A társas, és egyébjátékoknak a gyártásának a sajátosságai:
Az elsöprő sikerű katonák mellett, jött az ötlet egy újabb lábnak az eresztésére, a cégnél. Ezek voltak a társasjátékok. Illetve évekig egy játék. Gyártás előnye volt, hogy ezekhez a játékokhoz kevés formát kellett elkészíteni.
A cég viszont nem tudta velük kiváltani a katonáknak a szerepét, vagy legalább is egyenlő alternatívaként szerepeltetni.
A kartonozást a csomagoláshoz, vagy a játéknak az alaplapjait is el kellett viszont készíteni. Ez, amikor már megpróbálták ezen, termékeknek a gyártását felfuttatni, problémákat okozott a termelésben.
Hasonlóan alakultak az „egyéb” játékoknak a helyzete. Bár ezeknek is voltak nagyon is korai előzményei, de nem váltak be. Pedig némelyik még a meglévő és addigra Magyarországon is kapható nyugati játékoknak majd felébe kerültek.
Fém és fa alkatrészek is megjelentek. A sóderszállító alkatrészei vegyesen olykor felváltva műanyagból és fémből is készültek. A vasalási tudásuknak újból hasznát vették a gyártók. Bár túl nagy hasznot ezek sem hoztak
A többi gyártóknak a megoldásai a termelésben:
Schenk –hez képest a többi gyártó jóval kevesebb terméket gyártott. Talán ezek együtt összesen, az egy hatodát sem érték el a Schenk –éknek az alkatrészeihez, játékaihoz képest, és ebben a nagyrészt eredetileg Schenk –éktől származó még ott kialakított váralkatrészeik is benne vannak.
Habár ezen gyártóknak az „érintet törzsanyagának” (Playmobil másolatok) a volumene eltörpül a Schenk –ék hatalmas gyártási volumene mellett, az alkatrész számuknak közel 30%-a azonban náluk készült.
Természetesen a Playmobil eredetűekről van szó. Ugyanis ezek a gyártók más, eredetű játékokat is készítettek, ezek csak kiegészítették a többit a termékpalettán. Általában kissé eltérően Schenktől a teljesen eredeti kialakítását vették alapul.
Schenk –en kívül még négyen foglalkoztak gyártással. Nemes Péter a gokartot gyártotta figurával. Péter János a várakat. A Profix szövetkezet (Kajdocsy János) a teherautókat. Míg Kassa György a Geobrától és Schenkék -től is, és másoktól kiegészítőket vett át, módosított és gyártott a figuráihoz.
Ha bár a várakat még 2018-ban is gyártották, a többi Playmobil másoló ezt sokkal rövidebb ideig tette meg. Eleve mindenki később kezdte, mint Schenk, és a három cég előbb is hagyta abba.
Náluk a kezdetek Schenkék termelési tetőfoknak az elejére tehető (1980-82). Sokat elárul, hogy később mások ezzel már nem próbálkoztak, a meglévőknél előfordult újabb kiegészítőknek az átvétele.
A Profix 1980-91, Nemes 1981-92, Kassa 1980-92 termelték a Playmobil másolatokat. A várakat 1982-től vette át Péter János, és még néhány saját másolású alkatrészét 1984-85-ben vezette be.
(A kisebb gyártókról sok-sok információt lehet olvasni még a saját fejezetük, és sok információ pedig párhuzamosan ebben a fejezetben is megtalálható. Ezt nem lehetett kiküszöbölni. )
A „nagy gyártók” mellett találkozhatunk még egyedi megoldásokkal is. Ezeknél legtöbbször a már otthon meglévő/megörökölt ólomöntő készletekből alakítottak ki házi „gyártási kapacitást”. Jellemzően kardokra, harsonákra fényes megjelenítés okán is, fémötvözetekből készültek a kiegészítők.
Ezeknek a plusz súlya sem volt lebecsülendő. Valószínűleg az otthoni gyártást megfelelő rutin is megelőzte. Ezeknek a házilagos gyártásával részletesen a „Javítási fejlesztési könyvben” foglalkozunk, és nem itt.
Váraknak, várelemeknek a gyártása:
Már a legelején alapvető kitétele volt, Péter Jánosnak hogy a közvetlen fizikai termelésnek másik cégnél kell, folytatniuk. Csak arra nem lehet önállóan berendezkedni Magának az átadás mellett ez biztosította, hogy a mai napig is készülhetnek Playmobil eredetű alkatrészek Magyarországon.
Az átadás előtti hónapokban a Lovagvárat már biztosan készítette még Schenk bácsi egy rövid ideig. Schenk –ék tehát ez mellet/előtt még készítették a Nagy várukat többféle palló megoldással, és volt egy ennél is korábbi kisebb várkészletek piros matricával.
A közvetlen átadásra így emlékezett Karcsi bácsi:
Péter János 700 000 forintot fizetett annak idején a 14 szerszámért összesen. Amivel a várak készültek. „Ez játékpénz volt ehhez, azoknak a vallós értékéhez képest.”
Az átadás egyik feltétele volt a szükséges nem kevés anyagnak a biztosítása. A TRIÁL hálózatába való bevezetés, ami nem történt meg ugyan, de a várak mégis el tudtak széles körben terjedni. Igaz Karcsi bácsi elvárásai szerint lassabbak.
Szükségesé váltak tovább külön alkatrészeknek a készítései is. Melyek Karcsi bácsi szerint már nem náluk készültek, ezek már Péter János másolatai voltak, még ha közvetlenül nem is Ő készítette őket.
A Playmobilt részesítette előnybe teljesen az alkatrészeinél. A fejlesztést nem vitte végig, egy bizonyos idő (1988-93) után felhagyott, mind az alkatrészek, mind a színeknek a változtatásával.
Péter Jánosnak is volt egy sajátos típusa ez külsőleg ugyan a lovagvár volt, de a rácsok helyett ablakok, a nyitott pallók helyet teli típusok voltak, ezek még 1983-ban készültek, majd visszaálltak az eredeti elképzeléshez. A gyártás oka a típusnak, a már meglévő, és hiányzó alkatrészeknek az egyenetlenségei lehettek. Néhány ritka doboz változat is előkerült.
Az évek alatt azután a géptípusok többször változtak, de a présformák ugyanazok maradtak az 1982-es átadásokkor az elmondások szerint. A várak sikerét mi sem bizonyítja, hogy a mai napig gyártásban vannak (2016). És a formák az egyetlenek, amik megmaradtak mára a Schenk birodalom „vasai” közül.
